E-mail

szaboojj@gmail.com

 
Menü
 
PREZENTÁCIÓK
 
Tanulmányok
 
Erődítés történet
 
Kárpáterődítések
 
A tömeghadseregek másfél évszázada
A tömeghadseregek másfél évszázada : Magyarország a két világháború között

Magyarország a két világháború között

  2007.05.12. 18:57

A mozgósítási és hadkiegészítési rendszer általános jellemzői(7.) A hadsereg 1921 végéig, illetve 1922 májusáig az új forma életbe lépéséig, a sorozás alapján működött. A trianoni tiltások miatt azonban a teljes rendszert újra kellett gondolni és szervezni, de úgy, hogy közben a haderő meg tudja tartani ütőképességét.

Ez idő alatt folyt a toborzás rendszerére való áttérés is. Mint várható volt, kevesen voltak hajlandóak önkéntesen vállalni a katonai szolgálatot, az első felhívásokra mindösszesen 5000 fő jelentkezett. 1921. Decemberében megjelent az ismételt felhívás a toborzásra, ezzel egy időben elnöki rendelet is életbe lépett, amellyel összeírást rendeltek el

Ez az összeírás volt a kezdete a “k” (kényszer) toborzásnak. Mivel a legénység leszerelése után a békehadrendet nem lehetett csak toborzott legénységgel feltölteni, ebben a helyzetben, titokban bevezették a kényszer “k” toborzást, a hiányzó létszámok pótlására. Az így bevonuló állomány változó szolgálati időt teljesített, attól függően, hogyan sikerült az antant ellenőrzést kijátszani. “k” toborzottak egy része az engedélyezett alakulatokban, más részük rejtve a vámőrség, illetve a csendőrség állományába került beosztásra.

Különböző elképzelések születtek arra vonatkozólag, hogy legalább a békeszerződésben engedélyezett létszámot feltöltsék toborzottakkal. Az alap toborzó-rendelet szerint azok a közép és főiskolai hallgatók, akik önként beléptek a honvédséghez, szolgálatuk alatt tanulmányaikat folytathatták.

Az 1927-es év változást hozott a hadseregfejlesztés terén is. A közvetlen ellenőrzés megszüntetése után megszüntették a toborzást és a hadsereg fejlesztésének megfelelő állományt “k” toborzás, azaz sorozás útján vonultatták be. 1928-tól Budapesten kerületenként és a megyékben járásonként munkába állítottak egy-egy nyilvántartó tisztet, majd egy évvel később, erősítésként még egy népgondozói tisztet is megbíztak a munka végzésével. Szükséges volt a korlátozások idején is gondoskodni arról, hogy a katonaköteles korban lévő férfiakat nyilvántartsák.

Ebből a szükségszerűségből kiindulva hívták életre — az 1931. Évi népszámlálás adatai alapján — a felfektetett népmozgalmi nyilvántartást. Gondoskodni kellett arról is, hogy a nyilvántartott személyek lakóhely (lakás) változásáról a népmozgalmi nyilvántartó tudomást szerezzen, hogy szükség esetén a nyilvántartottak megtalálhatók és megfelelően mozgósíthatók legyenek. Az így felfektetett nyilvántartás és bejelentési kötelezettség adta az alapját a “k” toborzás kiterjesztésének és ekkor kerülhetett sor első ízben arra, hogy ténylegesen felmérjék a hadköteles állományt az új határokon belül.

A nyilvántartás rendszere különböző csoportbeosztásokra tagozódott, amely végleges formában csak az 1939. II. Tc. Megjelenésével vált igazán a honvédelem érdekeit szolgáló rendszerré. Megközelítőleg egy évtizednyi időre volt szükség ahhoz, hogy háború, vagy háborús veszély esetére, egy működőképes nyilvántartási rendszer összeálljon. Szükség volt a nyilvántartásra azért is, hogy megállapítsák az elmaradt (a toborzás rendszerébe eső) korosztályokból azoknak a számát, akik nem teljesítettek még katonai szolgálatot. Nagy gondot okozott a hadsereg vezetésének, hogy a húszas évek során több évfolyam szinte teljes egészében kiképzetlen maradt. Ezért olyan elhatározás született, hogy ezek kiképzését fegyvergyakorlaton kell pótolni. A megjelent utasítás a fegyvergyakorlatra (kiképzés, továbbképzés) való bevonultatás céljaként a leventeoktatási és sportkiképzést, valamint a karhatalmi alkalmazásban való jártasság elsajátítását jelölte meg.

Tehát a trianoni tiltások ellenére a hadsereg fejlesztésének egy új szakasza kezdődött meg, amely már lehetővé tette nagyobb létszámú hadsereg személyi szükségletének kielégítését is. Az új szervezési intézkedés kimondta, hogy az eddig több részletben bevonuló “k” toborzott újoncok egy korosztálya ezután egy időben vonul be. A szolgálati idő 18 hónap, de a katonák 12 hónap letöltése után leszerelhetők, “tartósan szabadságolhatók” voltak. Azokat, akik a bevonulási parancsnak nem tettek eleget, karhatalommal kötelezni lehetett bevonulási kötelezettségük teljesítésére.

Az új haderőtörvény szerint a meglévő hivatásos hadsereget az alábbi állománykategóriákkal kellett kiegészíteni:

¾     “k” toborzott legénységgel, akik szolgálati idejét 18 hónapban határozták meg, amelyből 12 hónapot töltöttek le a laktanyákban;

¾     “k” tisztesekkel, akik a “k” toborzottak közül 12 hónap alatt őrvezetői rendfokozatot értek el, és még 6 hónapig a sorlegénységgel együtt szolgáltak;

¾     Karpaszományosok — a régi védtörvény szerint egyéni önkéntesek voltak, akiket fegyverszolgálatra (kiképzésre, továbbképzésre), illetve a hadrafoghatóság állandó szinten tartására saját évfolyamával együtt hívták be. A karpaszományosok döntő többsége közép, felső vagy egyetemi szintű tanulmányokat folytatott, vagy azt már befejezte;

¾     Hivatásos tisztesekkel, akik a katonai pályát élethivatásnak választották, és jutasi, vagy ezzel egyenértékű szakiskolát, szaktanfolyamot végeztek;

¾     Továbbszolgáló tisztesekkel, akik a 18 havi szolgálat letéte után legalább egy évi és legfeljebb 3 és félévi szolgálatra önként jelentkeztek.

Látható, hogy ebben az időben még együtt él a kiegészítés rendszerében az önkéntes jelentkezés és a kötelező katonai szolgálat, vagyis a nyílt és a rejtett kiegészítés.

1928-tól a 30-as évek közepéig tehát megindult a fokozatos áttérés az általános védkötelezettségre. A védkötelezettség jegyében újabb változások történtek a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésében is. Tovább folytatták a már több mint 6 éve szolgáló toborzott önkéntesek leszerelését. Az 1934/35-ös szervezési intézkedésben már 2 éves tényleges szolgálati kötelezettséget írtak elő a légierőnél és a folyamőrségnél azonnali hatállyal, míg a honvédség többi részénél csak fokozatosan. A “k” toborzott legénység fele részben október elején, fele részben április elején vonult be tényleges szolgálatra. A továbbszolgáló tisztesek 2 éves szolgálati idejét már nem változtatták meg, illetve növelték, hogy az állományforgás érdekében minél több, megfelelően kiképzett tartalékos tisztes álljon rendelkezésre mind béke, mind a felriasztott (fr.) Hadrendek számára.

A megnövekedett tiszti szükséglet egy részét saját csapattesteknek kellett biztosítani, alakulatokon belüli átszervezéssel. A fennmaradó hiányok pótlására központilag történtek intézkedések.

1936-ban a rendszeresített összállomány a hadrendfejlesztés eredményeképpen elérte az 50 988 főt és 1936. Október elején a valamennyi rendszeresített helyet feltöltöttek. A rendszeresített állományon felül behívott létszámot — 3 havi kiképzés után — nem tényleges katonai (tartalékos) állományba helyezték. A tervezett katonákat a volt alakulatuk tartotta nyilván és vonultatta be mozgósítás esetén.

Az alakulatoknál az év egyes időszakaiban megengedett legmagasabb úgynevezett “elérhető állományt” határoztak meg. Az összes olyan parancsnokság részére, amelyek kiképzést nem folytattak, csak olyan egyén teljesíthetett szolgálatot, aki már csapatnál 6-12 hónapot leszolgált. A határőr kerületek, amennyiben rendszeresített állománnyal rendelkeztek, az évközbeni hiányt a vegyesdandár parancsnokságoktól, 1 évet már szolgált katonákkal pótolták.

A személyi tartalékok számának emelésére és a trianoni szerződés miatt katonai szolgálatot nem teljesített hadkötelesek kiképzését rövidített (póttartalékos) képzéssel igyekeztek megoldani.

Mindezekből következik, hogy az állományváltozásokban, az 1928-32-ben meghirdetett fejlődésnek körülbelül az első ütemét sikerült a 30-as évek közepére megvalósítani. 1936-37-ben a pénzügyi lehetőségek javulása következtében gyorsult fel a fejlődés üteme. Ennek egyik oka az volt , hogy az új véderőrendszerre történő átállás erre az időre majdnem teljes egészében megvalósult, beléptek a rendszerbe legálisan működő kiegészítő parancsnokságok. A nyilvántartás új rendszere lehetővé tette az eddig kiképzetlenül maradt korosztályok behívását és kiképzését is. Így biztosítva, hogy a hadsereg elérje az 1920-tól a hadseregfejlesztés alapjának tekintett 85 000 fős létszámot.

A népmozgalmi nyilvántartás 1930. Évi kezdetleges rendszere már nem felelt meg az 1939. Ii. Tc. Előírásainak. Ezért olyan új nyilvántartásra volt szükség, amely egységes szerkezetben magába foglalja mindazoknak a személyeknek az adatait, akiket a honvédelem az ország háborús működésének biztosítása szempontjából szükségesnek ítélt.

Nyilvánvaló, hogy háború, vagy rendkívüli körülmények esetén mind a katonai, mind a polgári mozgósítás személyi része a pontos nyilvántartáson alapul. Éppen ezért a nyilvántartások vezetésével a belügyminiszter a községekben a községi vagy (köz-) jegyzőket, a városokban a polgármestereket bízta meg. Nyilvántartásba kellett venni a 12. Életévüket elért fiúkat, a 16 éves, és országmozgósítás szempontjából fontos szakképzettséggel rendelkező nőket, 16 és 50 év között azokat a nőket, akik időközben országmozgósítási szempontból fontos szakképzettségeket szereztek, és még nem regisztrálták őket. A nyilvántartásba vétel alapjául az állandó lakóhely szolgált és kartotékrendszer szerint történt. A katonai és polgári nyilvántartásokat évente egyszer egyeztetési eljárásnak vetették alá, ahol is egymás nyilvántartásából kiegészítették a hiányos adatokat, illetve a kiegészítő parancsnokságok pótolták a nyilvántartásba vételt.

Összeírás, sorozás, katonai szolgálatra történő beosztás

A honvédelem igazgatása a községekben a jegyzőkön, a városokban a polgármestereken keresztül valósult meg. Az összeírási munkálatok az anyakönyvi adatszolgáltatással indultak meg. A jegyző a születési anyakönyvekből kimutatást állított össze azokról a férfiakról, akik az adott évben a 19. Életévüket betöltik, vagy betöltötték. A honvédelmi törvény értelmében minden állításköteles (állításkötelezettség a hadkötelezettség első részkötelezettsége volt, s kezdődött annak az évnek január 1-vel, amelyben a hadköteles a 21. Életévét betöltötte és tartott a 23. Életév betöltéséig) abban az évben, amelyben a 20. Életévét betölti, a jegyzőnél jelentkezni volt köteles. A jegyző tisztázta a személyi adatokat, a jelentkezést bevezette az összeírási lajstromba. Mikor valamennyi állításköteles állandó lakhelye tisztázva volt, megszerkesztette az összeírási lajstromot négy változatban:

A. Változat:     — községben született és ott is lakók;

B. Változat:     — más községben született, de ott lakók;

C. Változat:     — akik nem születési helyükön laknak;

D. Változat:     —teljesen ismeretlen helyen tartózkodók;

És felterjesztette a főszolgabíróhoz, járáshoz. Átvizsgálás után a főszolgabíró a lajstromot visszaküldte a változások átvezetésére a fősorozásig a községekbe.

A községi összeírási lajstromokból készítette a főszolgabíró az állítási lajstromot.

A járási főszolgabíró által elkészített állítási lajstrom alapján a sorozási tervnek megfelelően kezdődött a sorozás. A sorozásokat — fősorozás és utósorozás — a törvényhatóságok sorozóbizottságai végezték. A sorozásokon dőlt el a besorozottak egészségügyi osztályozása.

A sorozáson különböző kedvezményekben részesülhettek az öröklött mezei gazdaságok birtokosai, a családfenntartók, több katonát adó családok fiai stb.

A sorozás végrehajtása után a hadköteles szolgálatkötelessé vált, ami a hadkötelezettségnek a második részkötelezettsége volt. Az állításkötelest egy úgynevezett ii. Fokú vagy vegyes felülvizsgáló bizottság elé is lehetett utalni, amikor első fokon nem tudták eldönteni az állításköteles alkalmasságát. A sorozást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nem volt helye. A sorozás eredményét állítási lajstromban rögzítették, a besorozottakról a kiegészítő parancsnokságok avatási jegyzőkönyvet vezettek. A sorozások befejezése után a létszámfelettieket póttartalékba osztották be.

A besorozottak tényleges szolgálatra, vagy póttartalékos kiképzésre való beosztása után a kiegészítő parancsnokságok katonai behívójegyeket állítottak ki és azokat névjegyzék kíséretében küldték meg a községi jegyzőhöz.

Az időközben elköltözöttek behívóit a jegyzők két példányú névjegyzéken megküldték az új lakóhelyre. A be nem vonultakat karhatalommal is elő lehetett állítani. Akit úgy sem tudtak előállítani, arról a kiegészítő parancsnokságot néhány héten belül értesíteni kellett.

A kiegészítő parancsnokságok, az első katonai kiképzésre bevonuló újoncok nyilvántartási anyagait: -priusz lapját; -a volt leventék lajstromkivonatát; - fejlődési törzslapját; lőlapját, és a besorozást feltüntető avatási jegyzőkönyvet, a bevonulást megelőzően 10 nappal megküldték az illetékes alakulatnak.

A szolgálati kötelezettség rendes és póttartaléki szolgálati kötelezettségre bomlott és a hadkötelezettség felső határáig, 60 éves korig volt érvényben. Ezen belül a rendes szolgálati kötelezettség tényleges szolgálati és tartalékos szolgálati kötelezettségre tagozódott. A tényleges szolgálati kötelezettséget a törvény 3 évben szabta meg, de a szolgálatkötelesek legnagyobb része már a második év leteltével leszerelt. A póttartaléki szolgálati kötelezettség 10-16 hét időt írt elő tényleges szolgálati kötelezettségként.

A tényleges szolgálati idő alatt a regisztrációt, a nyilvántartólap adatait is tartalmazó “anyakönyvi lap” és alosztály névjegyzék alapján oldották meg.

Azok, akik tényleges szolgálati kötelezettségüknek eleget tettek, tartalékba kerültek. Az alakulatoknál a tartalékállományba helyezetteket “igazolványi lap”-al látták el, amelyeket a szemléken és bemutatásokon egyeztettek a népmozgalmi nyilvántartó lapokkal. A tartalék három részből állt. I. fokú tartalék 42 éves (népmozgalmi tartalék); II. fokú tartalék 48 éves; III. fokú tartalék 60 éves korig.

Béke- és háborús kiegészítés

A kiegészítés-lebonyolítás tekintetében a béke- és a mozgósított hadsereggel a hadtestszervezetre épült. A hadtestek béketerületi hatóság szerepét is betöltötték és nem csak a haderő, hanem a terület polgári mozgósítását is irányították. Az egységes belbiztonsági központokat a katonai parancsnokságok állomáshelyein kívül helyezték el. A vegyesdandár parancsnokságok hadtestszervezetté alakultak. (I—VIII. Hadtest), majd a hadtesteket hadseregekbe vonták össze.(8)

Az ezredek elhelyezési területéről egészítették ki a tüzérséget, a hadosztályparancsnokságot, a hadosztályközvetlenek csapatait és vonatát (hadtáp). A hadtest egész területéről egészült ki a hadtestparancsnokság, a közvetlenek; a lovasság, a tüzérség, az utászok, a híradók és a hadtestvonatok.

Egy hadsereg kötelékébe összefogott három-három hadtest területéről egészültek ki a hadsereg közvetlen alakulatok, az egész ország területéről pedig a fővezérség közvetlenek; a vonat, a légierő, a honi légvédelem, a légierő figyelő és jelentő alakulatok, a folyamőrség, a gyorshadtest és a háborúban visszamaradó központi szervek.

A mozgósítással foglalkozó szervek korszerű elveket követtek, már ekkor felismerték a területi és területen kívüli kiegészítés elvét és gyakorlatát. Területi kiegészítésről beszéltek akkor, ha az érintett alakulat a béke-elhelyezési területről kapta az embereit, területen kívüli kiegészítésről akkor, ha az alakulat távolabbi területekről, szélsőséges esetekben az ország egész területéről nyerte a kiegészítést. Mozgósítás szempontjából rájöttek, hogy ideális megoldás lenne a területi kiegészítés, amely viszont soha nem valósítható meg hiánytalanul. Azoknál az alakulatoknál, amelyek helyhez voltak kötve, mint pl. A határvadász alakulatok, vagy amelyeknél a gyors menetkészültség elsőrendű fontosságú volt, — ilyen a légvédelmi alakulat — a legszigorúbb területi kiegészítést próbálták megvalósítani. Igyekeztek a kiképzést úgy irányítani, hogy a nem tényleges állományba kerülők olyan csapattesteknél legyenek állományban, melyeknek béke állomáshelye ott van, ahol a nem ténylegesei laknak.

Amennyiben ezt nem tudták megvalósítani, igyekeztek ezeket az alakulatokat, a hadiállományt megközelítő magas békelétszámon tartani. A szakalakulatoknál már kénytelenek voltak engedményt tenni a területi kiegészítéssel szembe, célszerűnek tartották, hogy a híradó, műszaki alakulatok nem ténylegesei ott legyenek állományban, ahol kiképezték őket, tehát mozgósítás idején is oda tervezték a bevonulásukat. Egyes alakulatoknál (a gyors alakulatok) a gyors menetkészültség területi kiegészítést kívánta volna meg. Ugyanakkor a speciális szakképzettség és a gépjárművek egy szűk területről nem volt biztosítható, így itt is a területen kívüliséget helyezték előtérbe.

Mozgósítás

Az 1939 évi II. Tc. 53. §. Alapján a honvédség mozgósítása az ország fegyveres erejének általános mozgósításával (m), részleges mozgósításával (rm), és a hadiállományra való kiegészítésével történt. A mozgósítás kihirdetésére a lakosságnak a mozgósítás alatti tennivalóiról és tudnivalóiról hirdetmények gondoskodtak. A személyek bevonulása igazolványi lapok, igazolványi pótlapok, behívó jegyek, vagy igazolójegyek alapján történt, amit részben a kiegészítő parancsnokságok, részben az illetékes hadtestek adtak ki.

Részleges mozgósítás elrendelése esetén a honvédség kijelölt alakulatai az állományukba tartozó nem ténylegeseket (nyugállományúakat, szolgálaton kívüli viszonyban lévő tiszteket, tartalékosokat és póttartalékosokat) behívójeggyel tényleges szolgálatra behívták. A lovakban és szállító eszközökben felmerülő szükségletet pedig igénybevételi jeggyel az ország területéről biztosították. A mozgósítás előkészítésére a községi elöljáróságoknak, polgármestereknek, kerületi elöljáróknak országmozgósítási idő és munkabeosztási táblázatot készítettek el, amelyet a szükséges mellékletekkel ellátva “mozgósítási csomag”-ban egyesítettek. A mozgósítás elrendelését “mozgósítási hirdetmény”-ek kiragasztásával, kidobolással hozták az érintettek tudomására. A mozgósítás elrendelésekor a “mozgósítási hirdetmény” rendelkezései alapján a nem ténylegesek nagy része az igazolványi lapjuk 14. Rovatában, illetve az igazolványi pótlapon megjelölt alakulathoz és helyre köteles volt bevonulni. A határvadász, őralakulati őrségekhez és honi légvédelmi figyelő őrsökhöz kijelöltek részére, mozgósítás esetén “sas” jelzésű behívójegyeket is kézbesítettek. Ezeket a honvédségi alakulatok részben közvetlenül a behívottaknak küldték meg, részben a községi elöljáróságokhoz juttatták el kézbesítés végett.

A lovak és fogatolt járművek részére már békében gyülekezési helyeket jelöltek ki. A mozgósítási parancsot valamennyi polgármester, kerületi jegyző és közjegyző a székhelyén lévő távírdától, postahivataltól táviratban kapta meg.

Mindezen tennivalók ilyen egységes egészbe 1920-tól csak 1940-41-re álltak össze. Addig sem a mozgósítás irányítása, sem anyagi fedezete nem tette lehetővé az ilyen irányú munkálatok teljes körű kidolgozását. Nagyban hátráltatták ezt a trianoni szerződés ide vonatkozó rendelkezései is. Azonban a közvetlen ellenőrzés, vagy az azt felváltó közvetett ellenőrzés sem akadályozta meg a katonai vezetést abban, hogy az ilyen tartalmú munkálatokat titokban, rejtve, fedve ne végezzék. Így alakulhatott ki az a korszerű mozgósítási rendszer, amely az országmozgósítás keretén belül átfogta a honvédség és a polgári közigazgatás egészét. Tehát a fenti tények is igazolják, hogy hosszú évek tudatos munkájával készültek arra, hogy amikor lehetőség adódik, teljes terjedelemben kidolgozzák a mozgósítás és hadkiegészítés rendszerét.(9)

1941-re lezárult az a folyamat is, amelynek eredményeként hivatalosan is egy kézbe került a mozgósítás irányítása. Ez lényegében eddig is így volt, csak a rejtési problémák miatt és törvényi alap nélkül nem lehetett egyértelműen meghatározni egyes osztályok feladatát. A feladatok párhuzamosan, többszöri átfedéssel kerültek a végrehajtó szervek felé. Erre az időre kikristályosodott az az elvi és gyakorlati forma, amellyel a magyar hadsereg aktívan is bekapcsolódott a második világháborúba.(10)

Jegyzetek:

7.  A témát összefoglaló legfrissebb munka: Horváth Csaba: A hazáért – mindhalálig! Honvéd Kiadó 1999.

8.  A hadtestterületek kiegészítő kerületekre oszlottak, ezek a lakosság számát tekintve nagyjából egyenlők voltak és különböző közigazgatási járásból tevődtek össze. Így pl. A VIII. Hadtest három kiegészítő kerületből 3 gyalogezredet állított fel (19. Gyalogezred. 13/i. Zászlóalj Miskolc — 13/II. Zászlóalj Mezőcsát, 13/III. Zászlóalj Putnok — 20. Gyalogezred 14/I. Zászlóalj heves — 14/II. Zászlóalj Mezőkövesd — 14/III. Zászlóalj Hatvan — 21. Gyalogezred 23/I. Zászlóalj Szécsény — 23/II. Zászlóalj Balassagyarmat — 23/III. Zászlóalj Salgótarján), ezek mindegyike 3 zászlóaljból és ezredközvetlen csapatokból; géppuskás, aknavető, gyalogsági ágyús, árkász, telefon, távíró, rádiószolgálatot ellátó híradó csapatokból állott.

9. Erre az 1939-40-es években került sor, amikor ezt a rendszert gyakorlatban is kipróbálták, a területgyarapítások időszakában. Az a 3 év, amely a bledi fegyverkezési egyenjogúság elnyerésétől a háborúba való belépésig tartott, nem lett volna elegendő ilyen átfogó intézkedések kidolgozására, ha ezeket a munkálatokat 1920-tól nem végzik folyamatosan. Sok-sok akadállyal, kudarccal, párhuzamosan végzett fejlesztésekkel jutottak el az 1941. Évhez.

10. A magyar hadseregek második világháborús tapasztalatait összegző legjobb szakmai összefoglaló: Lengyel Ferenc: Bécstől Párizsig, Honvéd Kiadó 1999

 

 

 

 
Naptár
2017. Október
HKSCPSV
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2005-12-26
 
A MAG TV FELVÉTELEI
 
The Árpád- Line
 
English version
 
De Arpad Lijn
 
Nederlandse
 
Publikationen
 
Studiums
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Linkajánló

www.bunkermuzeum.hu

www.klkf.gportal.hu

www.bazsalicska.gportal.hu

www.varak.hu

 

Kreditnyeremény!!!! Gyere és játssz! Divat, szépségápolás, életmód, blog, minden, ami kell! nyereményjáték!!    *****    Csaba blogja - "It's hammertime!"    *****    ~ FBLOG ~ A BARÁTOM VÁLASZTOTT NEKEM RUHÁT! FELVEGYEM, VAGY SE?!!! NAPONTA KREDITKÓDOK A CHATEN! SMINKTESZTEK! ~ FBLOG ~    *****    KÖNYVAJÁNLÓK - ha nem tudod mit olvass, itt találhatsz hozzá inspirációt - BOOKISLAND    *****    ÚJRA NYITVA! ~FBLOG~ ÁLLATKÍSÉRLETEKTÕL MENTES A SMINKED? ~HAMAROSAN KREDIT NYEREMÉNY! TERMÉKTESZTEK!~FBLOG~ÚJRA NYITVA!    *****    Astropapa-iskolája mindenkit szeretettel vár és INGYENES TANÁCSOT AD minden kedves érdeklõdõnek!    *****    Supernatural - ODaát - 13. ÉVad - Extrák - Infók - ÉRdekességek - ODaát - Supernatural - 13.ÉVad - Supernatural - ODaát    *****    A csillagjövõ oldalon,nem csak alacsonyak az árak, hanem a tanácsadás, teljesen ingyenes. Szeretettel várlak minden nap    *****    Új design! Az egyetlen magyar Olicity és a legaktívabb Zöld Íjász rajongói oldala! 6. évad & Arrowverse hírek!    *****    No.1 Christina Aguilera Fan Site - Minden ami X-Tina, minden héten újdonságok! Katt!    *****    TelenovelasWeb - Hírek, képek, videók, saját véleménnyel tarkított bejegyzések telenovellákról és a színészekrõl! Gyere!    *****    Hamarosan olvashatók lesznek az oldalamon az Asztro-tükör asztrológiai írásai, cikkei.    *****    Gesztenye, gesztenye, gesztenye... és egy álmos sün! Gyertek az októberi rétre Mályvával és Pipitérrel! Irány a Mesetár!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Ha te is a letisztult stílus híve vagy, nézz be hozzám! Smink, ruha, kritika //Style and Stuff// Style and Stuff//    *****    MINDEN HÓNAPBAN INGYENES G-PORTÁL SABLON! TELJESEN ÁTSZERKESZTHETÕ A LEGÚJABB KÓDOKKAL! Ne maradj le egyik hónapban sem!    *****    Rendeld meg az asztrológiai csomagok egyikét és teljesen ingyen megbeszélheted velem a kérdéseidet telefonon, skypeon!!!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film! Film!Film!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!    *****    A CSILLAGJÖVÕ OLDALON RENDKÍVÜLI AKCIÓK,LEHETÕSÉGEK.A MEGRENDELÉSEK UTÁN TELJESEN INGYENES KONZULTÁCIÓ,TANÁCSADÁS.VÁRLAK