E-mail

szaboojj@gmail.com

 
Menü
 
PREZENTÁCIÓK
 
Tanulmányok
 
Erődítés történet
 
Kárpáterődítések
 
Az első világháború
Az első világháború : Az első világháború VII.

Az első világháború VII.

Az 1918-as év hadműveletei, a háború befejezése.

1918-ra látszólag javult a központi hatalmak katonai helyzete.

                 Az antant csapásait a nyugati hadszíntéren elhárították, az olasz arcvonalon területnyereséghez jutottak. Azzal, hogy a forradalom győzelmével Oroszország a maga részéről befejezte a világháborút és Románia is békére kényszerült (1918 május), a keleti hadszíntér lényegében megszűnt. Csaknem százzal több hadosztállyal rendelkeztek (274 antant, 370 központi hatalmak), mégis a háború folytatása szempontjából igen kedvezőtlen körülmények közé jutottak. Hadipotenciáljuk, gazdasági erőforrásaik teljesen kimerülőben voltak.

                 A csapatok utánpótlása, feltöltése mindjobban akadozott. A hátország fizikai és erkölcsi tekintetben egyaránt kimerült. Ezzel szemben az antant egyre erősödött, gyárai, üzemei teljes kapacitással dolgoztak. A francia kikötőkbe 1918 nyarától havonta átlag 300.000 amerikai katona és nagymennyiségű hadianyag érkezett. érlelődött az antanthatalmak győzelme. Számukra már nem volt sürgős Új támadó hadműveletek indítása. Ezért a központi hatalmak szerették volna a döntést kierőszakolni nyugaton, mielőtt a friss, jól felszerelt amerikai csapatok beérkeznek. A német vezérkar arra számított, hogy felszabadult erői egy részének nyugatra való átdobásával áttöri az angol hadsereg védelmét, elvágja egymástól és külön-külön veri szét az angol és francia csapatokat.

                 Új módszert dolgoztak ki az áttörés végrehajtására is. A tüzérségi előkészítés idejét rövidebbre fogták, de erejét jelentősen fokozták. A gyalogság közvetlenül a tűzhenger után haladt, mélyen lépcsőzve. Így a legelöl haladóknak nem volt feladta az árkokban és bunkerekben maradt ellenséges erők felszámolása, nekik az ellenállást kellett leküzdeniük, s azonnal továbbnyomulni. Új volt az is, hogy a támadó gyalogság - a hiányzó harckocsik helyettesítésére - aknavetőket és könnyen mozgatható lövegeket vitt magával. Úgy tervezték, hogy az új módszerrel áttörik az ellenség védelmének teljes mélységét és mögötte megvalósítják a mozgó háborút. Kétségtelen, hogy az új módszer bizonyos feltételek között eredményes is lehet, de ezekkel a feltételekkel a német haderő nem rendelkezett. Ahhoz, hogy a teljes mélységben megvalósított áttörés mögött mozgóháborút alakítsanak ki, arra lett volna szükség, hogy a résen igen nagy erejű hadsereget gyorsan átvigyenek, és folyamatosan biztosítsák az utánpótlását. Erre pedig a németeknek sem elegendő katonai ereje, sem megfelelő motorizált egységei nem voltak.

                 A német támadás Arras körzetében 1918 március 21-én kezdődött ötórás tüzérségi előkészítéssel, az erők és eszközök tömeges alkalmazásával (61 hadosztály, 6200 löveg és 1000 repülőgép). A gondosan előkészített támadás néhány nap alatt jelentős sikerekhez vezetett, de  április 4-ére kifulladt. A németek úgy gondolták, hogy az angolokra megsemmisítő csapást mértek, ezért a franciák ellen fordulva Párizs elfoglalását tervezték. A franciák elleni támadáshoz a kb. 120 km-es arcvonalszakaszon 38 hadosztályt, 5263 löveget, 1233 aknavetőt, 3080 gázgránátvetőt, 500 repülőgépet összpontosítottak. Velük szemben 21 szövetséges hadosztály és mindössze 2400 löveg- és aknavető állt. A május 27-én megkezdődött támadás már az első nap jelentős sikereket hozott, elérték az Aisne és Vesle folyók vonalát, három nappal később pedig már ismét a Marne folyónál harcoltak. Közben az antanthatalmak haditanácsa (március 26-án) Foch tábornokot megbízta a nyugati arcvonal hadseregei közötti együttműködés megszervezésével, április 3-án pedig kinevezték a szövetséges haderők főparancsnokává. Ezzel gyakorlatilag megvalósult az antanthadseregek egységes vezetése. Hosszantartó vita eredménye volt ez, hiszen a tagállamok háborús célkitűzéseinek különbözősége miatt az együttműködés nem volt felhőtlen. Nemegyszer csak az esetenként kialakult veszélyes helyzet tudta együttműködésre kényszeríteni a szövetségeseket, s ez a legtöbb esetben a tehermentesítő támadások formájában jelentkezett. Május 30-án Foch két francia hadsereggel ellencsapást mért a támadó félre, így a németek támadása a Marne folyónál elakadt.

A piavei kudarc

                 A német csapatok tehermentesítésére és az an tant erők megosztása céljából a Monarchia csapatai Felső-Olaszországban hajtottak végre támadást. A döntés kierőszakolására ide összpontosította katonai erejének zömét. Ebben az időben az olaszországi hadszíntéren már csak osztrák-magyar hadosztályok harcoltak, mivel a korábban itt küzdő német erőket átirányították a nyugati arcvonalra. Az antant olaszországi védelmét túlnyomóan olasz erők látták el. Mindössze öt angol és francia hadosztály és csak jelképes amerikai erő tartózkodott itt. (Május végén megjelent a tűzvonalban egy csehszlovák egység is, amelynek inkább propagandisztikus feladatai voltak). A 60 hadosztállyal szemben az osztrák-magyar vezérkar 54 leharcolt hadosztályt tudott felsorakoztatni, a 7550 ágyúval szemben pedig 6833-at. Az 524 szövetséges repülővel szemben 180 osztrák-magyar volt harcba vethető. Az osztrák-magyar hadsereg ellátottsága ebben az időben már majdnem katasztrofális volt, hiszen 1918-ban a hadianyaggyártás az előző évi felére csökkent. Tömegesen irányítottak az arcvonalra hazatért hadifoglyokat, valamint a keleti arcvonalon felszabadult hadosztályokat, akik azonban nem akartak tovább harcolni. Az ilyen erőkkel és erőviszonyokkal indított támadás eleve kudarcra volt ítélve.

                 A támadás június 15-én kezdődött a dél-tiroli arcvonalon. Az első napon elért jelentéktelen sikereket az olaszok már a második napon felszámolták. A másik irányban, a Piavén több helyen sikeresen átkeltek az osztrák-magyar csapatok, de a támadás az olasz ellenlökések következtében, és az utánpótlás hiányosságai miatt néhány nap alatt itt is összeomlott. Az osztrák-magyar csapatok a Piave mögött védelemre rendezkedtek be.

                 A Piavét a 6. hadsereg és az Isonzó-hadserg védte. A Tirolt védő 10. és 11 hadsereg állapota is meglehetősen zilált volt. Október második felében mindössze 440 osztrák-magyar zászlóalj állt 670 olasz - angol - francia zászlóaljjal szemben a svájci határtól az Adriai tengerig húzódó mintegy 200 km hosszú délnyugati arcvonalon. Bár az arány mindössze másfélszeres volt az olaszok javára, de csak a zászlóaljak számát tekintve, mert az osztrák-magyar zászlóaljak létszáma csak a fele volt a szokásos hadi létszámnak. Így mintegy 2 millió antant katona állt szemben 300 ezer osztrák-magyar katonával. Jóllehet a tüzérség aránya a Monarchia csapatai számára volt kedvező, de a súlyos lőszerhiány miatt ezen a téren is súlyos hátrányban voltak.

                 Diaz tábornok, a délnyugati hadszintér antantcsapatainak főparancsnoka, október 24-én támadásba inditotta az olasz, angol, francia csapatokat. Az áttörés szakaszán ( a Brenta folyó és a Piave Papadopoli szigete között) 500 ezer katonát, 4000 löveget és 700 aknavetőt vontak össze az olaszok. A Monarchiának itt mindössze 180 ezer katonája és 3000 lövege volt. A hadmüveleteket az olaszok balszárnya kezdte azzal a céllal, hogy nehezen járható terepre csalja az osztrák-magyar tartalékot. Amikor ez sikerült, akkor indult rohamra a főcsapást végrehejtó 4. hadsereg, amely az osztrák-magyar hadseregek harcászati tartalékainak ellentámadását háritotta el, hanem néhány nap alatt hatalmas rést ütött az arcvonalon. Az áttörés szakaszának kiszélesitése után az olaszok lovashadosztályokat vetettek harcba. Ezek erélyesen üldözték a visszaözönlő osztrák-magyar csapatokat. Sok magyar csapattest fogságbaesésének oka volt a legfelsőbb katonai vezetés tétovázása is. Az olaszokhoz október 29-én átküldött fegyverszüneti bizottság már november 1-én átvette a fegyverszüneti feltételeket, de a vezérkar csak november 3-án közölte a feltételek elfogadását. Az ellenségeskedések beszüntetését a vezérkar azonnali hatridővel hirdette ki a csapatoknak, viszont az elfogadott jegyzék toldaléka határozottan 1918. november 4-én 15 órában jelölte meg a "tüzet szüntess" parancs időpontját.

A német hadsereg "fekete napja"

                 A Piave menti támadással egy időben (1918. június 15.) került sor az utolsó német támadásra a nyugati arcvonalon. A Marne folyó vonalában Reims főiránnyal megindult áttörési kísérlet eredménytelenül végződött. Mielőtt az arcvonal észak-nyugati szakaszán Amiensnél is támadásba tudtak volna átmenni - az antanterők ugyanitt megkezdték általános ellentámadásukat. Az augusztus 8-án meginduló hadművelet a harckocsik alkalmazása tekintetében igen jelentős, mert a háború folyamán itt alkalmazták a legnagyobb számú harckocsit.

                 A főcsapás irányában 15 km széles támadási sávban a 4. angol hadsereg tizenegy gyalog- és három lovashadosztályt, valamint 472 harckocsit összpontosított kétlépcsős   hadműveleti felépítésben. Az első lépcsőben nyolc, a másodikban három hadosztály készült fel támadásra. Az első lépcsőben levő hadosztályok összesen 192 nehéz-, a második lépcsőben 136 nehéz és 108 könnyű harckocsi megerősítést kaptak. A hadsereg tartalékában egy harckocsizászlóalj (36 harckocsi.) volt. A támadást tüzérségi előkészítés nélkül tervezték megindítani. A rendelkezésre álló 2000 löveg kétharmad részének a roham megindulásakor a német tüzérséget kellett lefogni, egyharmad része az első lépcsőket tűzhengerrel támogatta. Légi támogatásra 400 repülőgép állt a 4. angol hadsereg rendelkezésére.

                  A másodrendű irányban az 1. francia hadsereg két hadteste (hét hadosztály, 90 harckocsi, 600 löveg, 60 repülőgép) támadott 12 km széles támadási sávban. A hadseregek közelebbi feladatának mélysége 2-4, a további 5-10 km volt. A napi feladatot 5-15 km mélységben   határozták meg. Az együttműködést három terepszakaszra és irányok szerint szervezték meg. A könnyű harckocsikkal és páncélgépkocsikkal megerősített lovashadosztályok harcbavetését   a második állás áttörése után tervezték, feladatukat 18-23 km mélységben szabták meg. A tüzérségi előkészítés nélkül, mesterséges köd alkalmazásával megindított támadás a németeket meglepte. A támadó antantcsapatok a nap végére 30 km szélességben áttörték a védelem harcászati mélységét és megsemmisítettek nyolc német hadosztályt. A németek 400 löveget és 25000 embert vesztettek. A támadó 4. angol hadsereg is súlyos veszteségeket szenvedett, a hadművelet 5. napján már csak hat darab harcképes harckocsival rendelkezett.

                 Augusztus 8-a a német hadsereg "fekete napja" volt. A német csapatok az előre kiépített védelmi terepszakaszokon megkapaszkodva fokozatosan vonultak vissza. Október végére majdnem teljesen kiürítették Franciaország megszállt részeit és Belgium egy részét.

A háború befejezése

                 A központi hatalmak katonai összeomlása a bolgárok arcvonalán kezdődött. Miután a teljesen kimerült bolgár seregek nem voltak képesek feltartóztatni az antant balkáni haderejének 1918. szeptember 15-én meginditott támadását, a bolgár kormány feltétel nélkül aláirta a fegyverszüneti szerződést. Hasonlóan cselekedett Törökország is október 31-én.

                 1918. október 24-én IV.Károly ifjabb gróf Andrássy Gyulát nevezte ki közös külügyminiszterré. A nagy Andrássy, a Birodalom egyik legsikeresebb külügyminiszterének a fia dicstelen szerepet kapott, a Monarchia felszámolásában működhetett csak közre. Kinevezésének napján az olaszok sikeres offenzívát indítottak a Piavénál és néhány nap alatt áttörték az arcvonalat. Andrássy különbékét kért Wilson amerikai elnöktől, de már ezzel is elkésett. Október 30-án Bécsben, 31-én Budapesten győzött a forradalom, és az Osztrák-Magyar Monarchia de facto megszűnt létezni. Mégis az a történelmileg furcsa szituáció állt elő, hogy november 3-án Padovában Weber tábornok a Monarchia nevében írta alá a fegyverszünetet az olasz hadsereg vezérkari főnöke, Diaz tábornok előtt. A fegyverszüneti szerződés értelmében Ausztria - Magyarország csak 20 hadosztályt tarthatott fegyverben, a tüzérségi anyag felét át kellett adnia az antantnak, Ausztria olaszlakta tartományait ki kellett üriteni, a flottát le kellett szerelni, az antant csapatok korlátozás nélkül mozoghattak a Monarchia területén.

                 A fegyverszüneti egyezmény a régi birodalom egész területére vonatkozó srtatégiai jellegü rendelkezéseken és a közös hadsereggel kapcsolatos előirásokon túl csak az olasz érdekszféra szempontjából határozta meg a kiüritendő területeket. A Magyarország szempontjából fontos délkeleti határokat ezekben a napokban lépte át az ellenállás nélkül előnyomuló balkáni antanthadsereg. A padovai fegyverszüneti szerződés nem határozta meg az itt húzódó demarkációs vonalat, azt később Franchet d'Esperey főparancsnok maga diktálta Magyarország kormányának.

                 Az otthoni nélkülözések, a parlament nyugtalansága, a sajtó, valamint az ellenséges propaganda nem maradt hatás nélkül a fronton harcoló éhes és lerongyolódott hadseregre. A Monarchia nem volt többé, de az utódok, a volt szomszédok veszélyeztették Magyarország biztonságát, területi épségét. Egyes magyar csapatok kérték is elszállításukat a veszélyeztetett magyar határokra. Alapvetően azonban a magyar csapatok zöme akkor is a helyén maradt, amikor a Monarchiától való elszakadásuk mámorában a horvát és cseh csapatok otthagyták állásaikat ezzel veszélyeztették a még állásaikat védőket. Igen sok magyar alakulat esett ekkor fogságba e miatt, valamint azért, mert a saját csapatok 3-án azt a parancsot kapták, hogy azonnal szüntessék be az ellenállást, míg az olaszok november 4-én 15 óráig, a fegyverszünet életbelépéséig folytatták az előnyomulást az arcvonalon keletkezett számos résen át, így elzárhatták a későbbi visszavonulás utját.

                 A magyar csapatok között számos olyan volt, amelyik még 4-én észrevette a fenyegető veszélyt és harcolva rendben visszavonult a fenyegetett első vonalból. Az arcvonal mögötti helyzet még a vesztett csata rémségein is túltett. Egyes csoportok lövöldözve és fosztogatva vonultak a legközelebbi vasútállomásra, vagy utjukba eső teherautóról a rakományt ledobálva azt birtokba vették és megindultak haza. Természetesen voltak olyan alakulatok, amelyek teljesen rendben, tisztjeik parancsnoksága alatt vonult el a harctérről.

                 Raics Károly ezredes, a budapesti 1. népfelkelő ezreddel még 1918. október 27-én támadja az olasz állásokat és 400 foglyot ejt. 28-án pedig kitart az ellenséges túlerővel szemben állásaiban, majd miután megkapja a visszavonulási parancsot, a jugoszláv nemzeti tanács által lángba borított Szlovénián és Horvátországon át, gyakran harcolva vezeti haza ezredét Budapestre, ahol 51 hónapi küzdelem után leszerelt és az embereket hazabocsátotta.

                 A budapesti 32. közös gyalogezred 1. és 2. zászlóaljai október 28-án még súlyos harcot vívtak. A szomszédok által elhagyott szárnyakon az ellenség a hátukba került és az ezred egy részét elfogta. A 3. zászlóalj az utászosztaggal és a megmenekültekkel, mintegy 500 fő november 6-án haza indult gyalog. Az ezredparancsnok, aki osztrák állampolgár volt, átadta a parancsnokságot a 2. zászlóalj parancsnokának és elment Bécsbe. A többi más nemzetiségü tisztet Villachban bocsátották el. Útközben osztrák népfelkelők állták utjukat és követelték a fegyvereiket, de látva az elszántságot, nem mertek erőszakhoz folyamodni. Bécsig gyalogoltak, majd ott vonatra szállva jöttek Budapestig teljes rendben és fegyelemben. A 38. közös gyalogezred Jugoszlávián keresztül jött haza, teljes létszámmal és fegyverzettel. A Károlyi-kormánytól jött parancsra sem tették le a fegyvert.

                 A közös 16. gyaloghadosztály csapatainak nagy része is fegyvereivel együtt tért haza november közepén Budapestre. A hadosztály parancsnoka Léderer Henrik altábornagy november 19-én törzsével együtt jelentkezett szolgálattételre a hadügyminisztériumban. Még csak nem is fogadták, egy alezredessel üzentek ki nekik, hogy menjenek haza, a csapatok felé már intézkedtek, leszerelés után azokat is hazaküldik.

                 Az akkori helyzet téves értékelése jeléül álljon itt Linder Béla hadügyminiszter 1918. november 3-án kelt parancsa. "Magyarország belső helyzete képtelenné teszi ezt az országot a háború további viselésére. A magyar kormány határozata alapján, mint felelős magyar királyi hadügyminiszter ezennel elrendelem a fegyverletételt és utasítom a hadsergfőparancsnokságot, a Boroevic, Bozen és Kövess hadseregcsoportparancsnokságokat, hogy Wilson békepontjai a teljes leszerelés, népek szövetsége és a döntőbíróságok elvei alapján haladéktalanul lépjenek az enetene-hadseregek parancsnokságaival összeköttetésbe a fegyverletételre vonatkozólag. Amennyiben az entente feltételei országunk megszállását követelnék, hassanak a közvetlenül tárgyaló hadseregparancsnokságok oda, hogy mélyen sújtott országunk megszállása csakis angol, vagy francia csapatok által történjék.

                 Az azonnali leszerelés rögtöni végrehajtására minden magasabb parancsnokságnál, csapatnál és intézetnél leszerelési különítmények alakítandók, melyek a katonai felszereléseket és mindennemű hadianyagot összegyűjtenek. Az elbocsátandók fegyver, lőszer és felszerelés nélkül hazairányítandók... A végrehajtásról Budapestre jelentést várok. Linder Béla magyar királyi hadügyminiszter."

                 De a biztonság kedvéért rendelkezett a magyar kormány, illetőleg Linder a határállomásokon kiküldöttek utján arról is, hogy fegyveresen semmiféle csapat ne lépje át a határt, vagyis, hogy túl a határon adják le fegyvereiket. A háborús összeomlás nem temette teljesen maga alá a hadsereget. Az olasz arcvonalról visszaözönlő többszázezres hadsereg magyar hadosztályainak legalább egyharmad része (a kérdésben szakértőnek számító Julier Ferenc szerint) még harcképes volt és felbomlása csak Budapesten, a hátországban következett be. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a frontról - amely ekkor a történelmi Magyarország határai kívül húzódott - a katonák csak zárt alakulatokban juthattak haza. Így a szerelvények a célállomásig nagyjából rendben érkeztek meg. De ez a tény nem jelentette azt, hogy a többéves szenvedés után a közkatonák további háborúra lettek volna készek. A katonák haza akartak menni. 1918. október végén, november elején aligha lehetett még a tisztek számára is világos, hogy a "haza" jelentős része már ekkor vagy a közeli napokban idegen megszállás alá kerül. Így a honvédelem gondolata sem lehetett a frontkatonák tudatában reálisan ható tényező. Így állt elő az a szituáció, hogy a magyar alakulatok gyorsan szétszéledtek, a hadsereg szinte megszűnt, miközben az utódállamok érdekeik érvényesítésére a "hazatérőket" nem csak egyben tartották, hanem virulens nacionalista szellemű új hadseregeket tudtak gyorsan kiépíteni.

                  Németország magára maradva szintén fegyverszünet kérésére készülődött, mikor november első napjaiban az országon végigsöpört a forradalmi hullám. A főhadiszálláson azt fontolgatták, le lehet-e verni a forradalmat a hadsereggel, amely november 5-e óta gyorsan vonult vissza. A hátrafelé özönlő hadsereget azonban erre már nem lehetett felhasználni.

                 Vilmos császár a főparancsnokságot Hindenburg tábornokra átruházva november 10-én hajnalban Hollandiába menekült. A fegyverszünet aláírását most már nemcsak a németek, de az antanthatalmak politikusai is siettették, hiszen néhány nappal később teljesen összeroppanhatott az immár köztársaságivá vált Németország. Így került sor a fegyverszüneti egyezmény aláírására 1918. november 11-én a compiegne-i erdőben Foch tábornok szalonkocsijában.

 

 
Naptár
2017. Augusztus
HKSCPSV
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2005-12-26
 
A MAG TV FELVÉTELEI
 
The Árpád- Line
 
English version
 
De Arpad Lijn
 
Nederlandse
 
Publikationen
 
Studiums
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Linkajánló

www.bunkermuzeum.hu

www.klkf.gportal.hu

www.bazsalicska.gportal.hu

www.varak.hu

 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.