A honvédség ruházata, felszerelése és fegyverzete a világháború alatt

A gyorslefolyású háborúra való felkészülés azt is jelentette, hogy a csapatok felszerelését az "utolsó gombig" előkészítették. Még a veszteségek pótlására szánt póttartalékos alakulatok is minden készlettel, új ruházattal, felszereléssel rendelkeztek. A forgatókönyv azt nem tartalmazta, hogy mindez a háború első négy hónapjában elenyészik és a háború még nagyon sokáig fog tartani.

A hadi készletek 1912-13 folyamán teljesen fel lettek töltve és valóban az előírásoknak megfelelően az utolsó gombig minden meg volt. A teljesen új és hadihasználatra alkalmas, jól karbantartott készletek készítési évfolyamonként és méretnagyságban rendezve voltak előkészítve a raktárakban, hogy azokat a bevonuló tartalékosoknak és népfelkelőknek azonnal ki lehetett adni. Így nem csak a hadrend szerint felállítandó alakulatokat lehetett kifogástalan ruházattal és felszereléssel ellátni, hanem tekintélyes "békekészlet" maradt a póttartalékos alakulatok újoncai részére is.

Amint a harctéri veszteségek pótlására egyre újabb és újabb menetzászlóaljakat indítottak útba, a kimeríthetetlennek hitt készletek csakhamar elfogytak. 1914 őszén már egyes hadtáp zászlóaljakat régi rendszerű sötétkék ruházatban, sőt az is előfordult, hogy ideiglenesen polgári ruházatban lehetett csak útba indítani.

Rögtönözve és minden tervszerű előkészület nélkül kellett a ruházati ipart a nagyarányú szállításokra átszervezni. A jó minőségű textil hiányában silány anyagokból készült a katonák téli ruházata is, amire egyébként ilyen tételben nem is számítottak, mert a háborút a "falevelek hullásáig" győztesen be akarták fejezni. A silány minőségi ruhák miatt aztán katonáink igen sokat szenvedtek a tél folyamán.

Egyéb felszerelési cikkeket is mással, kevésbé célszerűvel kellett helyettesíteni. Így a szőrmés háti bőröndök ("borjú") nagyon hamar elfogytak, de elfogyott a gyártásukhoz szükséges alapanyag is a marhabőr. A háti bőröndöt hátizsákkal pótolták és ekkortól vált általánossá a hátizsák használata.

A háború első éveiben még lehetséges volt gyapjút, fonalat, bőröket, stb. külföldről behozni, de 1916-ban Románia hadba lépésével a gyűrű teljesen bezárult a központi hatalmak körül és így teljesen elzárva nyersanyagot többé nem lehetett külföldről behozni. Szigorú takarékossággal, pótanyagok alkalmazásával és különböző rögtönzésekkel igyekeztek a nyersanyagok hiányán enyhíteni. Célszerűnek bizonyult és komoly munka-megtakarítással járt az az újítás (ma természetes), hogy az összes fegyvernem részére egységes szabású ruházatot rendszeresítettek és a katonák a harctéren maguk varrták fel a saját fegyvernemi és csapatjelzéseiket. Sok anyagot megtakarítottak az által is, hogy a köpenyeket hátsó ráncok nélkül készítették. A nem harcoló pótcsapattesteknél fatalppal készült, valamint szalmapapucsokat viseltek. A tölténytáskákat is bőr hiányában bádogból készítették. A pamut és a len hiánya miatt a legénység számára szükséges fehérnemű biztosítása céljából a honvédelmi miniszter kénytelen volt a kereskedőknél és különböző vállalatoknál lévő pamut-, lenvászon és cérnakészleteket lefoglalni. Kísérleteztek a közönséges csalánból készült vászon előállításával is, de a gyártás nehézkessége miatt erről csakhamar letettek. A háború vége felé, az egyre inkább fokozódó nyersanyaghiány miatt már papírból készült fonalat is használtak.

Nem csak az öltözeti és felszerelési cikkek, hanem a fegyverzet előteremtésénél is nehézségekkel kellett megküzdeni. A honvédség és a népfelkelés fegyverzetében már a háború első hónapjaiban változások következtek be. A gyalogság puskája a háború folyamán nem változott, de a fegyverzet repertoárja bővült, új harceszközök jelentek meg a gyalogos kötelékek alkalmazásában. Az ellenség által alkalmazott kézigránátot a Monarchia csapatainál csak a háború kitörése után három hónap múlva rendszeresítették.