E-mail

szaboojj@gmail.com

 
Menü
 
PREZENTÁCIÓK
 
Tanulmányok
 
Erődítés történet
 
Kárpáterődítések
 
A tömeghadseregek másfél évszázada
A tömeghadseregek másfél évszázada : A második világháború utáni helyi háborúk tapasztalatai

A második világháború utáni helyi háborúk tapasztalatai

  2007.05.12. 19:02

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI KÖZVETLEN IDŐSZAK JELENTŐS VÁLTOZÁSOKAT HOZOTT A KÉPZELETBELI VILÁGTÉRKÉPEN. A GYARMATI RENDSZER SZÉTESÉSE, A KÉT NAGYHATALOM ÉRDEKSZFÉRÁINAK KIALAKULÁSA MELLETT ÚJABB ÉS ÚJABB HÁBORÚS GÓCPONTOK ALAKULTAK KI A VILÁG KÜLÖNBÖZŐ TÉRSÉGEIBEN.

Ezek a konfliktus veszélyes helyek állandóan magukban hordozták a kisebb fegyveres összeütközések lehetőségét is. (1) A konfliktusok csúcspontját azonban többször háborús összecsapások jelentették, amelyek okát legtöbbször területi viták, illetve vallási nézetkülönbségek voltak az okai.(2)

A helyi háborút viszonylag korlátozott politikai célok jellemzik, ami alapján bizonyos mértékig behatárolt méretű haditevékenységről beszélhetünk, ami sajátos hadászatot és harcászatot feltételez, a fegyveres harc eszközeinek mérlegelt alkalmazásával. Ezzel a meghatározással párhuzamban tehát a helyi háború korlátozott méretű haditevékenységeket feltételez. Ezek a korlátozott méretek azonban inkább a behatárolható földrajzi térségre és a részt vevő erők nagyságára vonatkoznak, mintsem a haditevékenységek idejére, a haderőnemek, illetve a fegyvernemek szerepére.(3)

A legjelentősebb helyi háborúk szinte minden területen gazdagították és gazdagítják a hadművészet történetét. Az alkalmazott kötelékek nagyságának, összetételének változásai; az alkalmazott új harcászati-hadműveleti módszerek, eljárások; a vezetés új technikai szervezeti lehetőségei, a megjelenő legújabb harci-technikai eszközök stb., mind-mind új információkat tartalmaznak az értékelő szakember számára.

A következőkben vizsgált háborús konfliktusok minden esetben, tartalmi szempontból, valami újat jelentettek a hadművészet története számára. A háborúk lefolyását nem teljes részletességgel mutatom be, a fő hangsúlyt a témánk szempontjából legfontosabb tapasztalatokra helyeztem.

A vietnami háború

Az indokínai háború első szakaszában, az Egyesült Államok hadászatának alapját a hadszíntéren kifejtett erőfeszítések fokozatos növelés, eszkalációja képezte. Az első szakasz 1968-ban érte el csúcspontját, amikor az Egyesült Államok szárazföldi erőinek 37%-át, a tengerészgyalogságának közel 70%-át, harcászati légiereje harci gépeinek 41%-át, hadászati légierejének mintegy 15%-át, csapásmérő repülőgép-anyahajóinak közel a 25%-át és a szárazföldi csapatok repülői és helikopterei 30%-át alkalmazták a hadműveletek során.(4)

Az 1961. januártól 1973. januárig tartó háborúban több mint kétmillió ember (köztük kb. 825 000 polgári személy) vesztette életét. A háború folyamán 2,5 millió amerikai katona vett részt a harcokban (csak 1968-ban egyidejűleg 549 000 katona harcolt ott).

Ebben a háborúban hiányoztak az összefüggő arcvonalak. A csapatok általában nem voltak állandó harcérintkezésben.

A vietnami csapatok rövid idő alatt elsajátították a gerilla hadviselési módot. A gerilla erők hadászatának alapja az volt, hogy az ellenség csapatait nagy területen való szétbontakozásra, erőik szétforgácsolására és a számukra kedvezőtlen körülmények közötti harcra kényszerítsék. Harcászatuk a körülmények és a terep jellegének alakulásától függött. Tekintettel arra, hogy az ellenség mind a levegőben, mind a tengeren abszolút fölényben volt, inkább a partizán harceljárást alkalmazták.

Az amerikai csapatok ellenőrzése alatt álló körzetekbe mélyen benyomuló területekre támaszkodva ezred-hadosztály erőkkel módszeresen csapásokat mértek a kiválasztott objektumokra, majd visszahúzódtak az őserdőbe, vagy a hegyekben előkészített támpontjaikra. Ez azzal járt, hogy az amerikaiak kénytelenek voltak megerősített század-, zászlóalj erejű támpontokat fenntartani, bár a gerillák ezeket is gyakran körülzárták.

A hadszíntér sajátosságai, valamint a partizán harceljárás következtében a második világháború, vagy a koreai háború klasszikusainak számító hadműveleteire, amelyekben teljes hadosztályok, hadseregek vagy ennél nagyobb méretű seregtestek vettek volna részt, Vietnamban nem került sor.

Az amerikaiak a vietnami háborúban valamennyi haderőnemet és fegyvernemet bevetették. A harctevékenységeket az ún. “olajfolt stratégia” elve szerint folytatták, aminek a lényege a tengerparti támaszpontok körüli körzetek elfoglalása és fokozatos kiterjesztése azzal a céllal, hogy később összeolvasszák azokat. (5) A fő harcmódnak a támadást tekintették, amelyben a légierő, a haditengerészet és a tüzérség nagy erejű kezdeti csapásokat mért. Általában nappal támadtak, miután lefogták az ellenség védelmét.

Az amerikai erők zömét a szárazföldi csapatok tették ki, amelyeknek az állományába zömmel gyalogos- és légi deszant hadosztályok harcoltak. Itt próbálták ki első ízben a légi mozgékonyságú hadosztályt. (6) Jellemző volt a helikopterek tömeges és sokcélú bevetése, bár ezek a védett pontcélok ellen nem voltak hatásosak.

Az amerikai katonai vezetés sajátos megnevezésű, rendhagyó harceljárásokat alkalmazott. Ilyenek voltak, pl. a “különleges akció” hadműveletek, amelyek a DNFF-erők által megtámadott tartományi közigazgatási központok felmentésére irányultak; vagy a “tisztítsd meg és erődíts” műveletek, amelyeknek a célja a DNFF-erők és támpontjaiknak a felkutatása és tűzzel való megsemmisítése volt.

A harci tapasztalatok alapján kiderült, hogy a páncélos csapatok a dzsungel körülmények között is megállják a helyüket és alaptalanok voltak azok az állítások, hogy csak korlátozott feladatok ellátására alkalmasak. Ezt támasztotta alá az tény is hogy, a száraz évszakban (júniustól novemberig) a térségnek csak kevesebb mint 10%-a nem volt járható páncélosokkal.

Az amerikaiak elgondolásaiban a légierő korlátlan bevetését illetően sem az új harci technikai eszközök, sem újabbnál újabb eljárások alkalmazása nem hozta meg a várt eredményeket. A vietnami háború, ami a fő jellegzetességeit illeti, különleges hadviselési formákat alakított ki, amelyeknek során korszerűen felszerelt reguláris csapatok harcoltak, partizánharcot folytató gerillák és fél-reguláris erők ellen.

Fontos feladat jutott az egyre szélesebb körben alkalmazott helikoptereknek. A már Koreában bemutatkozó technikai eszköz vette át a szárazföldi csapatok közvetlen támogatásának feladatát a harcászati vadászrepülőktől. Ezen kívül végrehajtották a csapat- és sebesült szállítási feladatokat, továbbá részt vettek különleges akciókban is.(7)

 Az észak-vietnami légvédelem alapját a néphadsereg erői és eszközei képezték. 1964-65-ben még főleg 20 mm-es légvédelmi gépágyúik voltak, amelyeket 1500 méter magasságig az alacsonyan támadó repülőgépek ellen alkalmaztak. 1966-tól már könnyű, közepes és nehéz légvédelmi lövegekkel is rendelkeztek. Rendszeresítették a hadseregnél a 37 mm-es és 85 mm-es szovjet légvédelmi gépágyút, amelyeket ugyan csak az alacsonyan támadó gépek ellen alkalmaztak. Az új rádiólokátorok és lőelemképzőkkel ellátott fegyverrendszerek lehetővé tették, hogy nappal, éjszaka és bonyolult időjárási viszonyok között is le tudják küzdeni a légi célokat.

A légvédelem főerőit a különösen fontos objektumok, valamint a Vörös folyó deltájának védelmére összpontosították, ahol a lakosság nagyobb része élt. 1965 októberében közel 8000 légvédelmi löveg vehette fel a harcot a támadó repülőgépek ellen. Nagy erővel folyt a légvédelmi rakétacsapatok szervezése is. Amerikai adatok szerint 1965 júliusában még csak 4 rakéta üteggel rendelkeztek az észak-vietnamiak, de ez a szám 1966 februárjára 60-ra nőtt. A légierő ekkor MÍG-17 és MÍG-19 vadászrepülőgépekkel harcolt.

Ennek a szervezett légvédelmi rendszernek a megbontása nem volt egyszerű feladat. Tanulva az eddigi veszteségekből az amerikai légierő módosította taktikáját. A rádiólokációs rendszer zavarására és megbénítására törekedtek. Ennek aktív eszköze a repülőgép fedélzeti zavaróadó, míg passzív eszköze az alumínium csíkok tömeges alkalmazása volt.

A több mint három évig tartó tömeges bombázás végeredményben nem érte el célját. A háború során 46 400 amerikai katona esett el. 308 000 volt a sebesültek száma, amelyek közül több mint 150 000 katona szorult kórházi kezelésre. A becsült adatok alapján a vietnami állampolgárságú halottak száma meghaladta a 800 000 főt, akik közül legalább 300 000 fő a harctevékenységek során vesztette életét. A sebesültek száma közel 1,5 millió fő volt.X.2.

Arab-izraeli háborúk(8)

Az első arab-izraeli háború 1948.(9)
Az első arab-izraeli háború célkitűzéseiben, időtartamában és az alkalmazott haditechnikában korlátozott jellegű helyi háború volt.
A szemben álló felek egyike sem rendelkezett ekkor kialakult katonai doktrínával hadászati elgondolással és hadműveleti tervvel. Izraelnek az első arab-izraeli háborúban azonban nem annyira az arab országok létszámfölényével, hanem elsősorban a tűzerőben mutatkozó fölényével kellett számolnia. Élőerőben az arab országok fölényét ¾ izraeli vélemény szerint ¾ a javukra minőségben mutatkozó különbség kiegyenlítette, azonban az arab országok páncélos erőkkel, tüzérséggel és légierővel is rendelkeztek, Izrael tűzerő tekintetében hátrányos helyzetben volt. Amit megfelelő harcmóddal kellett kiegyenlíteni.

Figyelembe kellett venni a földrajzi tényező szerepét is. Az országnak nem volt hadászati ¾ sőt helyenként ¾ hadműveleti mélysége sem, a védelmi harcban merev, álló védelem helyett a rugalmas, mozgó védelmet kellett választaniuk. Míg a támadásnál a meglepés tényezőjének maximális kihasználására kellett törekedniük.

Izraelnek a háborút megelőző időszakban és a háború első időszakában nem állt kellő mennyiségű, szervezettségű és megfelelő haditechnikával rendelkező erő rendelkezésére ahhoz, hogy bármilyen átfogó, hadászati-hadműveleti értékű elgondolást, vagy tervet alakítson ki. A háborút megelőző időszakban helyi jellegű harcok folytak, csak 1948 elején alakítottak ki dandár nagyságrendű egységeket (2000-3500 fővel), amelyek azonban a háború kezdeti időszakában rendszerint önállóan, a helyi körülményeknek megfelelően tevékenykedtek. A háború második szakaszában ¾ az izraeli haderő vezetésének átszervezése (arcvonal-parancsnokságok) tette lehetővé a harcászati szintű irányítást és tevékenységet. Izrael részéről a harcászati tevékenységet, amely elsődlegesen a támadó és másodlagosan védelmi harc kombinációjából eredt, “aktív védelemnek” nevezték.

A védelmi tevékenység során nem voltak összefüggő arcvonalak, hanem egyes településeken vagy azok csoportjaiban a helyi erők önállóan harcoltak. Egyes kulcsfontosságú terepszakaszokat, objektumokat reguláris csapatok foglaltak el. Ezek ¾ az irreguláris csapatok mellett ¾ éjjeli rajtaütéseket hajtottak végre, gyakran az ellenség mélységében és ez által állandóan nyugtalanították annak erőit. A háború első időszakától kezdődően a támadó jellegű rajtaütések, vállalkozások száma állandóan növekedett, és izraeli részről az “aktív védelemnek” már szinte kizárólag a támadó eleme játszotta a főszerepet.

A tűzerőben mutatkozó arab fölény kiegyenlítése érdekében az izraeli csapatok a támadóharcban a “támadási cél megközelítéséért folyó harc” helyett a “támadási területen folytatott harc” módszerét alkalmazták. A “támadási cél megközelítéséért folyó harcban” az ellenség tűzerőben meglevő fölénye jobban érvényesült, ezért a módszert “a támadási cél rejtett, fedett, a harcot kerülő megközelítése” képezte, míg magát a tényleges harcot a támadási cél területén vívták meg. A megközelítés során a mozgást nem az ellenség nehézfegyvereinek lefogásával fedezték, hanem a támadást rendszerint éjjel hajtották végre (ezáltal az ellenség tűzereje is kevésbé érvényesült). A “támadási cél területén folytatott harcban” rendszerint közelharcra került sor, így az ellenség támogató tűzfegyvereinek kisebb szerep jutott. (10)

Arab részről a reguláris erők a támadó harc hagyományos módszerét alkalmazták (a parancsnokok és a csapatok is a volt gyarmattartók hadseregeiben erre kaptak kiképzést). A tűz és a mozgás összehangolásában sem gyakorlati tapasztalatokkal, sem az ennek megfelelő haditechnikával nem rendelkeztek és, korlátozott eredményeiket részben számbeli, részben bizonyos mérvű mennyiségi technikai fölényük eredményezte. Az arab országok katonai tevékenységének megítélésekor figyelembe kell venni, hogy Izrael sokkal szervezettebb, célszerűbb és alaposabb előkészületeket tett a háború előtt. Ez a különbség Elsősorban a vezetési szinten és a kiképzés színvonalában jelentkezett. Ilyen módon az arab országok lakosság számában mutatkozó fölénye nem érvényesülhetett. (11)

A háború értékeléséből levont következtetések alapvetően befolyásolták az izraeli vezetés tevékenységét az első háborút követő időszakban. A háború során a haderőnemek közül a döntő szerepet mindkét félnél a szárazföldi csapatok játszották. A légierőt és a haditengerészetet csak a háború befejező időszakában alkalmazták. A szárazföldi csapatok fegyvernemei közül a háború megelőző és kezdeti időszakában a harcot szinte kizárólag a gyalogság vívta, míg, a háború befejező időszakában már a gépesített (gépkocsizó) gyalogság is szóhoz jutott.

Az izraeli gyalogság a háború megelőző és kezdeti időszakában csak könnyűfegyverzettel rendelkezett (kézifegyverek, könnyű aknavetők), ezért támadó tevékenységet csak a hasonlóan felszerelt ellenséggel szemben kezdeményezhetett. Emiatt mind a reguláris, mind az irreguláris erők részéről elsősorban rajtaütésekre, vállalkozásokra került sor. A háború befejező időszakában az egyre fokozódó fegyverszállítmányok eredményeként, a gyalogság fegyverzete mind minőségileg, mind mennyiségileg erőteljesen fejlődött, ami lehetővé tette a zászlóalj-dandár szintű támadó tevékenységet is. A reguláris gyalogság és a helyi védelmi erők képesek voltak szívós védelmi harc folytatására, amihez nem utolsósorban a helyi félkatonai szervezetek és a zsidó lakosság támogatása is hozzájárult.

Az arab országok gyalogsága szintén reguláris, illetve irreguláris erőkből állt. Az előbbiek ¾ lehetőség szerint ¾ a támadás során a más fegyvernemekkel való együttműködésre törekedtek, de ez a vezetés gyengesége, a kiképzés alacsony színvonala és a támogató tűzfegyverek hiánya miatt rendszerint nem járt sikerrel. Kivételt a jordániai Arab Légió csapatai képeztek, amelyek ¾ az angol tisztek vezetése és a csapatok jobb kiképzése folytán ¾ eredményes támadó harctevékenységet is folytattak. A reguláris arab gyalogság védelemben jobban megállta helyét, de a siker nagymértékben az adott parancsnok személyiségétől, felkészültségétől és határozottságától függött. Páncélos csapatok ebben az időszakban egyik félnek sem álltak rendelkezésre megfelelő minőségben és mennyiségben, így páncélosok alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokról szinte nem is beszélhetünk.

Az izraeli légierő (a háború kezdeti időszakában néhány repülőgép) elsősorban összekötő és kismértékben légi utánpótlási feladatot látott el, és időnként a földi harcok támogatásában vett részt. Az 1948. áprilisától kezdődő gyors és fokozódó fegyverszállítások folytán az izraeli légierő főleg a második világháborúban használt harci repülőgépeket (pl. Messerschmitt) kapott. A háború befejező időszakában már 70 harci repülőgéppel rendelkezett, amelyek a szárazföldi csapatok támogatását és egyes célpontok bombázását végezték. Ez a szám aztán 85 gépre módosult.

Az arab országok légierejét egyiptomi, iraki és jordániai gépek alkották. Ezek számbelileg (200 gép) ugyan jelentős fölényben voltak, de jórészük elavult, a személyzetük kiképzettsége alacsony szintű volt. A háború folyamán az arab országok korlátozott számban beszereztek ugyan repülőgépeket (összesen mintegy 40 db), de a korszerűbb gépek (pl. Meteor) beszerzését az angol embargo letiltotta. Az arab légierő jelentős részét az izraeliek légi harcokban és a földön megsemmisítették. Így pl. Egyiptom 1949.június 1-én mindösszesen 30 harci repülőgéppel rendelkezett. A háború második szakaszában az izraeli légierő kivívta a légi fölényt.

A háború ¾ a résztvevő erők viszonylag alacsony száma ellenére ¾ főleg az élőerőben jelentős veszteségekkel járt. Ennek mértékét pontosan nehéz megállapítani, mivel a szemben álló felek hivatalos jelentéseinek, sajtóközleményeinek adatai egyrészt túlzottak, másrészt propagandacélokat szolgáltak.(12) Az anyagi veszteségek nem befolyásolták jelentősen a harctevékenységeket, hiszen mind két fél rövid idő alatt pótolni tudta veszteségei és ez több technikai eszköz tekintetében minőségi fejlesztést is jelentett.

A második arab-izraeli háború 1956. (13) A második arab-izraeli háború ¾ az első háborúhoz hasonlóan ¾ helyi háború volt, amelyet hagyományos eszközökkel, korlátozott célkitűzéssel, az előző háborúhoz hasonló nagyságrendű erőkkel, minőségileg és mennyiségileg azonban magasabb szintű haditechnikával vívtak.

Az izraeli hadászati elgondolás alapjában három alapelemet foglalt magában, a megelőzést, a meglepést és a “közvetett megközelítés” módszerét. Álláspontjuk szerint a megelőzés, alapjában véve sikerült, ami annak tulajdonítható, hogy Izrael már 1956 elején készült a háború megindítására. Ezért a felkészülés ütemében és elért szintjében, a háború megindításában megelőzte Egyiptomot. A megelőzést elősegítette, hogy Izrael sikeresen alkalmazta a megtévesztés módszerét is. A háború megindítása előtt Izraelnek Jordánia és Szíria ellen folytatott fokozott diverziós tevékenysége, csapatainak a határövezetekbe történt látványos összevonása azt a látszatot keltette, mintha Izrael elsősorban ezekre az országokra koncentrálná figyelmét. Ilyen módon az egyiptomi vezetést sikeresen félrevezették, mert bár számítani lehetett a háború, ¾ izraeli részről történő ¾ megindítására, ezt Egyiptom nem ebben a térségben és nem az adott időpontban várta.

Izrael a váratlanság tényezőjét hadászatilag csak részben tudta használni, a meglepés nem gyakorolt tartós hatást, és a végső eredményt alapvetően nem befolyásolta. Ez annak is tulajdonítható, hogy a háború színtere, a Sínai-félsziget katonaföldrajzi adottságai folytán eleve világosan utalt a támadás várható irányaira és céljaira. Így a védelemre berendezkedett egyiptomi erők viszonylag hamar ki tudták egyenlíteni a meglepésből eredő előnyt. A meglepetés tehát Izrael részére ¾ hadászati szinten ¾ csupán részleges eredménnyel járt. A “közvetett megközelítés” módszerét, vagyis a gyors siker minél kevesebb áldozattal történő kivívását, hadászati méretekben Izrael nem tudta hatásosan érvényesíteni. Így ez elsősorban csak harcászati eredményeket hozott.

Az izraeli gyalogság ebben a háborúban már inkább gépjárműveken szállított gyalogság volt, így megnőtt harcászati mozgékonysága, ami előfeltétele volt a gyors harctevékenységnek. A gyalogság zömét általában tehergépkocsikon és egyéb gépjárműveken szállították, míg a páncélos- és a gépesített dandárok gyalogságát gépesített zászlóaljakba szervezték, amelyeket fél lánctalpas páncélozott harcjárművekkel láttak el. Ezek ilyen módon a harckocsi kötelékkel együtt képesek voltak manőverek végrehajtására. A gyalogság rendelkezett a megfelelő nehézfegyverzettel (géppuska, aknavetők) azonban páncélelhárítása viszonylag gyenge volt.

Az egyiptomi gyalogság haditechnikailag egyenértékű volt Izraelével, azonban a csapatok között lényeges minőségi különbség mutatkozott, elsősorban az első vonalbeli reguláris gyalogság és a második vonalbeli (nemzeti gárda) erők között. A csapatok teljesítménye nagymértékben a parancsnokok személyi képességétől, határozottságától függött.

Az izraeli ejtőernyősöket egyre szélesebb körben alkalmazták. Az első háború után ezek létszámát jelentősen emelték (egy teljes dandárra) és már a háborút megelőző időszakban is a “megtorló akciókat” elsősorban ezek hajtották végre.

A páncélos csapatok az első háborútól eltérően igen fontos szerepet kaptak a harcok során. Mindkét fél a háborút megelőzően nagy erőfeszítéseket tett páncélos harceszközeinek minőségi és mennyiségi fejlesztésére.(14) Az izraeli páncélos erőket főleg a siker mélységi kifejlesztésére alkalmazták, de időnként a kiépített egyiptomi védőállások ellen is bevetették őket, ami azonban nem járt sikerrel mivel az egyiptomi páncélelhárítás érzékeny veszteséget okozott a támadó páncélosoknak. Az izraeli páncélos csapatok gyenge pontja volt a más fegyvernemekkel, de főleg a légierővel való együttműködés, aminek eredményeként az izraeli légierő több esetben is saját páncélos erőket támadott. Hasonló jelenség a tüzérséggel való együttműködés terén is jelentkezett.

Egyiptom páncélos csapatai az első arab-izraeli háború óta lényegesen megerősödtek. A harckocsik száma 80-ról 530-ra (430 db T-34 és Sherman M4, illetve 100 db Szu-100-as típusú rohamlöveg), míg az egyéb páncélozott harceszközök száma 150-ről 200-ra emelkedett.

A tábori tüzérség terén az egyiptomiak mennyiségi fölényben voltak. A tüzérség pontos és jól irányzott tüze jelentősen hozzájárult az egyiptomi védelem szilárdításához. Az izraeli tüzérség elsősorban a támadóharc tűztámogatását biztosította, az egyiptomi tüzérséggel való tűzpárbajokban, főleg mennyiségi okból, rendszerint alulmaradt.

A páncélelhárító fegyverek terén az egyiptomiak jelentős fölényben voltak. Az izraeliek csak különböző kézi páncéltörő fegyverekkel rendelkeztek. Az önjáró páncéltörő fegyverekkel az egyiptomiak különösen az előkészített védelem elleni áttörési kísérleteket rendre meghiúsították.

A légierő mennyiségében a szemben álló erők egyensúlyban voltak, a ténylegesen harcképes erők tekintetében azonban Egyiptom hátrányban volt. Ezt az is mutatja, hogy Egyiptom meglevő 180 harci repülőgépéből mindössze 70 volt működőképes, vagyis az állomány 40%-a. Ugyanakkor Izrael részéről a meglevő 138 harci repülőgép közül 117 volt működőképes, vagyis az állomány 86%-a. Ha ehhez hozzávesszük a 70 angol és a 45 francia repülőgépet, úgy a 70 egyiptomi repülőgéppel szemben 232 repülőgép harcolt, ami több mint háromszoros fölényt jelentett. A légierő tevékenysége nagyban hozzájárult az izraeli szárazföldi csapatok harcának eredményességéhez, azonban a háború végső kimenetelének alakulásában nem játszott döntő szerepet.

A harmadik arab-izraeli háború 1967. A háború, amelyet Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak (csak légierejével) vívott Izrael ellen, a megelőzőknél nagyobb erőkkel, minőségileg és mennyiségileg korszerűbb haditechnikával vívtak. (15)

Ebben a háborúban a haderőnemek és fegyvernemek szerepe lényegesen megváltozott.

Az értékelések három lényeges momentummal magyarázzák Izrael gyors győzelmét:

- a győzelem alapjait az izraeli légierő rakja le;

- a “villámháború” elmélete érvényesült, és ennek során a győzelemből döntően kivesz részét a szárazföldi haderőnem és ezen belül a páncélos csapatok;

- Döntő szerep jut a háború megnyerésében a vezetés magas színvonalának.

A háborúban az összes haderőnem részt vett, de közöttük a légierőnek kiemelkedő szerepe volt azáltal, hogy egyrészt megsemmisítette és demoralizálta az arab szárazföldi csapatokat, másrészt lényegében az első légi csapás során gyakorlatilag működésképtelenné tette az arab országok légierejét. Ilyen módon lehetővé vált, hogy az izraeli szárazföldi csapatokat mentesítsék az ellenséges légi behatásoktól és a korlátlan légi uralom birtokában megakadályozzák az arab szárazföldi csapatok manővereit.

Az izraeli légierő hatásos tevékenysége újólag igazolta, hogy a szárazföldi csapatok csak úgy működhetnek eredményesen, ha megfelelően biztosítják azokat az ellenség légi tevékenységével szemben.

Összességében a harmadik arab-izraeli háborúban a haderőnemek között a légierő tevékenysége kiemelkedő, de nem kizárólagos volt. A háború kimenetelét, az izraeli sikert a haderőnemek összehangolt együttműködése eredményezte. A harmadik arab-izraeli háború elemzése során más katonai szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy igazolódott a “villámháború'' elmélete, és Izrael katonai sikerét ennek köszönheti. Mint említettük elsődleges szerepe volt a vezetés színvonalának és itt a szemben álló felek között alapvető különbség a felső vezetés szintjén mutatkozott meg.

Az arab országok katonai vezetése nem rendelkezett megfelelő felderítéssel, és így a megalapozott döntésekhez hadászati, hadműveleti és harcászati szinten sem volt eléggé tájékozott. Így az arab vezetés már a háborút megelőzően helytelenül értékelte az izraeli légierő lehetőségeit és tevékenységét, és ezért légterének védelmét nem biztosította kellően. A szárazföldi csapatok harcában a páncélos csapatok meghatározó tényezőnek bizonyultak. Az izraeli vezetés a páncélos csapatok alkalmazása során a meglepetésszerű csapásból eredő sokkhatást és a mozgékonyságot helyezte előtérbe. A páncélos csapatokat rugalmasan és határozottan vezették és a legtöbb esetben a siker érdekében eltekintettek a kellő harcbiztosítástól, pl. a szabad szárnyakat nem fedezték.

A negyedik arab-izraeli háború 1973 (16)

A negyedik arab-izraeli háború harcászati vonatkozásban jelentős tapasztalatokat hozott. Újra bebizonyosodott, hogy hagyományos eszközökkel vívott háború esetén az erőknek meghatározott főirányban történő összpontosítása a siker fontos előfeltétele.(17) Ismét megállapítást nyert, hogy a sikert továbbra is az összes haderőnem és fegyvernem összehangolt együttműködése biztosíthatja. A háború megindításakor és az első hadműveletnél alapvető jelentősége van a váratlanság maximális kihasználásának, illetve a szemben álló fél szándékainak és előkészületeinek folyamatos és gondos felderítésének. A haderőnemek között a szárazföldi csapatok tevékenységének döntő szerepe volt a háború végső kimenetele szempontjából.

A páncélos csapatokkal kapcsolatban a harmadik arab-izraeli háborúból (1967) az izraeli fél azt a következtetést vonta le, hogy a harckocsi továbbra is a szárazföldi csapatok fő ütő-, és lökő erejét képezi, és tűzereje pótolja a tüzérséget. Ugyanakkor a harckocsik elleni harc elsődleges eszközének is a harckocsit tekintették. Ennek megfelelően alapvető feladatnak vélték a páncélos csapatok harckocsi-állományának minőségi és mennyiségi fejlesztését.

Ezzel szemben az arab országok miközben elismerték a harckocsik és általában a páncélos csapatok fontosságát, számításba vették azt is, hogy az izraeliek mind a páncélos csapatok harceljárását, mind a személyi állomány kiképzettségi szintjét illetően fölényben vannak. Ezért ennek kiegyenlítésére, a páncélos technika mennyiségi és minőségi fejlesztése mellett elsődleges fontosságot tulajdonítottak a páncélelhárítás fejlesztésének.

A háború azt is bebizonyította, hogy a páncélos csapatok hatékonysága függ a harckocsik alkalmazásának módjától, a parancsnokok és törzsek vezetési készségétől és a csapatok kiképzési színvonalától.(18)

A páncélelhárítás fontossága rendkívül megnőtt. A negyedik arab-izraeli háború során az izraeli fegyveres erők 840 harckocsit vesztettek, az állomány 42%-át. A veszteségnek mintegy 70%-át, kb. 600 harckocsit a páncéltörő rakéták semmisítettek meg. Ezért egyes szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a szárazföldi harcban a páncéltörő eszközökkel felszerelt gyalogsággal szemben a harckocsik szerepe és jelentősége csökkent.

Az összegzett tapasztalatok alapján végül is az állapítható meg, hogy a gyalogság harckocsik elleni harci lehetőségei ugyan megnőttek, de a harckocsit — a földi harcot közvetlenül támogató légierő (vadászbombázók) mellett — a döntő harcászati tényezők közé kell sorolni. A páncéltörő rakéták és páncéltörő eszközökkel felszerelt helikopterek, vagyis a korszerű páncélelhárítás megjelenése alapvetően nem érinti a különböző fegyvernemek és harceszközök szerepét és fenntartását. Ezek a tényezők előtérbe állítják a harckocsi technika fejlesztését.

A tüzérség a negyedik arab-izraeli háborúban is fontos szerepet játszott. Az ellenség tűzzel való lefogásának fő eszközét a tüzérség képezte. A gyalogság és a harckocsik legerősebb támogató tűzfegyvere — a légierő tömeges alkalmazása ellenére is — mind támadásban, mind védelemben a tüzérség maradt. Az önjáró tábori tüzérség igen hatásosnak bizonyult a háború során. Sokkal mozgékonyabb volt a vontatott tüzérségnél, ezért felderítésük és leküzdésük is nehezebb feladatot jelentett. A háború során hagyományos robbanófejjel ellátott harcászati rakétákat is alkalmaztak. Ezek különösen a helyhez kötött és nagy kiterjedésű földi célok ellen voltak hatásosak, de tömeges bevetésükre nem került sor.

A háborúban mindkét fél érzékeny veszteséget szenvedett mind élőerőben, mind anyagi eszközökben. Az anyagi veszteségeket mindkét részről már a háború alatt fokozott fegyverbehozatallal pótolták, de ez a háború végső kimenetelét lényegében nem befolyásolta.

Az ötödik arab-izraeli háború (19)

A támadás során elvileg új harcászati fogásokat és módszereket az izraeliek nem alkalmaztak. A szárazföldi csapatok alapvetően dandár és zászlóalj kötelékekben ténykedtek harcelőtti alakzatban, a védelmi támpontokat kettévágták, majd megkerülték és a légierő, tüzérség, és a második lépcső erőivel lefogták. Az agresszió folyamán széleskörűen alkalmazták a légi- és tengeri deszantokat. A légierőt főleg a hadműveletek első mozzanatában alkalmazták a légi uralom megszerzéséért, a földi célok, főleg a szíriai légvédelem megsemmisítésére. A légierő irányítása központilag történt. A haditengerészeti erőket Izrael korlátozottan alkalmazta, főleg a libanoni partokat vette blokád alá, tengeri deszantokat rakott ki, és a parti sávban ténykedő szárazföldi csapatot támogatta fedélzeti tűzzel.

Izrael Libanonban alapvetően korszerű amerikai fegyvereket és harci technikát alkalmazott, ezen belül néhány általuk kidolgozott típust. A fegyverek hatékonyságának kihasználását sok esetben azzal érték el, hogy komplex módon alkalmazták azokat, jól szervezték az együttműködést és a vezetést, és magas fokú volt a személyi állomány kiképzettsége, főleg a légierőnél. Az izraeli felderítés hatékonyságát annak köszönhette, hogy a felderítés minden fajtáját központilag használta, az adatokat időben le tudta juttatnia magasabb egységek, egységek és alegységek és parancsnokságára és törzseihez. A harc során széles körben alkalmazták a REH erőket és eszközöket. Az izraelieknek sikerült felfedni a szír szárazföldi erők vezetési és híradási rendszerét, a záró-zavarások létrehozásával sok esetben megbontották a csapatok, a légierő és a légvédelem vezetési rendszerét.

Jegyzet:

1. A második világháború utáni helyi háborúk katonai tapasztalatainak legjobb összefoglalója: Horváth Csaba: Az 1945 utáni legjelentősebb helyi háborúk és azok tapasztalatai című egyetemi tankönyve. ZMNE 1999.

2. Kende István a háború fogalmát a következő képen definiálta:

a.)                  “Két vagy több szembenálló fegyveres fél legalább egyike állami irányítás alatt álló fegyveres erőkkel – kormányhadsereggel vagy más reguláris kormányzati alakulatokkal – vesz részt a harcban.

b.)                  Mind két fél tevékenysége központilag irányított, szervezett formát ölt, míg ha ez a szervezett forma a szervezett és irányított fegyveres védekezést vagy stratégiai tervek alapján végrehajtott módszeres rajtaütéseket (gerilla hadműveletek, partizán hadviselés) jelenti is.

c.)                 a fegyveres tevékenység nem spontán, szórványos összeütközésekből, hanem mindkét fél részéről kidolgozott stratégiai, tervezés alapján végrehajtott, szisztematikus fegyveres tevékenységből áll, folyjék bár az adott háború egy vagy több ország területén, huzamosabb vagy rövidebb ideig.”

3. A helyi háború meghatározás helyett nyugaton inkább a korlátozott háború (limitid war) fogalmát használják, amelyben a résztvevő felek tudatosan korlátozzák a kitűzött célokat, a konfliktus kiterjedését és az alkalmazott fegyvereket. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a katonai konfliktus kifejezés is, de a gyakorlatban nem könnyű különbséget tenni a különböző meghatározások között. Nem egy esetben a katonai konfliktusok megelőzik a háborúkat, vagy háborúba csapnak át, illetve kísérőivé válnak. Az Egyesült Államokban a 80-as évek végén megjelent az alacsony intenzitású konfliktus (low intensity conflict – LIC) fogalma. Ez tartalmilag a hagyományos háborúnál kisebb összetűzést feltételez. Ez a konfliktusforma lokalizálható és általában a harmadik világ térségeire jellemző, de minden pillanatban magába rejtheti egy globális háború csíráját is.

4.  Az USA Indokínában alkalmazott fegyveres erőinek létszáma, beleszámítva a Thaiföldön lévő mintegy 56 000 főt, a 7. flottának a harctevékenységek övezetében tartózkodó hadihajóin szolgáló közel 40 000 főt, elérte a 640 000 katonát.

5. Ide sorolhatjuk az úgynevezett “ütegállás” taktikát is. Ennek az volt a lényege, hogy a megszállt magaslatokra tüzérséget helyeztek el és ezek hatásos lőtávolságukon belül, támogatták a szárazföldi csapatok akcióit. A csapatok azonban igyekeztek a lőtávolságon belül, mint valami védő ernyő alatt, maradni és tevékenykedni.

6. Szervezete: Három ejtőernyős deszant, hat légi mozgékonyságú (gyalogos) zászlóalj, három 105 mm-es tarackos tüzérosztály, egy repülőcsoport (428 helikopter) és más szakalegységek. Létszáma 16 000 fő volt.

7. A helikoptereket 1964-től nagyobb mértékben az 1. repülő-felderítő hadosztály kötelékében alkalmazták. A hadosztálynak 15 787 embere és 428 helikoptere volt. Egy felszállással a hadosztály egyharmadát tudták elszállítani, harceszközeikkel együtt.

8. A második világháború utáni jelentősebb helyi háborúk közül is kiemelkedik az arab-izraeli konfliktus, amely 1948-ban kezdődött és napjainkban sincs béke a közel-keleti olajfák alatt. A szakirodalom eddig öt, jól elkülöníthet háborút tart számon:

1.                     1948. május 15.

 
Naptár
2017. Június
HKSCPSV
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2005-12-26
 
A MAG TV FELVÉTELEI
 
The Árpád- Line
 
English version
 
De Arpad Lijn
 
Nederlandse
 
Publikationen
 
Studiums
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Linkajánló

www.bunkermuzeum.hu

www.klkf.gportal.hu

www.bazsalicska.gportal.hu

www.varak.hu

 

SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - TUDJ MEG TÖBBET SELENA GOMEZ MAGÁNÉLETÉRÕL, SZERELMÉRÕL, CSALÁDJÁRÓL, KARRIERÉRÕL!    *****    HA TE IS IMÁDOD A ZÖLD ÍJÁSZ VILÁGSIKERÛ SOROZAT ELBÛVÖLÕ SZERELMESPÁRJÁT AKKOR ITT A HELYED! MAGYAR OLICITY SITE    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Rendhagyó kedvezményt ajánlok Nektek, Te monhatod meg, hogy mi legyen az ára. Pl.: Születési, párkapcsoklati, horoszkóp.    *****    KÖNYVismertetõk, kötelezõ olvasmányok    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!<<-BOOKFANCLUB    *****    Ingyenes, korlátlan képfeltöltés!!! www.kepfeltolto.eu    *****    Autista - Állatbarát - Homoszexuális - Intelligens - Kívülálló - Mûvészlélek - Segítõkész - Toleráns    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!    *****    HAT ÉVE ONLINE! - LÁTOGASS EL MAGYARORSZÁG EGYETLEN MÛKÖDÕ SELENA GOMEZZEL FOGLALKOZÓ OLDALÁRA! - HAT ÉVE ONLINE!    *****    A SZULTÁNA: HÍREK - KÉPEK - SOROZATISMERTETÕK - TÖRTÉNELMI INFÓK - ÉRDEKESSÉGEK MINDEN MENNYISÉGBEN A SOROZATRÓL    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Itt a nyár! Kivirágzott a mályva és a pipitér! Hogy mit szólt ehhez a két virágmanó? Gyere, és olvasd el a Mesetárban!    *****    STITCHERS - Magyarország egyetlen oldala a természetfeletti krimi-drámasorozatról! A Stitchers sorozatot megéri nézni!    *****    Nézz Élõ live filmet gportalon. Klikk klikk klikk.    *****    Gréti. 23. Egyetemista. Chevelle. Rap. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Élõ live mozifilmek. Ha szereted a filmeket, sorozatokat, meséket akkor itt a helyed!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    ARIANA GRANDE TODAY - MAGYARORSZÁG EGYETLEN ARIANA GRANDÉVAL FOGLALKOZÓ HONLAPJA - TUDJ MEG RÓLA MINDENT    *****    KOSEMBLOG.GP//A MAGYAR "A SZULTÁNA" RAJONGÓI OLDAL//BY: KÖSEM// KOSEMBLOG.GP//MINDEN, AMI KÖSEM...