E-mail

szaboojj@gmail.com

 
Menü
 
PREZENTÁCIÓK
 
Tanulmányok
 
Erődítés történet
 
Kárpáterődítések
 
Cikkek /magyar/
Cikkek /magyar/ : Erődrekonstrukció térinformatikai támogatással

Erődrekonstrukció térinformatikai támogatással

Szabó JJ  2005.12.28. 19:36

A térinformatikai rendszerek alkalmazási területe igen széles, alkalmazzák többek között a környezeti és természeti erőforrás-gazdálkodás, a környezetvédelem (környezeti ártalmak felmérése, nyomon követése), az igazgatás, a honvédelem (stratégiai tervezés, kiképzési szimuláció), a közművek, infrastruktúra (közműhálózat ellenőrzése, fejlesztése, az ellenőrző rendszerek (katasztrófavédelem), stb. területén.

Erődrekonstrukció térinformatikai támogatással

 

A két világháború között Európában kiépített erődrendszerek egy része még ma is épen megtalálható, azonban nagyrészüket még a háború alatt, vagy a háború után megsemmisítették. Az időjárás, a talaj mozgása és a növényzet „romboló” munkája is megtette a magáét, azonban ezek romjai még ma is láthatók a terepen. Néhány évtized múlva azonban ezekből már nem sok marad. A XX. század hadtörténetének ezen jelentős hadi építményei úgy tűnnek el, hogy még csak nem is tanulmányozhattuk őket. A két világháború között kiépült nagy erődrendszerek mára már elveszítették jelentőségüket. A légierő által végrehajtható függőleges átkarolás értelmetlenné teszi a nagy, szilárd, vagy rugalmas védőrendszerek kiépítését illetve azok fenntartását. A milliós tömeghadseregek kora lejárt, már nem állítanak fel többé hasonló haderőt. A nagy erődrendszerek ezek ellen készültek.

A térinformatikáról

A számítógépek tömeges elterjedése óta a különböző adatokat számítógépes nyilvántartásokban, információs rendszerekben tárolják. Az információs rendszerek közül azokat melyek az objektumok elhelyezkedésével kapcsolatos információk tárolására, kezelésére, megjelenítésére alkalmasak térinformatikai rendszereknek nevezik. A térinformatikai rendszerek alkalmazási területe igen széles, alkalmazzák többek között a környezeti és természeti erőforrás-gazdálkodás, a környezetvédelem (környezeti ártalmak felmérése, nyomon követése), az igazgatás, a honvédelem (stratégiai tervezés, kiképzési szimuláció), a közművek, infrastruktúra (közműhálózat ellenőrzése, fejlesztése, az ellenőrző rendszerek (katasztrófavédelem), stb. területén.

A felsorolásból is kitűnik, hogy a térinformatikát elsősorban ott alkalmazzák nagy haszonnal, ahol nagyon sok nyilvántartással rendelkeznek, és nagyon sok adatot használnak. A munka automatizálása meggyorsítja a tervezés-fejlesztés, vagy a döntés előkészítés folyamatát. Mielőtt a térinformatika alkalmazását a hadtörténelem kutatásban megvizsgálnánk, tisztázzunk néhány alapfogalmat, melyek pontos értelmezése elengedhetetlen.

Az információ röviden: - híranyag, - tájékoztatás, - értelmezett adat. Az információ bizonytalanságot szüntet meg bennünk, illetve új ismeretanyagot tár elénk. Az információs rendszerek tárgya maga az információ. A számítógépekkel segített információs rendszerek funkciói az adatok gyűjtése, tárolása, rendszerezése, előhívása és elemzése. Az informatika az információs rendszerek elméleti kérdéseivel, új technológiák kidolgozásával foglalkozik.

Manapság a ránk zúduló információ kereszttűzében élünk. A nagy mennyiségű információ feldolgozása, a fontos információk kiszűrése hatékony eszközöket, információs technológiákat kíván. Az informatika szerepe a jövőben is meghatározó lesz. Az informatika piaci részesedése, az eredményei és a teljesítmények hatványozott mértékben növekednek. A XXI. század emberének mindennapjaiban fontos szerephez jutnak az információs eszközök.

A térinformatika a térbeli információk elméletével és feldolgozásuk gyakorlati kérdéseivel foglakozik. A térinformatika elnevezés helyett gyakran használják a geoinformatika nevet is, amely kihangsúlyozza a Földhöz, mint égitesthez kapcsolódó információk jellegét. Bármelyik elnevezést használjuk is, a legfontosabb elem a hely (a térbeliség) ami az adott információval kapcsolatos. Éppen emiatt a térinformációs rendszerek legfontosabb szerepe a helyhez kötött információk gyűjtése, tárolása, kezelése, elemzése és megjelenítése.

A történelem, a hadtörténelem eseményei a múltbeli, a történelmi térben valósultak meg. A földrajzi tér a történelmi térrel sok hasonlóságot mutat. A nagy, állandó tereptárgyak helyhez kötöttsége ma is beazonosíthatóvá teszik az egykori események helyszínét. A felszín változásai is nyomon követhetők a terepen, segítséget nyújtva az egykori tér viszonylag pontos rekonstrukciójához.

A térinformatika alkalmazása a történelemtudomány területén

A térinformatika módszerei alkalmazhatóak tehát olyan kevésbé egzakt tudományok területén végzett kutatások során is, mint például a történelem. A történelemben is igen fontosak a helyhez kötött információk, hiszen a múlt eseményeit nem csak időben, de térben is el kell helyezni. Óvatosnak kell azonban lennünk a történeti térinformatika rendszereinek létrehozásánál, mert a közvetlen adatszerzési eljárások (távérzékelés terepbejárás) mellett gyakran kell támaszkodnunk a közvetett adatszerzési eljárásokra, mint a történeti források elemzése, vagy a memoárirodalom feldolgozása. Az írott források alapján gyűjtött információk esetében sohasem kerülhető el körültekintő forráskritika.

A történettudomány esetében a térinformatikát eddig a régészet területén alkalmazták viszonylag széleskörűen. Napjainkban ez a régészeti adatbázisok létrehozásához nyújt egyre nélkülözhetetlenebb segítséget. Hasonlóan fontos szerepet kap a térinformatika az objektumrekonstrukció során is, mivel a múltban épült, és azóta átépített vagy megsemmisült objektumok rekonstrukciója egyre gyakoribb városvédelmi eljárás. Ennek során kiinduló információként a történettudomány adatait tudják hasznosítani, úgymint a forráskritika alá vett leírásokat, jelentéseket, korabeli felméréseket. Ezeket a szakadatokat minden esetben ki kell egészíteni egyéb adatokkal is, amit a terepbejárás, és a környezetvizsgálat során gyűjtünk be. Ehhez a terepi információkkal kiegészített térinformatikai rendszert tovább kell bővíteni más tudományágak (mint például az építőmérnöki ismeretek) által szolgáltatott adatokkal. Ezáltal már lehetővé válik egy múltbeli objektum megközelítően pontos rekonstrukciója.

A térinformatika alkalmas a múltban lezajlott események, elsősorban csaták rekonstrukciójára is, annak ellenére, hogy ez esetben a bizonytalansági tényező sokkal nagyobb mint az objektumrekonstrukció területén. A csaták, ütközetek rekonstrukciója nem napjaink találmánya. A XIX. század elején Berthier, francia térképész egymásra helyezhető térképek segítségével kísérelte meg csapatok mozgását ábrázolni az 1781-ben vívott Yorktown-i csatában. Ez az USA függetlenségi háborújának döntő összecsapása volt, miután megnyílt az út az Egyesült Államok függetlensége előtt. Szintén az USA-ban került sor egy további rekonstrukciós kísérletre, ahol nem az írott és verbális információk jelentették a rekonstrukció alapját, hanem a terepi munka. 1876-ban Big Hornnál lezajlott csatát követően nem maradt túlélő, aki elmesélte volna a történteket. A Custer tábornok vezette 7. amerikai lovasezred egyik alakulatát a cheyen indiánok az utolsó emberig lemészárolták. Térinformatikai, régészeti módszerekkel, törvényszéki orvos szakértők valamint fegyverszakértők bevonásával az egyes katonák mozgásáig sikerült rekonstruálni az összecsapást. Ehhez persze szükséges volt az is, hogy a csatamező a rekonstrukció kezdetéig érintetlen maradjon. Hasonló kísérletre került sor az 1879-es isandlwanai csata rekonstruálásakor is, ahol az angol katonákat kerítették be és mészárolták le zulu harcosok Dél-Afrikában.

Magyarországon is szép számmal találhatunk a történettudomány területén végrehajtott rekonstrukciós kísérletet. Így például az 1526-ban lezajlott mohácsi csata rekonstrukciója hosszú évekig tartó vitát eredményezett és a mai napig nem lezárt ügy a csata belső küzdőterének meghatározása. Kassa 1941-es bombázásának rekonstrukciója is egy ilyen neuralgikus történelmi esemény, aminek r térinformatikai rekonstrukciója során mindenre fény derült, csak az nem tudták kideríteni, milyen felségjelű repülőgépek dobták le a bombákat.

Napjainkban a hazai csatatérkutatók és a roncskutatók alkalmazzák a térinformatikai rekonstrukciót, azonban még nem használták ki a módszerben rejlő lehetőségeket. Jelentős számú hadtörténeti munka készült az utóbbi évtizedben, amelyek egyfajta térinformatikai rekonstrukciót kísérelnek meg, rossz minőségű térképek, hosszú követhetetlen hadrendi elemek felsorolásával. Értékesebb és tanulmányozhatóbb rekonstrukciók állhatnak a kutatók rendelkezésére, ha a térinformatika elfogadott módszerévé válik a történelem és hadtörténelem kutatásának.

Az erődrendszerek térinformatikai vizsgálatának sajátosságai

A történelmi időben történt hadiesemények is helyhez kötöttek. Az összecsapások csatatereken, városokban, erődítményekben és/vagy azok közelében zajlottak. Az erődítésekkel, környezetükkel kapcsolatban felmerülő geometriai jellegű kérdések (alak, kiterjedés, méret) meghatározására természetszerűleg a különféle geodéziai és fotogrammetriai módszerek alkalmasak. Abban az esetben azonban, amikor a térbeli adatok nem összefüggésükben jelennek meg, többféle információban (esetleg eltérő geometriai rendszerben) találhatók, vagy többféle időpontból származnak, már a térinformatika segítségét kell igénybe vennünk. Ugyanez történik, amikor például légifényképek segítségével elemzünk egy objektumot vagy területet, és az elemzés eredményét korábbi adatokkal vetjük össze. További nehézséget jelent, amikor olyan nagykiterjedésű objektumokat szeretnénk rekonstruálni, amelyek egész országrészeket, esetleg földrészt fognak át és magukban foglalnak minden korábbi, a történelem során a térségben épített védelmi célú objektumot is.

Az erődrendszerek kutatásával kapcsolatos legegyszerűbb az erődrendszerek lokalizálása. A lokalizálás a különböző objektumok felderítését, vagy ismert rendszerek —a környező terep adottságaival együtt való— felmérését jelenti. Az erődítmények felmérése viszonylag egyszerű és többféle módon történhet. Kisebb kiterjedésű védművek geodéziai módszerekkel térképezhetők. Természetesen ahhoz, hogy a katonailag lényeges elemeket (irányok, pásztázási távolságok) pontosan és szakszerűen rögzíteni tudjuk, bizonyos erődépítészeti előtanulmányok szükségesek.

Nagyobb a feladat az összetett, nagy területre kiterjedő erődrendszerek felmérése. A pontszerű elemek (bunkerek, tüzelőállások stb) meghatározása, részben a geodéziai hálózat megvalósítása GPS (műholdas navigáció) technikával történhet, vagy használhatjuk a korabeli, viszonylagosan pontos katonai térképeket, amelyeken rögzítették az erődrendszert. Az előbbi feltételezi valamilyen digitális térkép előállítását, ahol kiemelkedően fontos a terep domborzati viszonyainak rögzítése.

A komplex feldolgozás követelményei

A komplexitásnak meg kell jelennie a módszerekben és adatokban is. Az első- és második világháború nagy erődrendszerei esetében nincs két egyforma erőd, vagy határvédelmi rendszer, mégis funkciójukat, vagy egyes elemeiket vizsgálva nagyon is hasonlóak. Ha csak felületesen szemléljük, nem sok különbséget látunk közöttük, azonban a sokoldalú vizsgálat kimutatja azokat a sajátosságokat, amelyek csak egy rendszerre jellemzőek és megtaláljuk azokat az apró elemeket, amelyek a modernizálás, a folyamatosan változó viszonyokhoz való igazodást jelentik. Az erődítések fejlődésében egy évszázad nem nagy idő, azonban az erődítések sohasem ugrásszerűen fejlődtek, hanem a mindenkori igényekhez igazodva apró lépésekben. Nagy időintervallum vizsgálata során látunk csak jelentős fejlődést. A XX. század első fele azonban robbanásszerű fejlődést produkált az erődítések lassú evolúciójában. A XX. század során akár tíz esztendő is alapvetően változtatta meg az erődítés jellegét, az erődítések elemeit.

Az erődítmények ezen hatalmas rendszereinek vizsgálata a korábbiakhoz viszonyítva sokkal nagyobb tömegű adat feldolgozását igényli. A korábbi évszázadok adathalmaza esetében a gondot első sorban az adatok hiánya jelentette, az általunk tárgyalt időszakban viszont ennek fordítottja, az adatok hihetetlenül nagy tömege. Ezen adattömeg feldolgozása, az általunk szükségesnek tartott vizsgálatokhoz való csoportosítása manuálisan már elképzelhetetlen, csak a rendelkezésre álló térinformatikai rendszerek segítségével lehetséges az elfogadható és eredményes vizsgálatok elvégzése.

A geometriai pontosság és részletesség

A geometriai pontosság és részletesség kérdése is egészen másképpen jelentkezik a vizsgált időszak erődrendszerei esetében. A korábbi évszázadok erődítményei nem érték el vagy alig haladták meg az egy négyzetkilométeres területet, így az objektumok vizsgálata viszonylag egyszerű, a geometriai pontosságra való törekvés elengedhetetlen feltétele a megbízható eredményeknek. Gyakran a falak hossza, vagy magassága esetében néhány méter eltérés is hibás következtetések levonásához vezethet. Az első világháború övvárainak átmérője a 30-60 kilométert is meghaladta. A második világháború kezdetére létrehozott országerődítések gyakran egy-egy állam teljes határa mentén, vagy annak egy jelentős részén épültek ki, kiterjedésük szélességben a több száz kilométert, mélységben a 20-80 kilométert is meghaladta. Ebben az esetben az egész erődrendszer ábrázolásának pontossága egészen más igényeket támaszt a rekonstrukcióval szemben, mint a korábbi évszázadokban.

Ha elfogadjuk azt a megállapítást, hogy alaprendszer nélkül nincs elfogadható eredmény, akkor a mi esetünkben a rekonstrukciót több elemre kell bontanunk. Minimálisan három rendszerben kell gondolkodnunk, amelyek egymással szorosan összefüggenek. Az első rendszer magát a nagy erődrendszert foglalja magába, ami gyakran egy egész földrészt foglal magába, ebben az esetben a nagy pontosság elhanyagolható. Az erődrendszer egy-egy erődcsoportjának rekonstrukciójához már nagyobb pontosság szükséges, így egy egészen más rendszerre van szükségünk. Amennyiben egy erődöt rekonstruálunk ugyanúgy, mint a korábbi időkben minden centiméter számít. Egyetlen rendszerben tehát nem célszerű az egész rendszer vizsgálata.

Ebben az összefüggésben vizsgálnunk kell a térképi méretarány kérdését is. A teljes erődrendszer áttekintését biztosító térképi ábrázolás 1:1 000 000, 1:2 000 000, vagy 1: 4 000 000 méretarányú térképeken célszerű. Ha oktatási célra, demonstrációhoz, csak a nagy összefüggéseket szeretnénk ábrázolni, nyugodtan készíthetünk méretarány nélküli vázlatokat is. A vázlat gyakran célravezetőbb, mert a megértés szempontjából lényegtelen elemeket elhagyja.

Az egyes erődtámpontok ábrázolásához az 1:50 000 vagy 1: 25 000 méretarányú katonai térképek használhatók eredményesen. Az első világháború övvárait az akkor rendelkezésre álló 1:75 000 méretarányú térkép is használható. Ezek a térképek a hadtörténeti térképtárakban rendelkezésre állnak és szkenneléssel létrehozható a térképfedvény első rétege, amire felvihetjük a további rétegeket.

Az így létrehozott digitális adatbázisok nagyíthatósága véges, az erődtámpont, vagy erődcsoport egyes elemeinek pontos helyét, helyzetét, belső szerkezetét ezeken a térképeken ábrázolni nem lehet. Ezért szükséges, az ehhez kapcsolódó harmadik rendszer létrehozása, ami gyakorlatilag már az építészek a műszaki rajzaival azonos rendszert képeznek, vagy azok sematikus változatai. Mivel ezen erődelemek működésének megértése a cél, a részadatok mennyiségét csak olyan mértékben rögzítjük, amennyiben ez szükséges a működés megértéséhez.

Az erődítések rekonstrukciója során a megoldandó feladatok igen összetettek, az építményekhez sok egyéb adatot kell rendelnünk, hogy azok rekonstrukciója sikeres legyen. A terep értékelése a saját csapatok és az ellenség szempontjából, a járhatóság, a terep fedettsége, a talaj szerkezete, a megközelítési- és manőver utak hálózata, a vízellátás kérdése, a talajvíz szintje stb. mind olyan fontos tényező, ami az erőd telepítési helyét befolyásolja.

Az adatgyűjtésről

A XX. század erődrendszereiről meglehetősen sok adat áll rendelkezésre. Ezek viszonylag rövid úton a szakkönyvekből, korabeli, vagy azóta megjelent szakcikkekből beszerezhetők. Ez csak első ránézésre tűnik egyszerűnek, mert mindegyik forrás más és más adatot tart fontosnak. Igazán pontos adatok alig-alig állnak rendelkezésre. A korabeli katonai elemzők csak nagyvonalakban, a leglényegesebb tulajdonságaikat emelték ki, első sorban a támadó szempontjából. Ezeket az adatokat nem a nagy részletesség jellemzi. Igaz, erre nincs is szükségünk, hiszen tanulmányozni, megérteni, és nem újjáépíteni akarjuk ezeket az erődrendszereket. Az adatgyűjtésnek tehát nem egyszeri aktusnak kell lennie, hanem folyamatos munkának, amivel a létrehozott adatbázisunkat feltölthetjük.

A szakirodalom adatai, sok ellentmondást istartalmazhatnak, gyakran csak találgatásra alapozzák az információikat. Amikor ezek az erődrendszerek épültek, nagyon fontos katonai és államtitkot jelentettek, így minden rájuk vonatkozó adat szigorúan titkos volt. A korabeli katonai sajtó csak felderítési adatokat, vagy szándékos dezinformációkat közölt róluk. A háború után a történészek, hadtörténészek gyakran ezeket az adatokat használták tanulmányaik megírásához. Az archívumokban rendelkezésre álló adatokat nem minden esetben dolgozták fel részleteiben, így ezen erődrendszerek zöme még ma is tartalmaz olyan adatokat, amelyek pontosításra szorulnak.

Az erődrendszerek tervezői és építői is szigorú konspirációs rendszabályok betartásával végezték munkájukat, így meglehetősen kevés térkép, műszaki rajz és más adatforrás készült. Az építés során a kevésbé lényeges dokumentumok jórészét meg is semmisítették. Az erőd fő elemeinek elkészülte után számos kiegészítés készült, amiről rajzokat, leírásokat már nem készítettek, így ezek csak a helyszín bejárása során derülnek ki. A háború alatt is számos tábori erődítési elemmel egészítették ki ezeket a védőműveket, amelyekről szintén csak a helyszínen találunk adatokat.

Ezen erődrendszerek nagy része még ma is őrzött katonai objektumnak számítanak, laktanyák, vagy katonai raktárak. Így például Komárom várának központi magja egészen a közelmúltig laktanya volt, megközelíteni sem lehetett.

Az erődrendszer egésze logikájának megértéséhez elengedhetetlen bizonyos katonai szakismeretek elsajátítása. A térség katonaföldrajzi értékelése, a korabeli harcászat és hadászat alapvető kategóriái, katonai-műszaki ismeretek, a ballisztika alapelemei stb. Mindezek a rendelkezésre álló szakirodalomból, szabályzatokból, korabeli tankönyvekből elsajátíthatók, megérthetők.

A környezeti adatgyűjtés esetében viszonylag egyszerű dolgunk van, mert a rendelkezésre álló tapasztalati adatokat rögzítjük. Minden más adattal kapcsolatban alapos forráskritikát kell alkalmaznunk, mert mint említettem, ezek jó része csak találgatáson alapszik. A dezinformáció nem csak a korabeli katonai vezetőket tévesztette meg, hanem alkalmas a mai felkészületlen hadtörténész megtévesztésére is.

A célnak meghatározó szerepe van az adatgyűjtésben, az adatok csoportosításában. Hogy milyen adattípusokat gyűjtünk és rendszerezünk az erődrendszerek esetében, mindig az dönti el, mire akarom használni azt a rendszert, amit létrehozok. Ha az építkezés mozzanatait, vagy a tüzérség hatását és az erődök ellenálló képességét, esetleg az erődök telepítésének harcászati vagy hadászati összefüggéseit stb. akarjuk vizsgálni, más és más adattípusokat kell gyűjteni.

Az adatgyűjtés és rendszerezés csak akkor ér valamit, ha információs rendszer (GIS- Geographical Information Systems) létrehozására törekszünk. Az adatok együttes kezelésével juthatunk új eredményekre. Rendkívül fontos, hogy minden adatot geometriai rendszerbe foglaljunk. Amennyiben ezt sikerül létrehoznunk, az erődrendszerek esetében két vizsgálati fajtát alkalmazhatunk: oknyomozó vizsgálatot, illetve meglévő objektum vizsgálatát.

Térbeli vizsgálatok és adatgyűjtés

A távérzékelés alapvető feladata a felszíni használati kérdések vizsgálata. Az első világháborús övvárak esetében a távérzékelést csak a mai állapot felmérésére alkalmazhatjuk, hiszen korabeli légi felvételek alig készültek. A második világháború nagy erődrendszereiről a háború előtt, alatt és a háború után is készültek légifotók, ami elvileg megkönnyítené ezen erődrendszerek és elemeinek azonosítását. Azért csak elvileg, mert a repülőgépek technikai színvonalának fejlődésével az erődöket a légi figyelés elől is igyekeztek rejteni. Az Árpád-vonal esetében például azért készítettek légifotó sorozatot a völgyzárakról, hogy a légifotókon látható álcázási hibákat kiküszöböljék. Ezeket a fotókat vizsgálva alig találunk árulkodó jeleket az erőd jelenlétére. Ezért majdnem mindenesetben elkerülhetetlen a helyszín bejárása és a meglévő adatok személyes tapasztalatokkal való kiegészítése.

Mind az első-, mind a második világháború erődítéseinek fontos elemei a föld alá épített óvóhelyek, raktárak és közlekedő alagutak rendszere. Az erőd rekonstrukciójához tehát elengedhetetlen a felszín alatti vizsgálatok elvégzése. Ezt a távérzékelés módszereivel elvégezni nem lehet, de gyakran segít a következtetés, hiszen a nagy alagutak vonalvezetése egyenes, a raktárak, lakóterek logikusan kapcsolódnak a felszínen is látható tüzelőállásokhoz. A háború után épen maradt erődrendszerek vizsgálata is fontos referenciát jelenthet. A következtetésekkel azonban vigyázni kell, mert kisebb erődöknél gyakran alkalmazták a többszörösen tört vonalvezetést a belső robbanás lökő hullámának csökkentésére.

A felszín alatti objektumok adatainak felmérésére legbiztosabb módszer a közvetlen érzékelés. Ez viszont nem minden esetben alkalmazható, mert a háború folyamán ezen erődök jelentős része a harcok során megsérült, vagy a háború után robbantották fel. Az omladékos, gyakran talajvízzel telt, még ott maradt lőszerek és robbanóanyagoktól veszélyes alagutakba nem célszerű bemenni. Erre a helyszínen tábla, vagy felírat is fegyelmeztet.

Az erődelemek pontos helyének meghatározására alkalmazhatunk műholdas helymeghatározást is (GPS), ami meglehetősen pontos adatokat szolgáltat, csak el kell dönteni, hogy egy ilyen nagykiterjedésű erődrendszer esetében mennyire fontos, hogy minden eleme pontosan beazonosítható legyen. Ez évekig tartó költséges munka, és a ráfordítás nincs arányban a kapott eredménnyel. Abban az esetben, ha az adott területen valamilyen építkezés folyik, az erőd felmérése elkerülhetetlen, de ez már nem a hadtörténész számára fontos. Az erődrendszer működésének megértéséhez, az ott folytatott harc rekonstruálásához ilyen pontos adatokra nincs szükség.

A térinformatika alkalmazásának kiemelkedő lehetősége az objektum és az ahhoz kapcsolódó események rekonstrukciója. A mi esetünkben, aki a rekonstrukciót végzi, a térinformatikán kívül nagyon sok mindenhez kell egy kicsit értenie. Egy kicsit katonai vezetőnek, katonai-műszaki szakembernek, építőmérnöknek, geográfusnak és történésznek kell lennie. Ha az adatgyűjtést nem körültekintően végzi a rekonstrukciót végző, felemás GIS-t fog létrehozni, ami szép ugyan de nem használható arra, amire létre kívánta hozni.[1] A GIS és az abban végzendő műveletek alapos ismerete teszi lehetővé, hogy megvalósuljon a számítógépes rekonstrukció, ami a legtöbb tervezési és szakismeretet igénylő tevékenység.

Az Árpád-vonal rekonstrukciójának tapasztalatai.

A térinformatika módszereit nem lehet csak úgy általában alkalmazni. Ahhoz mindig valamilyen konkrét alkalmazási terület kell, ami minden esetben az adott témához/területhez, alkalmazható speciális megoldást/megoldásokat igényel. Esetünkben a konkrét vizsgálat tárgya mind időben, mind térben, mind funkciójában meglehetősen szerteágazó XX. századi európai erődrendszerek objektumainak (természetes és mesterséges tereptárgyak és a hozzájuk köthető események) kiértékelése erődvonalakon belül és különböző erődvonalak között.

A térinformatika alkalmazása az erődítés-rekonstrukció területén azt jelenti, hogy egy egységes rendszerbe integráljuk az összes olyan adatot, ismeretet, amely az általunk vizsgált erődítéssel kapcsolatos. Ha ehhez hozzávesszük háttér-információként, pl. a speciális hadmérnöki ismereteket, akkor az összes adat birtokában nagy megbízhatósággal rekonstruálni tudjuk az egész létesítményt, a közvetlen környezetével együtt. Mindez leírva, elméletileg végtelenül egyszerű, a gyakorlatban megvalósítani már nem is olyan könnyű.

·        első lépésként be kell szerezni az összes hozzáférhető alapanyagot (térképek, leírások, memoárok, korábbi vizsgálatok, feldolgozások eredményei);

·        kiválasztjuk adatbázisunk alaprendszerét (ez minden esetben az EOV rendszer), ebbe illesztjük bele az összes adatunkat.

·        tanulmányozzuk a szakirodalomban fellelhető széleskörű leírásokat, hadműveleti térképeket, archív anyagokat;

·        a munka egyik legfontosabb része a terepbejárás. Ez részben a helyi topográfiai és egyéb, fontos jelenségek felmérését jelenti (és a mért eredmények beillesztését a GIS-be), részben olyan speciális terepi információkat, amely további előrehaladást jelenthet (pl. egykori harcosok, vagy a lakosság visszaemlékezése);

·        végül, a rendelkezésre álló adatok együttes interpretációjával, magában a térinformatikai rendszerben történik meg a végleges rekonstrukció.

Ez a módszer magába tudja integrálni az összes információt, így a lehető legpontosabb és leghasználhatóbb erőd-vizsgálatot lehet segítségével végrehajtani. Egyrészt a nagy területekről való egységes rendszerben történő adatbázisok segítségével integrálni lehet mindenfajta, a területre vonatkozó tudást, másrészt az erődépítészettel kapcsolatos kutatások számára adhat olyan háttér-adatbázist, amely segítségével pontosíthatók, kiegészíthetők, rekonstruálhatók a XX. század nagy erődrendszerei.

A múlt eseményeinek, objektumainak vizsgálatakor törekedjünk az egyszerűségre, a gyorsaságra és a várható végeredmény áttekinthetőségére. Ehhez olyan rendszert kell létrehoznunk, amelyik logikusan egymásra épülő lépésekből áll. Abból indulunk ki, hogy a történész, hadtörténész nem térinformatika szakember, nem ismeri olyan mélységben a rendelkezésre álló eszközöket és módszereket, mindössze alkalmazó, aki saját munkájához felhasználja a térinformatika nyújtotta lehetőségeket.

Én személyesen a második világháború előtt a Keleti-Kárpátokban kiépített erődrendszert, az úgynevezett „Árpád-vonalat” rekonstruáltam. Az itt szerzett tapasztalataim szolgálhatnak a hadtörténészek számára hasznosítható információnak.

Archív anyagok és a szakirodalom felhasználása

Az erődrendszerek rekonstrukciójához szükséges elsődleges információkat az archív térképek és légifényképek szolgáltatják. Kiemelten fontos szerepet kapnak a különböző háttér-információk is, mint a levéltári adatok, személyes elbeszélések, leírások, könyvek, újságcikkek. Ezen alapadatok felkutatásakor fontos, hogy figyelmünk minden, a vizsgált témakörrel kapcsolatosan szóba jöhető információra kiterjedjen. A térképek és a légifényképek felhasználásakor két dologra kell különösen odafigyelni. Először is arra, hogy ezeknek a felhasznált archív anyagoknak az elkészítési időpontja a lehető legközelebb essen a vizsgált eseményhez. Általában az esemény utáni időpontban készült felvételeket kell megvizsgálni, ám ha az esemény előtti időpontban készült fénykép is a rendelkezésünkre áll, akkor a két kép összehasonlításával megkönnyítjük a dolgunkat. Az Árpád-vonal rekonstrukciója során azonban mindez csak elméleti szinten maradt. Sokan hallottak már erről az erődvonalról, de használható információval sem szemtanúk, sem a szakirodalom nem szolgált.

Visszaemlékezésekben, hadtörténelem tankönyvekben, összefoglaló munkákban, gyakran olvashattunk az Árpád-vonalról, amit 1940-től 1944-ig terjedő időszakban a magyar hadvezetés építtetett ki az ezeréves határok védelmére a Keleti-Kárpátokban. Az építkezést Budapesten a Honvéd utcában székelő Erődítési Parancsnokság irányította. 1943 őszétől, az arcvonal közeledtével a Kárpátok gerincvonalán, mint felvételi állást kijelölték az úgynevezett Szent-László állást, majd kiépítették a Kárpátok előhegyeiben a helységtámpontokból és föld-fa erődökből álló Hunyadi-állást is. A szakirodalomból azt is megtudhatja, hogy az Árpád-vonalat nem a hágók mentén, a Kárpátok gerincvonalán építették ki, hanem a medence felé lejtő völgyeket, járható irányokat zárták le egy-egy völgyzárral. Ezekben a völgyzárakban egy-egy erődszázad teljesített szolgálatot. A közöttük lévő, gépjárművel járhatatlan terepen határvadász csapatok építettek ki hevenyészett védővonalat. Ennél többet a szakirodalom nem tartalmaz.

Az erődvonal működéséről mindössze annyit találtunk, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert az 1944. augusztus 23-i román kiugrást követően a szovjet csapatok délről megkerülték. Az erődvonal építésének részleteiről, vagy a működésére vonatkozó elvekről szinte semmit nem találtunk. A Hadtörténelmi Levéltárban hiába is keresünk adatokat az Árpád-vonalra vonatkozóan. Csak a vezérkar, a Honvédelmi Minisztérium tájékoztatóiban, a beküldött jelentésekben találkozhatunk elszórt utalásokkal. Az Erődítési Parancsnokság irattára a háború folyamán az épülettel együtt elporladt.

Térképi ábrázolást hiába kerestem az erődrendszer vonalvezetésére vonatkozóan, csak elnagyolt, pontatlan vázlatok álltak rendelkezésre a szovjet és a magyar szakirodalomban. A. A. Grecskó: A Kárpátokon át című könyvében a szovjet felderítés adatait rögzítette. Ez csak a Kárpátalja területét ábrázolja, ahol feltüntettek minden erődítést, akár állandó-, akár tábori erődítés volt. Ez semmilyen támpontot nem adott az Észak-Erdély területén levő völgyzárakra és az erődrendszer vonalvezetésére vonatkozóan. A magyar összefoglaló munkák szinte megismétlik a szovjet adatokat, szót sem ejtve az erődrendszer erdélyi szakaszáról. Ez a kor politikai személetét is tükrözte, a szovjet koncepciótól eltérni nem lehetett.

Az érdeklődő tehát általában a fent ismertetett, meglehetősen hiányos és pontatlan leírással találkozik a magyar királyi honvédség 1940-44 között a Keleti-Kárpátokban kiépített védelmi rendszerére vonatkozóan.

Bár a Hadtörténeti Levéltárban nem találtam aprólékos, pontos leírást és rajzokat az erődítésekről, de elszórtan számos utalás, jelentés, parancs maradt fenn az iratok között. Elolvastam minden elméleti cikket a korabeli szakemberek tollából, ami erődítésekkel foglalkozott. Megértettem az erődítés feladatrendszerét, az alkalmazott legfontosabb eszközeit. Az Árpád-vonal felépítése és működése azonban mégsem akart kibontakozni.

Adatbázisunk alaprendszere

El kellett döntenem, hogy a rendelkezésre álló térképek közül melyiket válasszam az adatbázis alaprendszerének. Ez attól is függ, hogy mire akarom használni. Amennyiben egy-egy völgyzárat akarok pontosan ábrázolni, annak minden fontos elemével együtt, az 1:10000, vagy 1:5000 méretarány a legmegfelelőbb. Ha szeretném az erődrendszert egyetlen térképen ábrázolni, a részletek elvesznek, még a völgyzárak pontos helyeit sem tudom rögzíteni. Ilyen térképre azonban szükség van, ha ezt, mint hadtörténelem tanár, előadáson szeretném bemutatni. Végül a térképtárban egy olyan speciális 1:500 000 méretarányú térképet találtam, amit 1943-ban adtak ki, így meglehetősen pontosan tükrözte az akkori terepet, ráadásul a Kárpátalja és Erdély területét ábrázolja, feltüntetve az 1940-es országhatárokat is. Mivel katonai térkép, elég részlet gazdag ahhoz, hogy az erődök helyét viszonylagos pontossággal ábrázolni tudjam.

A völgyzárak felépítésének, működésének tanulmányozásához ez a rendszer nem felelt meg, ráadásul az 1:50000 méretarányú katonai térképen a völgyzáraknak csak a kontúrjait tudtam méretarányosan ábrázolni. Végül az 1:5000 méretarány mellett döntöttem, egy-egy völgyzár ábrázolásához. Ebben a méretarányban viszont nincsenek katonai térképek, mindössze néhány területről áll rendelkezésre turista térkép, így például a Tatár-hágó környékéről.

Ezeket a térképeket vittem magammal a helyszínre is, ezen rögzítettem a völgyzár még fellelhető elemeit, valamint a veteránoktól és a lakosságtól nyert adatokat. A turista térképek használatánál azonban figyelnünk kell arra, hogy nem a vizsgált kor topográfiai helyzetét ábrázolja, ráadásul a helységnevek sem felelnek meg az akkori neveknek. Például a Tatár-hágó ma 1 kilométerrel délebbre van, mint 1944-ben volt. Azóta új utakat építettek, a falvak kiterjedése is más. A hágó erődítményeinek néhány markáns elemét az ott épült, de félbehagyott épületromok között ma is megtaláljuk. A turista térkép nem jelzi az egykori hágó helyét.

Ha ilyen turista térkép készült az adott terepről, igazán örülhetünk, mert legalább van. Ez alapján digitalizált térkép létrehozása már nem bonyolult művelet. A Keleti-Kárpátok hegyei között azonban nem mindig találunk turista látványosságot, ráadásul a mai Ukrajnában turistabuszok vagy személyautók számára járhatatlan útszakaszok nehezítik a mozgást. Ekkor nem marad más, mint az 1:50000 méretarányú térkép alapján vázlatot készítünk, és ennek segítségével vesszük fel az adatokat. Ebben az estben komoly gondot okozott, hogy a méretarány meghatározása (nem szakember lévén) tetszőleges. Az erődelemek is csak jelzésszerűen kerültek a vázlatra.

Az erődelemek közötti távolságok, térközök olyan adatok, amelyek fontosak a működés megértése szempontjából. Ezért a vázlatokat négyzetrácsos papírra rajzoltam, ahol a négyzetrács egy oldala 10 méternek felelt meg. Ezeket a távolságokat a helyszínen becsléssel állapítottam meg. A matek füzetnek néha fontos szerep jutott, erről később még szólok.

A megfelelő méretarányt a vizsgált terület, események és objektumok nagysága alapján kell kiválasztanunk. Egy erőd általában az 1:5000 méretarányú térképen jól rögzíthető, de egy egész völgyzár már nem. Egy völgyzár gyakran kettő, három erődből állt, amelyek között a távolságot mindig a terep határozta meg, gyakran 20-25 kilométer is volt az erődök között. Az egyes völgyzárak közötti távolság pedig légvonalban 20-75 kilométer is lehetett. A járhatóságot szemlélteti az alábbi egyszerű ábra, ami a völgyzárak közötti távolságot mutatja légvonalban, leolvasható róla az erődrendszer mélysége és a magassági adatok feltüntetésével a járhatósági irányok.

Nyugat-európai erődrendszerek esetében a szakirodalom igen széleskörűen tárgyalja akár az erődök akár az erődcsoportok felépítését. Számos jól használható vázlat is található ezekben a szakkönyvekben, vagy az Interneten. Ezek kielégítik ugyan a szenzációra vágyó érdeklődő igényeit, de a hadtörténelem számára nem minden esetben szolgálnak megfelelő adatokkal. Ezek kutatása sem elhanyagolható, már csak azért sem, mert referenciákkal szolgálhat még fel nem tárt erődök, erődrendszerek kutatásához, és bármennyire is ismertek, működésükről még mindig nem tudunk mindent.

Korabeli környezet rekonstrukciója

Egy erődrendszer működési mechanizmusának megértéséhez elengedhetetlen a korabeli környezet rekonstrukciója. A katonai tevékenység, függetlenül attól, hogy támadó, vagy védő jellegű, a terepen folyik. Így a számba vehető hadszínterek pontos és alapos ismerete, elemzése mindig is elengedhetetlen tartozéka volt és lesz az országok katonapolitikájának. A történelem folyamán minden nép arra törekedett, hogy településeit természetes akadályok —folyók, tavak, tengerek, hegyek, mocsarak— határolják. Ez az esetleges támadóval szemben biztonságot nyújtott.

Az első világháború végéig hazánk területe nagyjából egybeesett a Kárpát medence területével. Őseink a honfoglalást követően mindent elkövettek annak érdekében, hogy az ország határai védhető természetes vonalon húzódjanak. Így az ország keleti és délkeleti határai a honfoglalást követően viszonylag hamar a medencét övező Kárpátok fő hegyláncán állapodtak meg és közel ezer évig döntően ott is maradtak. Nem túlzás tehát az, amikor ezeket a határokat emlegetve az ezeréves határokról beszélünk. A két világháború közötti magyar külpolitika mindent elkövetett, hogy ezekből a határokból minél többet visszaszerezzenek. Az 1938-as első bécsi döntés által visszajuttatott terület a magyar etnikai tömb határaihoz igazodott, az északi határok nem lettek sokkal védhetőbbek. A Kárpátalja visszahódítása volt az első olyan lépés, amikor az ezeréves határok egy része visszakerült. A második bécsi döntéssel 1940-ben ez tovább növekedett.

A terület hadászat-geopolitikai térképszemlélete két nagyjelentőségű és szinte egyedülálló tényt tár elénk. Egyik a hegyrajzi egység. A Kárpát medencét a Kárpátok lánchegysége 1500 km hosszan koszorúzza Pozsonytól Orsováig. Élesen különül el a Cseh-morva medencétől, a Lengyel- és Szármát-Alföldtől, Moldvától és a Havas-Alföldtől. Hegyrajzi egység látható tehát a Drávától a Kárpátokon keresztül a Dunáig. A hegyrajzi egységből következik a másik tény: a vízrajzi egység. A vízrajzi térképen nincs olyan folyó, amely a Duna két kapuja, Pozsony és Orsova között idegen területről jönne. Kifelé is csak néhány jelentéktelen folyó tart.

Fentieknek hadászati jelentősége az, hogy a támadó ellenségnek előbb a Kárpátok gerincére kell felkapaszkodnia, és csak onnan kezdhet lefelé térnyerő hadműveleti akciókat. A trianoni határok ennek éppen az ellentétét mutatták. Környező ellenségeink két nagy helyzeti előnnyel rendelkeztek. Ők álltak a magasban, a folyók forrásvidékén. A Kárpátok elérése nekünk pedig állandó felfelé irányuló harcot jelentett volna. Az ország belseje felé tartó folyóvölgyek egyúttal természetes utak is, ezért a belső vonalra szorított Magyarország koncentrikus támadását maga a földrajzi helyzet tette lehetővé. 1940-re a helyzet kissé enyhült, de messze voltak még a Kárpát-medence természetes hátáraitól.

1940-ben a második bécsi döntés alapján Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdély földrajzi helyzete és a megvont határ által visszanyert terület különleges alakja különleges katonai védelmet igényelt. A Borgói-hágónál a kosnai nyak beszögellése és a Kissármás térségében lévő beszögellés az északkeleti és déli határ közti amúgy is szűk, zsákszerű területet hetven kilométerre húzta össze. Ez a keskeny terület Székelyföld délkeleti sarkában, tehát éppen Háromszéken még szűkebbre zsugorodott, ahová csapatokat bevinni és ezeket lőszerrel, élelemmel ellátni kockázatos volt. A terület védelmi tervét a dél felé nyitott határ, kelet felé az erődítés alatt lévő Kárpátok szabták meg. Kelet felől az orosz előnyomulásnak kellett gátat vetni, dél felől a románokkal szemben kellett résen lenni. Székelyföld védelme a Marosvásárhelyen székelő Székely Határvédelmi Erők hatáskörébe tartozott. Lényegében egész Erdély védelme a kolozsvári IX. hadtestre hárult.

A Székely Határőrség létrehozásának gondolata 1942-ben az Országgyűlés képviselőházában merült fel. Az alakulatokba a hadkötelezettségi kort meghaladó s az első világháborúban katonai szolgálatot teljesítő öreg székely férfiakat vették fel, ötvenéves felső korhatárral. 20 zászlóaljat állítottak így fel. A kiképzés községenként hetenként egy-két napon folyt, 1942-től kéthetes kiképzőtáborban folytatódott. 1942-től a leventekiképzésen túl lévő fiatalokat, az unokákat is igénybe vették.

A hadsereg ezen új hadrendi elemét, mint neve is mutatta, a katonai helyzet romlása következtében, határvédelmi célból szervezték. Úgy gondolták, hogy ezzel Erdély magyarlakta területein olyan fegyveres erőt nyernek, amely adott esetben képes eredményesen szembeszállni a román csapatokkal és a szovjet hadsereggel egyaránt. A székely határvélelmi erők a 9. határvadász dandárból és öt határvédelmi csoportból tevődött össze, összesen 6 határvadász zászlóaljra, 20 székely határőr zászlóaljra, 8 portyázó századra és 36 erődszázadra tagozódva.

A Székelyföld katonai védelme külön gondot jelentett az Erődítési Parancsnokságnak is. Az erődrendszer déli szárnya teljesen nyitott volt, ott hegyek nem akadályozták a mozgást, ezért a Székelyföld sajátos helyzete megkívánta a körkörös erődítést.

Mivel az Árpád-vonal további építése a Déli-Kárpátokban nem volt lehetséges, átmeneti megoldást kellett találni. A Székelyföldet keletről a Háromszéki-, a Csíki-, és a Gyergyói-havasok, nyugatról a Hargita és a Görgényi havasok fogják közre. Ez lehetőséget adott arra, hogy a Székelyföldet az Árpád-vonal déli—nyitott— szárnyán, mint egy óriási kiterjedésű bástyát alkalmazzák. Ehhez körkörös erődítésére volt szükség. Így két fontos cél is megvalósulhatott. Egyrészt az Árpád-vonal déli szárnyát biztonságosan lezárhatták, másrészt a Székelyföldön egy tömbben élő magyarság számára katonai védelmet tudtak nyújtani. Fontos volt ez, mert a sármási és kosnai beszögelés mintegy zsákba fogta ezt a területet. A Székelyföld körkörös erődítésének keletről és nyugatról kedveztek a havasok nagy tömbjei, azonban dél felől komoly fejtörést okozott a nagyfokú nyitottság.

Terepbejárás

Az Árpád-vonal rekonstrukciója során az első három évben meglehetősen sok adatot tudtam összegyűjteni, amelyeket nem tudtam egy rendszerben elhelyezni, mert nem volt ilyen rendszer. Sem a szakirodalom, sem a levéltár nem adott teljes átfogó képet az erődrendszer völgyzárainak és erődjeinek elhelyezkedéséről. Nem volt más lehetőség, mint végigjárni a Keleti-Kárpátok völgyeit és feltérképezni az ottani völgyzárakat. Ez Nyugat-Európa felé nem ütközött nehézségbe, de Ukrajna és Kárpátalja néhány évvel korábban még más volt. Egy magyar katonatiszt térképpel és fényképezőgéppel a kezében feltétlenül gyanússá vált. A helyi hatalommal való konfliktusba keveredni nem volt tanácsos, ezért a terepbejárás technikáját igazítottam a körülményekhez.

Mindig vonattal, vagy busszal utaztam ki, és ottani barátaim autójával és segítségével jártuk be a terepet. Ez kevésbé volt feltűnő, mint egy magyar rendszámú autó. Ennek ellenére „kísérőink” gyakran voltak, ezért katonai térképet, —még ha 1943-as kiadású is— nem volt tanácsos magammal vinni. Középiskolás gyermekeim matematika füzetét vettem kölcsön, erre vettem fel az adatokat. A hajtást észak-dél irányba tájoltam egy turista iránytű segítségével, megkerestem a parancsnoki bunkert, mert ez mindig valahol az erőd centrumában helyezkedett el. Nem volt nehéz megtalálni, mert ez volt az erődben az egyetlen bunker, amelyiknek periszkópnyílása volt. A módszer egy viszonylag elfogadható pontosságú adatfelvételt tett lehetővé. A barátok segítettek a tolmácsolásban is, mert a hegyek között, amint elhagytuk a Székelyföldet, magyar lakosságot már nem találtunk, így a lakosság és az egykori katonák kikérdezése román, vagy ukrán nyelvismeret nélkül nem sikerülhetett volna.

A völgyzárakról felvett vázlatokat otthon összehasonlítottam a korábban talált dokumentumokkal, így az egykor ott harcolt katonák, parancsnokok leírásával, vázlataival. Ezek esetében mindig alapos forráskritikát kell alkalmazni, mert nem minden esetben megbízhatóak az általuk közölt adatok. Ilyen hosszú idő távolából már sok mindenre nem, vagy nem úgy emlékeznek. Olyan emlékek is beépülnek az emlékek közé, amelyek nem vele történtek meg.

A forráskritika vonatkozik a hadműveleti okmányokra is, főleg az eseményrekonstrukció esetében. Gyakran találkoztam olyan jelentéssel, vagy paranccsal, ami nem felelt meg a valóságnak, mert kiadták ugyan a parancsot, de mire az oda ért, a helyzet már egészen más volt, így azt nem hajtotta végre senki. 1944 őszén pedig a harchelyzet olyan gyorsan változott, hogy jelentések, harctudósítások alig-alig érkeztek a vezérkarokhoz, így a harctéri naplókra, vagy a visszaemlékezésekre hagyatkozhatunk.

 



[1] Az angol nyelvterületen a GIS - Geographical Information Systems elnevezés terjedt el. Ennek magyar fordítása a FIR - Földrajzi Információs Rendszerek. A magyar nyelvhasználatban a térinformatika és térinformációs rendszerek név honosodott meg. 

 
Naptár
2017. Június
HKSCPSV
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2005-12-26
 
A MAG TV FELVÉTELEI
 
The Árpád- Line
 
English version
 
De Arpad Lijn
 
Nederlandse
 
Publikationen
 
Studiums
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Linkajánló

www.bunkermuzeum.hu

www.klkf.gportal.hu

www.bazsalicska.gportal.hu

www.varak.hu

 

SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - TUDJ MEG TÖBBET SELENA GOMEZ MAGÁNÉLETÉRÕL, SZERELMÉRÕL, CSALÁDJÁRÓL, KARRIERÉRÕL!    *****    HA TE IS IMÁDOD A ZÖLD ÍJÁSZ VILÁGSIKERÛ SOROZAT ELBÛVÖLÕ SZERELMESPÁRJÁT AKKOR ITT A HELYED! MAGYAR OLICITY SITE    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Rendhagyó kedvezményt ajánlok Nektek, Te monhatod meg, hogy mi legyen az ára. Pl.: Születési, párkapcsoklati, horoszkóp.    *****    KÖNYVismertetõk, kötelezõ olvasmányok    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!<<-BOOKFANCLUB    *****    Ingyenes, korlátlan képfeltöltés!!! www.kepfeltolto.eu    *****    Autista - Állatbarát - Homoszexuális - Intelligens - Kívülálló - Mûvészlélek - Segítõkész - Toleráns    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!    *****    HAT ÉVE ONLINE! - LÁTOGASS EL MAGYARORSZÁG EGYETLEN MÛKÖDÕ SELENA GOMEZZEL FOGLALKOZÓ OLDALÁRA! - HAT ÉVE ONLINE!    *****    A SZULTÁNA: HÍREK - KÉPEK - SOROZATISMERTETÕK - TÖRTÉNELMI INFÓK - ÉRDEKESSÉGEK MINDEN MENNYISÉGBEN A SOROZATRÓL    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Itt a nyár! Kivirágzott a mályva és a pipitér! Hogy mit szólt ehhez a két virágmanó? Gyere, és olvasd el a Mesetárban!    *****    STITCHERS - Magyarország egyetlen oldala a természetfeletti krimi-drámasorozatról! A Stitchers sorozatot megéri nézni!    *****    Nézz Élõ live filmet gportalon. Klikk klikk klikk.    *****    Gréti. 23. Egyetemista. Chevelle. Rap. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Élõ live mozifilmek. Ha szereted a filmeket, sorozatokat, meséket akkor itt a helyed!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    ARIANA GRANDE TODAY - MAGYARORSZÁG EGYETLEN ARIANA GRANDÉVAL FOGLALKOZÓ HONLAPJA - TUDJ MEG RÓLA MINDENT    *****    KOSEMBLOG.GP//A MAGYAR "A SZULTÁNA" RAJONGÓI OLDAL//BY: KÖSEM// KOSEMBLOG.GP//MINDEN, AMI KÖSEM...