E-mail

szaboojj@gmail.com

 
Menü
 
PREZENTÁCIÓK
 
Tanulmányok
 
Erődítés történet
 
Kárpáterődítések
 
A tömeghadseregek másfél évszázada
A tömeghadseregek másfél évszázada : Az imperializmus kora

Az imperializmus kora

  2007.05.12. 18:48

A XIX. század utolsó harmadában és a XX. század első évtizedében politikai elemzések, publicisztikai írások, sőt tudományos értékű tanulmányok is jelezték, hogy a kapitalizmus veszélyes tendenciákat hordoz. Az a kapitalizmus, amely a civilizáció gyors fejlődésének addigi kereteit adta, mostanra a monopolista fázisában, gazdasági folyamatok által meghatározva és diktálva a vezető nagyhatalmak körében egyre erőteljesebben lépett fel az "impérium" építésének igénye. Az "impérium”, latin szó, ami eredetileg birodalmat jelent, de erre az időre valójában gazdasági érdekszférát, nagy gyarmatbirodalmat, még nagyobb kizárólagos gazdasági befolyási övezetet jelentett a nagyhatalmak számára.

Az európai államhatárok, gazdasági és politikai érdekszférák, a tengeren túli befolyási övezetek a IX. század utolsó harmadában alakultak ki, illetve szilárdultak meg. Ebben az időszakban Európa vezető nagyhatalmai Anglia és Franciaország. Poroszország, leszámolva ellenfeleivel (1866 porosz-osztrák, 1870-71 porosz-francia háború) megteremtette az egységes Németországot, amelyik a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése és a XIX. század második felében végbement ipari forradalom hatására a századfordulón európai vonatkozásban magához ragadta az ipari vezető szerepet. Az ipari alapanyagok termelése tekintetében megelőzte vetélytársait, de a nemzetközi politikai viszonyok, érdekszférák, az államhatárok változatlanok maradtak.

 Az óceánon túl az Amerikai Egyesült Államok az 1820-as években hangoztatott elve, hogy "Amerika az amerikaiaké" (Monroe-elv) a XIX. század végére úgy módosult, hogy Amerika az USÁ- é. Az Egyesült Államok ekkor még Európa szempontjából semleges politikát folytatott. Európában Oroszországnak és az Osztrák-Magyar Monarchiának a Balkánra fájt a foga. A végnapjait élő Török Birodalom helyén keletkező vákuum betöltése érdekében kezdődött versengés. Olaszország is saját érdekeit vélte felfedezni ezen a területen, de számot tartott a Földközi-és az Adriai-tengeri területekre is.

 Németország, Belgium és Franciaország rovására akart terjeszkedni, de gazdasági függőségbe akart hajtani más szomszédos országokat és a Balkánt is. A német militaristák azonban nemcsak Európában gondolkodtak. 1884-ben gyarmatosították Togót és Kamerunt 1885-ben Guineát, de dél-amerikai és ázsiai gyarmatokról is álmodoztak. Ezen törekvések szemben álltak a "hagyományos" gyarmattartó államok érdekeivel. Anglia főleg tengeri hatalmát féltette. Az angol külpolitika számára leginkább egy önmagával elfoglalt, megosztott Európa a legmegfelelőbb állapot. Amíg a nagyhatalmak Európában vannak elfoglalva, addig nem veszélyezteti semmi hatalmas tengeren túli gyarmati területeit. Franciaországot a porosz-francia háborúban elszenvedett vereség alapjaiban rázta meg. Jelentős tengerentúli gyarmatai egyelőre nem forogtak veszélyben, de az európai hegemón szerep elvesztése előbb-utóbb a gyarmatait is veszélybe sodorhatta volna.

 A XIX. század második felére tehát az egyenlőtlen fejlődés által bekövetkezett erőeltolódások a gazdasági és politikai erőviszonyokban olyan helyzetet teremtettek Európában, amelyet békés eszközökkel megoldani nem lehetett. A világ területi felosztásából kimaradt, de a XIX. század második felében élre törő hatalmak, így elsősorban Németország, a világ területi újrafelosztását követelték, mert további fejlődésükhöz nyersanyagra és áruik számára felvevőpiacra volt szükségük. Az európai országok azon csoportja, amelyek jelentős gyarmati területekkel rendelkeztek, pozícióik megtartására törekedtek. Az európai országok ezen érdekeknek megfelelően keresték egymás szövetségét.

 A XIX. század folyamán Európában több, hatalmi csoportosulás alakult ki. Így a "Szent Szövetség" (Oroszország - Ausztria - Poroszország) néven ismert, a napóleoni birodalom felett győzelmet aratott hatalmak által 1815. szeptember 26-án aláirt, a polgári fejlődés megakadályozására létrehozott szövetség. A kapitalizálódó fejlődést azonban meg állítani nem volt képes. A "három császár szövetsége" (német, osztrák-magyar, orosz) 1873-ban megpróbálta új alapokra helyezni, és francia-ellenes éllel felújítani ez előző szövetséget, de nem bizonyult tartósnak.

 A kibontakozó imperialista fejlődés a XIX. századad végén és a XX. századad elején két egymással szemben álló nagyhatalmi államcsoportosulást hozott létre a "központi hatalmakat" és az "antant hatalmakat". A központi hatalmak (Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia) katonai szövetsége 1879-ben jött létre (Kettős Szövetség), melyhez 1882-ben Olaszország (Hármas Szövetség) 1883-ban Románia csatlakozott. Az antant hatalmak közül Franciaország és Oroszország 1893-ban kötött szövetséget, melyet 1904-ben az angol-francia "barátsági egyezmény" (entente cordiale) innen ered a szövetség neve is) követett.

 Az antanthoz az 1907-ben kötött angol-orosz szövetség révén Oroszország is csatlakozott. Az ellentéteket mindkét csoport háború útján akarta megoldani. Ennek megfelelően - a századfordulótól kezdve egyre jobban felgyorsult a háborúra való készülődés. Ez a törekvés Különösen a központi hatalmaknál - és elsősorban annak vezetőjénél Németországnál - jutott kifejezésre. Németország a századfordulótól kezdve a világháború előestéjéig gazdaságilag Európa vezető hatalmává fejlődött. Az ország minden erejét a háborús készülődés szolgálatába állították. Az 1910-es években egyre világosabbá vált, hogy az imperialista nagyhatalmak közötti összecsapás elkerülhetetlenné válik.

A milliós tömeghadseregek és a népfelkelés intézménye.

A hadügy fejlődése tekintetében a XIX. századot a szabadságharccal határolt két részre lehet osztani. Az 1848-ig tartó béke időszakában, a Habsburg monarchiában a takarékosság volt a legjellemzőbb kormányzati tevékenység. A napóleoni háborúkból bár győztesen, de pénzügyileg teljesen kimerülve került ki az állam. A takarékosságot elsősorban a hadseregen gyakorolták. Csökkentették a létszámot és lelassították a tisztikar előléptetésének ütemét. Egy századosból csak 26 évi szolgálat után lehetett őrnagy. A hadsereg lassan elsorvadt.

 Az évszázad második felében az egymást követő háborúk során nyilvánvalóvá vált a mulasztás. Így a hadügy területén haladást csak a korszak második felében találunk, amikor a fegyverek tökéletesedésével a harcmód is lényegesen módosult. A korszak első felében a legtöbb állam véderőrendszere a régi maradt. Az összeirt védkötelesekből a törvényhatóság gyűjtötte össze a kivetett létszámot. Magyarországon a katonának fogott ember életfogytig szolgált, csak 1840-ben szállították le a kötelezettséget 10 évre.(1)

A Habsburg birodalomban 1848-tól kezdve egységesítették a szolgálati kötelezettséget. 8 évben szabták meg a ténylegesé 2 évben a tartalékos szolgálati időt. Csökkentették a felmentettek számát is eltörölték nemesség hadmentességi jogát, beszüntették a helyettes állítás lehetőségét. 1871 után a nagy porosz győzelmek hatására majdnem minden nagy európai állam bevezette az általános hadkötelezettséget, általában a 20. évtől a 40. évig terjedő életkorra.

 A Monarchiában a kiegyezést követően 1868-ban a 40.tc.-el emelték törvényerőre az általános hadkötelezettséget a 20-tól a 23.évig tartó tényleges és a 32. évig tartó 9 évig tartó tartalékos szolgálati idővel. Ugyanez a törvény hozta létre a honvédséget is az osztrák módosított Landwehrnek megfelelően. Mindkettőbe részben a két utolsó tartalékos évjáraté részben a magasabb sorszámú újoncok kerültek. Ezzel megszületett a közös hadsereg fogalma is.

 A tartalékokat békében kiképezték, gyakorlatra hívták be. Rendeltetésük az volté hogy a tényleges hadsereg kereteit kitöltsék és hogy önálló seregtesteket alakítsanak. Elnevezésük Európa szerte igen változatos volt pl.: tartalék, póttartalék, népfelkelés, Landwehr, területi hadsereg stb. Kiegészítés és elhelyezés tekintetében többnyire a területi rendszer honosodott meg, ami lehetővé tette a gyors mozgósítást.(2)

A nagyhatalmak minden erejükkel arra törekedtek, hogy katonai felkészültségük tekintetében várható ellenfeleik fölébe kerüljenek. Valamennyi hadsereget - elsősorban a németet, majd a franciát - új, korszerű fegyverekkel, ismétlőpuskákkal, géppuskákkal, gyorstüzelő lövegekkel látták el. A gyalogság ismétlőpuskáival percenként 10-12 lövést tudtak leadni, a géppuska tűzgyorsasága - ugyanezen idő alatt 250 lövés volt. A gyalogsági fegyverek 2000 méter távolságig voltak hatásosak. A könnyű tábori tüzérség 75-77 mm-es űrméretű lövegei általában 6-8 km távolságra lőttek. A közepes lövegek lőtávolsága 7-10 km, az aknavetőké 1-1,5 km volt. A hátrasikló csövűé gyorstüzelő lövegek percenként átlag 4-10 lövést adtak le.

 A csapatok vezetését távbeszélő, távíró, géptávíró és rádió készülékek biztosították. Utóbbiak teljesítménye Morse üzemmódban átlag 400 szó volt óránként. A rádiótávírók 50-200 km hatótávolságig működtek. Harcászati szinten optikai-fényjelző berendezéseket is alkalmaztak. Az általános hadkötelezettség rendszere lehetővé tette, hogy a nagyhatalmak a tömeghadseregekhez szükséges kiképzett személyi tartalékot hozzanak létre. A háború előtt katonai reformokat hajtottak végre és jelentősen felemelték a hadserege béke állományát.

 A csapatok szervezése általában valamennyi országban hasonló elvek szerint alakult. A fő fegyvernem a gyalogság volt, amely az összes erők 75%- t képezte. A tüzérség 15%-ot, a lovasság 8%-ot, a különböző szakcsapatok 2%-ot tettek ki.

 A legmagasabb hadműveleti magasabbegység az 1-2 hadseregből álló hadseregcsoport, illetve Front (oroszoknál), a legmagasabb harcászati magasabbegység a hadtest volt, amelynek állományába 2-3 gyaloghadosztály, tüzér, repülő, híradó és műszaki egységek, alegységek tartoztak.

 A gyaloghadosztály létszáma 12-16000 fő volt, két gyalogdandárba szervezett négy gyalogezredből, egy tüzérdandárból és szakalegységből állt. A gyalogezredet 3-4 zászlóaljból szervezték, zászlóaljanként 4 századdal.

 A lovasság szervezése hasonló volt a gyalogságéhoz. Egy lovashadtestbe 2-3 lovashadosztály tartozotté hadosztályonként 3500-4500 lovassal, 12 löveggel, 6-12 géppuskával. A lovas magasabbegységeknek, mint gyorsan mozgó csapatoknak nagy szerepet szántak a siker kifejlesztésében, de az alkalmazási elveket nem dolgozták ki körültekintően.

 A tüzérség főképpen a hadosztály tűzeszköze volt. Valamennyi ország elsősorban a könnyű tábori tüzérséget fejlesztette. A háború manőverező jellegéből kiindulva elsősorban a nagyfokú mozgékonyságra törekedtek. A vezérkarok nem számoltak az állás háború lehetőségével, ezért - Németország kivételével - elhanyagolták a nehéztüzérség fejlesztését. Németország a tüzérség fejlesztésénél a belga és francia védelmi erődrendszerek leküzdését vette figyelembe, és a tábori tüzérség mellett nagyszámú nehézlöveggel látta el hadseregét.

 A repülőket a háború kezdetén csak felderítésre és a tüzérségi tűz vezetésére szándékoztak alkalmazni. Legnagyobb számú repülőgépe (kb. 250 db) Franciaországnak volt. A háború elején Németország kísérletet tett kormányozható léghajók alkalmazására, de sebezhetőségük miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

 Gépkocsikkal valamennyi hadsereg csak kis mennyiségben rendelkezett. A háború kezdetén a német hadseregnek mindössze 1300, a franciának 6000 gépjárműve volt. Hadihajókban az antant, nyomasztó fölényben volt a központi hatalmakkal szemben és ez a tengeri uralmat is biztosította.

A Monarchia fegyveres erői a háború kitörésekor.

A Habsburg birodalom hosszú és válságokkal teli történetét szinte elválaszthatatlanul végig kísérte hadseregének története. Egy ilyen dinasztikus hadsereg teljesen más alapokat igényelt, mint egy nemzetállam hadserege. Amennyiben egy soknemzetiségű állam nemzetei a társadalmi fejlődés során eljutnak az önálló nemzetállam megteremtésének gondolatához, ez a dinasztikus érdekeket szolgáló hadsereget sem hagyja érintetlenül, és a súrlódások, összeütközések sokaságát hozza a felszínre.(3)

A XIX. századi nemzeti mozgalmakat nem tekintették politikai erőnek. A birodalom lakosságát alkotó népeknél minél erősebben jelentkezett a nemzeti öntudatra ébredésé annál nagyobb ellenállást fejtett ki vele szemben az Uralkodóház. A hadsereg pedig már nem a külső ellenség elleni harcra szerveződött intézmény volt, amely a dinasztia érdekeit képviselte, hanem a birodalom összetartó erejévé vált. Úgy tűnt, hogy erre a célra a legalkalmasabb egy nemzetek felett álló hadsereg.

A magyar politikusok szinte folyamatosan kisebb - nagyobb intenzitással követelték egy csak Szent István koronája iránt elkötelezett magyar haderő felállítását. A megvalósulás felé az első lépést az 1859-es solferinói vereség jelentette, amitől kezdve egyre határozottabban nyert teret a dinasztikus államfelfogással szemben a parlamentarizmus eszméje és ezzel egyetemben a nemzeti gondolat is.

 A königrätzi csatavesztés tovább erősítette ezt a folyamatot, aminek következtében - a kiegyezéssel - a régi birodalom önálló kormányokkal rendelkező két országrészre tagolódott. A hadsereg hasonló megosztásának a gondolata is felmerülté de ezt sikerült megakadályozni azzal, hogy engedélyezték a Monarchia két felében az önálló honvédségek felállítását. Ekkortól tehát valójában három hadsereg létezett, amelyek ráadásul más - más minisztériumokhoz tartoztak.(4)

 Ez a három hadsereg, amelynek háború esetén egyetlen egységes főparancsnokság alatt kellett harcolniuk, a valóságban eltérő szándékkal jöttek létre. A honvédséget a magyar uralkodó körök minden erejükkel a lehető legteljesebben igyekeztek kiépíteni, mint nemzeti haderőt, míg Bécsben mind a Landwehrt, mind a honvédséget másodvonalbeli kiegészítő résznek tekintették.

Látható tehát, hogy a nemzetek feletti császári és királyi hadsereg számára a már csak külsőségeiben meglévő monarchiában gyakorlatilag a nemzetek feletti császár személye jelentette az egyetlen köteléket. Ferenc József császár és király gyakran kifejezésre juttatta, hogy semmilyen formában sem engedi, hogy megnyirbálják főparancsnoki jogát az "Ő" hadserege fölött.

 Sajátos helyzet alakult így ki, mert az általános hadkötelezettségen alapuló modern milliós tömeghadsereg létrehozására való törekvés keveredett a konzervatív dinasztikus állameszmével. Ennek következtében a hadsereg komoly vezetési problémákkal küzdött. Soknemzetiségű jellege mellett meg kellett kísérelni az egészet nemzetek feletti szintre emelni, hogy megfeleljen a birodalmi érdekeknek.(5)

A századfordulót követő évek nagy politikai küzdelmei után szinte a huszonnegyedik órában sikerült az 1912. évi véderőtörvényt tető alá hozni és ezzel kapcsolatban a magyar királyi honvédség újjászervezéséről szóló 1912. évi XXXI. törvénycikket érvényre juttatni. A magyar királyi honvédség az új törvény alapján nem csak tüzérséget kapott, de gyalogságát is szaporították négy ezreddel és az egész honvédség eddigi 25.000 fős békeállományát 50.000 főre emelték. Az átszervezést fokozatosan kellett végrehajtani, úgy, hogy az 1916-ig befejeződjön. A honvéd csapatok az átszervezés után 32 gyalogezredből, 10 huszárezredből, 8 tábori ágyús és 8 tábori tarackos ezredből, valamint 2 lovastüzér osztályból álltak volna.

 A négy új gyalogezredet a már fennálló alakulatok átcsoportosításával teremtették elő. A régi szervezet szerint ugyanis tíz honvéd gyalogezrednek négy zászlóalja volt, a többinek pedig csak három. A 10 ezredtől a 4. zászlóaljat, továbbá néhány zászlóaljnak 1-1 századát elvették, és ezekből alakították meg az új ezredeket.(6)

A magyarországi közös- és honvédhadosztályok 6 hadtest kötelékébe tartoztak( a budapesti IV., a pozsonyi V., a kassai VI., a temesvári VII., a nagyszebeni XII., és a zágrábi XIII. hadtest). A honvédhadosztályok a hadvezetés rendelkezése szerint háború esetén közvetlenül a hadsereg parancsnokságok alárendeltségébe kerültek, így háborús hadtestbeosztást nem kaptak.

 Az osztrák-magyar haderő nemzetiségi összetétele az alábbi volt: 25% osztrák (német), 23% magyar 13% cseh, 4% szlovák, 8% lengyel, 8% ukrán, 2% szlovén, 9 % szerb-horvát, 7% román, 1% olasz. A Monarchia hadvezetése arra törekedett, hogy egy modern tűzfegyverekkel ellátott erős gyalogsággal és tüzérséggel rendelkező, az általános hadkötelezettség alapján álló tömeghadsereget alakítson ki. Ez a fegyveres erő a háború megindulásakor tömeghadsereg volt a háború manufakturális korszakát felváltó gépi korszak hadserege, de a követelményeknek a Monarchia sajátos állami, gazdasági, társadalmi és politikai struktúrájából eredően csak részben felelt meg.

 A magyarországi közös hadosztályok nemzetiségi összetétele éppúgy, mint a monarchia egyéb részeiben vegyes volt, legtöbbször nem magyar ajkú legénység képezte a többséget. A magyar királyi honvédhadosztályoknál a magyar nemzetiségi állomány 40-70% között ingadozott, kivéve a zágrábi hadtest hadosztályait, ahol az állomány nagy többsége szerb-horvát volt.

 A magyar királyi honvéd lovashadosztályok ezredeiben a magyar elem elérte a 75-90%-ot. A gyaloghadosztályok szervezése nem volt egyforma, 15 különböző hadosztálytípust különböztettek meg.(7)

Ezen kívül a mozgósításkor rendelkezésre álló idősebb korosztályokból állították fel a népfelkelő dandárokat, szám szerint 21-et. Ezek sokszor elavult fegyverzettel rendelkeztek, s alig volt tüzérségük. Kezdetben még egyenruha sem jutott számukra. Mégis a hadvezetőség már 1914 augusztusában bevetette az első vonalakban ezeket a dandárokat, ahol igen nagy veszteségeket szenvedtek.

 Ugyanúgy jártak az un. menetdandárok is (5 magyar, horvát, 8 osztrák dandár és 16 honvédezred). A menetdandárok és ezredek a hadtestek emberanyag-veszteségeinek pótlására érkeztek ki a hadműveleti területre. Ezeket a mozgósításkor bevonuló tartalékosé póttartalékos és sebtében átgyúrt emberanyagból állították fel.

 A menetdandárok nem kaptak teljes értékű kiképzést és egyáltalán nem rendelkeztek tüzérséggel, de még a harcok vezetésére alkalmas törzsekkel sem. Mégis mivel az első menetdandárok már 1914 augusztusában kiérkeztek a hadszíntérre, nem a veszteségek pótlására használták fel őket, hanem önálló magasabbegységként bevetették. 1914 augusztusában 12 ilyen különböző szervezésű menetdandárt vetettek be.

 A hadsereg belső feszültéségét fokozta, hogy a csapatok kiképzése - amely a korábbi háborúk rosszul levont és helytelenül értelmezett tapasztalatain alapult - a csakhamar kibontakozó harcokban korszerűtlennek bizonyult. A kiképzési elveknek megfelelően a gyalogságot csupán támadásra készítették fel: a "támadni minden  áron" jelszó nagyszerűen érvényesült a főhercegek vezette békebeli hadijátékokon, hadgyakorlatokon, de egészen másképp festett a valóságban, amikor a támadó gyalogság az ellenség modern tűzfegyvereivel megerősített védelmével találta szembe magát. A saját tüzérségi támogatást be sem váró osztrák-magyar gyalogság a háború első csatáiban mérhetetlen áldozatokkal fizette meg az említett kiképzési elvet.

 A támadások majdani kudarcai, a vártnál nagyobb veszteségek arra is visszavezethetők, hogy a meglevő felszerelést helytelen szervezési elvek alapján osztották szét. Így például a világháború nagy hatású tűzfegyverével, a géppuskával, amelyből a háború kitörésekor egy-egy zászlóaljra általában 2, 1 lovashadosztályra 4 jutotté nem gyalogsági szakaszokat szereltek felé hanem külön géppuskás osztagokat, amelyeket a harc hevében ide-oda vezényeltek.

 A korszerűtlen karabéllyal felszerelt lovasságról már a háború első heteiben kiderült, hogy nem tudja megoldani feladatát. A távolfelderítésre bevetett lovas alakulatok információi, amelyeknek az orosz hadsereg felvonulásáról, erejéről kellett volna helyes képet adni, a hadvezetést félrevezették, illetve helytelen következtetések levonására késztették. A megbízhatatlan felderítési adatok nem kis szerepet játszottak a hadsereg 1914. őszi veszteségeiben.

 Az osztrák-magyar tüzérség különösen elmaradottnak bizonyult. Míg egy német hadtestnek 160, egy francia hadtestnek 120, egy orosz hadtestnek 108 lövege volt addig egy osztrák-magyar hadtest átlag 50 löveggel rendelkezett. 1914 őszétől kezdték meg a hadsereg modern lövegekkel való felszerelését, de tömeggyártásukat biztosítani nem tudták. A termelés szervezetlensége miatt a lőszerhiány is állandósult. A haderő a háború megindulásakor motorizált alakulatokkal nem rendelkezett, kivéve a 30,5 cm-es mozsarakat és a szállító járműveket.

 A kor új vívmányának, a repülőgépeknek (79 db) felhasználását csak a felderítésben szorgalmazták. 1914 augusztusában a repülőgép-felderítés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ezért a hadvezetőség felderítő tevékenységre a lovasságot vetette be. A karddal vagy néhány egységnél korszerűtlen karabéllyal felszerelt lovasságról már a háború első heteiben kiderült, hogy nem tudja megoldani feladatát.(8)

A világháború nagy tűzerejű fegyvereivel szemben fokozott jelentősége volt a terep kihasználása, a rejtőzködésnek is. A hadsereg többszínű ruházata nem felelt meg a követelményeknek. Például a magyar lovasság kék atillája már messziről elárulta a felderítő járőröket. Persze igazságtalan lenne, ha csak a Monarchia vezetéséről feltételeznénk azt, hogy nem megfelelő színű ruházatot biztosított katonáinak. Ez sokszor a csapatok hagyományokhoz ragaszkodó ellenállásán is múlott.(9)

A hadsereg élelmezése, ellátása is komoly gondokkal küzdött a háború folyamán. A csapatok ellátását a hadügyminisztérium és a hadbiztosok irányították. A központi ellátmány rendszertelensége miatt a hadbiztosok és beosztottjaik részben vásárlásokkal, részben a rendelkezésükre bocsátott katonai különítmények segítségével harácsolás vagy rekvirálás útján igyekeztek élelmet biztosítani.

 Mindezekből látható, hogy a monarchia fegyveres ereje csak részben tudott megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket a modern gépi háború támasztott. A hadsereg szervezete, létszámviszonyai, a háború előtti, majd a háború menetében fokozódó nemzetiségi ellentétei, a kiképzésé az anyagi-technikai felkészületlenségé az ellátás és pótlás korszerűtlen volta a háború végén bekövetkezett felbomlást is elősegítették.

A magyar királyi népfelkelés az első világháború alatt

Még a békeévek alatt kidolgozott mozgósítási tervek szerint a honvéd gyalogezredek állomáshelyein megalakultak az illető honvéd gyalogezreddel azonos számot viselő népfelkelő gyalogezredek, a honvéd huszárezredeknél pedig a népfelkelő huszárosztályok. Ezen kívül azokból a népfelkelőkből, akik tényleges szolgálatukat a közös hadsereg tüzér- vagy műszaki csapatainál töltötték, népfelkelő tüzér, illetve árkász osztagokat szerveztek és ezeket a közös hadsereg rendelkezésére bocsátották.

 A népfelkelő csapatoknál az ezred, zászlóalj és lovasosztály parancsnoki helyeket már a béke idején erre a célra kijelölt honvéd, vagy közös hadseregbeli törzstisztek töltötték be, a századparancsnoki helyekre békében kijelölt tartalékos tisztek kerültek, a többi tiszti helyeket pedig idősebb tartalékos tisztekkel, vagy népfelkelő tisztekkel töltötték fel. A népfelkelő gyalogságot népfelkelő dandárokba vonták össze, és ilyen népfelkelő dandárunk ugyanannyi volt, mint amennyi honvéd hadosztályunk, vagyis nyolc.

 A harcra létrehozott népfelkelő alakulatokon kívül a háború folyamán különböző céllal és szervezettel igen sok népfelkelő alakulatot állítottak fel. Ilyenek voltak az erődítési munkásosztagok, útépítési munkásosztagok, őrkülönítmények, vasútbiztosító alakulatok, tengervédelmi és határbiztosító alakulatok, mészáros századok és zászlóaljak, valamint a hadsereg számára dolgozó üzemeknél alkalmazott munkáskeretek.(10)

A hadtáp csapatok általában kevésbé alkalmas emberekből álltak. Parancsnokságaik is arcvonal szolgálatra alkalmatlan tisztekből, vagy idősebb tartalékos tisztekből álltak. Fegyverzetük sem felelt meg a korszerű követelményeknek. Eleinte az elavult Werndl - rendszerű puskával tudták felszerelni őket, csak később kaptak a hadsereg más alakulatainál rendszeresített Manlicher - rendszerű fegyvereket.

 A katonailag kiképzett népfelkelők száma a veszteségek hatására csakhamar kevésnek bizonyult és újabb pótlásról kellett gondoskodni. Ezért mindazokat a polgárokat, akik a sorozásokon nem voltak alkalmasak katonai szolgálatra és még népfelkelő köteles korban voltak, az úgynevezett népfelkelő szemléken újbóli vizsgálat alá vonták és fegyveres szolgálatra alkalmasnak találták, azokat a közös hadsereg, a honvédség, vagy a népfelkelés veszteségeinek pótlására igénybe vették. A háború elhúzódásával a törvényben meghatározott legfelső korhatár a 42 évesek évfolyama is kimerült.

Ezt úgy oldották meg, hogy a háború esetére érvényes kivételes törvények alkalmazásával egyre idősebb és idősebb korosztályokhoz nyúltak. A háború utolsó évében már 55 éves férfiakat is vettek igénybe népfelkelő szolgálatra. Azonban a legidősebb öt évfolyam nem fegyveres szolgálatot teljesített, hanem a hátországban és az ellátó szolgálat kevésbé veszélyes beosztásaiban szolgált.

 Ugyanez történt a népfelkelésre kötelezett fiatal évfolyamokkal is. A törvény szerint csak a 19. életévnél kezdődött a népfelkelő kötelezettség. A már említett kivételes törvény alapján azonban ezt a korhatárt is kitolták a 18. életévre. A fiatalkorú népfelkelők testi alkalmasságuk szerint, arcvonalbeli szolgálatot teljesítettek.

 A háború folyamán a csapatoknál már csak az elnevezésük volt más a közös hadseregbeli, honvéd vagy harcoló vonalbeli népfelkelő alakulatok között, hiszen valójában nem is volt már közöttük különbség, mert a jól kiképzett sorkatonaság és tisztikar a háború első évében odaveszett.

Jegyzet:

1. Poroszország eltért a többi államtól, mert az 1814-ben bevezetett általános hadkötelezettséget végig megtartotta, ami 3 évi tényleges, 2 évi tartalék, és 7 évi népfelkelési kötelezettségre tagolódott. Anglia is kivételt képezett, mert a toborzó rendszer mellett maradt.

2. Az általános hadkötelezettség bevezetése rövid idő alatt megnövelte a hadseregek létszámát. A Monarchiában 1859-ig 200.000 fő volt a békelétszám és 600.000 fő a hadilétszám. A világháború előtti évben 400.000 a békelétszám és 2.000.000 a kiképzettek száma. Poroszország 1860-ig 200.000 főnyi tényleges és 500.000 főnyi tartalékkal rendelkezett. 1860 után a haderőt erőteljesen fejlesztették. Az egységes Németországnak 1913-ban 600.000 főnyi tényleges hadsereg és 5 millió kiképzett tartalékos állt rendelkezésére. A szárd király 1859-ben még 50.000 fővel harcolté de az egyesített Olaszország 1912-ben 300.000 fős békelétszámú haderő mellett 1 millió embert tudott mozgósítani. Franciaországban III. Napóleon hadseregének békelétszáma 400.000 főé hadilétszáma 600.000 főé de 1912-ben 600.000 fős békelétszám mellett 4 millió a kiképzettek száma. Oroszországnak ugyanekkor 1 milliós békelétszám mellett 10 milliós kiképzett tartalékosa van.

3. Már a gyakorta használt két fajta elnevezés is a felszín alatti feszültséget tükrözte, amely ebben a hadseregben minden látszat ellenére jelen volt. Míg az "osztrák-magyar" megnevezés bizonyos nemzeti különállást rejt magában, addig a " császári és királyi" elnevezés a hadsereg dinasztikus gyökereire utal.

4. A közös hadügyminisztérium nevének változásai is ezt a folyamatot hivatottak erősíteni. 1890-ig "császárié királyi Birodalmi Hadügy Minisztérium" a hivatalos elnevezésé ettől kezdve viszont "császári és királyi Birodalmi Hadügyminisztérium " lesz, míg végül 1910-től "császári és királyi Hadügyminisztérium"- ra változik. Mindkét, látszólag értelmetlen változás magyar politikai győzelmet jelez, mert az "és" kötőszó betoldása magyar szempontból ugyanolyan fontos volté mint a "birodalmi" szó elhagyása. Mindez fontos volt, mert azt bizonyította, hogy Magyarország nem része a birodalomnak.

5. Az osztrák-magyar hadsereg békelétszáma 478 ezer fő volt, a hadműveletek megkezdésekor 1 421 000 fővel, a mozgósítások befejezésekor pedig 2 300 000 fővel rendelkezett. Létszám tekintetében Oroszország, Németország és Franciaország után a 4. helyet foglalta el. A háború alatt összesen 9 000 000 embert mozgósítottak az 52 milliós összlakosság 17,1%-át.

6. A szárazföldi hadsereg 16 hadtestbe volt szervezve, amelyek állományába összesen 52 gyalog- és 11 lovashadosztály tartozott. A gyaloghadosztályokból 19 magyarországi kiegészítésű volt. Ebből 10 volt a közös- és 9 a honvéd hadosztály. A lovashadosztályok közül 2 honvéd- és 4 közös hadosztály szerveződött Magyarország területéről. Természetesen ehhez még különböző szervezésű és rendeltetésű alakulatok és intézetek is tartoztak, amelyeket a Monarchia erődítményeiben, megerődített hídfőiben helyeztek el. Többek között 483 tábori és hegyitüzér üteg, 2610 löveggel, 224 erődtüzérségi század, 155 technikai és 15 repülőszázad, stb.

7. A legáltalánosabban használt hadosztálytípus az alábbiak szerint épült fel:

- a zászlóalj 4 századból és 1-2 géppuskával rendelkező géppuskás osztagból állt;

- az ezredben 3-4 zászlóalj volt;

- 2 ezred alkotott egy dandárt;

- 2 dandár, 7-9 tüzérüteg, műszaki század és 2 lovasszázad alkotott 1 hadosztályt;

- 3 hadosztály és 1 nehéz tarackos osztály alkotott 1 hadtestet;

8. A távolfelderítésre bevetett lovas alakulatok információi, amelyeknek az orosz hadsereg felvonulásáról, erejéről kellett volna helyes képet adni, a hadvezetést félrevezették, illetve helytelen következtetések levonására késztették. A megbízhatatlan felderítési adatok is hozzájárultak a hadsereg 1914 őszi vereségéhez.

9. A francia gyalogság is 1914-ben hagyományaihoz ragaszkodva piros nadrágban és sötétkék kabátban indult háborúba, jól látható célpontot adva ezáltal a német lövészeknek.

10. Már a háború első hónapjának végén újabb népfelkelő csapatokkal találkozunk, olyanokkal, amelyekről a mozgósítási tervek előre nem intézkedtek. Ezek voltak a hadtáp zászlóaljak. A megszálló és helyőrségi szolgálatra eredetileg számításba vett népfelkelő csapatokra ugyanis a harcvonalban volt szükség és úgy vetették őket harcba, hogy erre nem is voltak megfelelően felkészítve. Így ezekre a szolgálatokra új alakulatokat kellett kialakítani mindegyik népfelkelő pótzászlóaljnál. A kiképzetlenség ellenére ezeket a hadtápzászlóaljakat is igen gyakran mint harcoló alakulatot harcba vetették.

 
Naptár
2017. Augusztus
HKSCPSV
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2005-12-26
 
A MAG TV FELVÉTELEI
 
The Árpád- Line
 
English version
 
De Arpad Lijn
 
Nederlandse
 
Publikationen
 
Studiums
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Linkajánló

www.bunkermuzeum.hu

www.klkf.gportal.hu

www.bazsalicska.gportal.hu

www.varak.hu

 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.