E-mail

szaboojj@gmail.com

 
Menü
 
PREZENTÁCIÓK
 
Tanulmányok
 
Erődítés történet
 
Kárpáterődítések
 
Az első világháború
Az első világháború : Az első világháború V.

Az első világháború V.

Hadműveletek 1916-ban.

Tervek 1916-ra

1915-ben az antant nagyobb anyagi és élőerőben meglévő tartaléka még nem hatott lényegesen, mert a központi hatalmak még rendelkeztek elegendő tartalékokkal ahhoz, hogy egyenlő eséllyel folytathatták a küzdelmet. 1916-ban mindkét fél továbbra is a döntő harcra készült.

A németek úgy gondolták, hogy az oroszoktól most jó ideig nem kell tartani, így erőiket nyugaton összpontosíthatják. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az arcvonalat nem lehet áttörni. Ezért Falkenheyn, a német vezérkar főnöke új stratégiát dolgozott ki. Véleménye szerint Franciaország megfosztva északi vasérclelőhelyeitől, összeroppanhat, ha erőit a fronton szakadatlanul felőrlik. A felőrlés helyszínéül - ahol a francia hadsereget fel lehet őrölni - Verdunt szemelte ki.

Németország valóban minden eddiginél nagyobb erővel (118 hadosztály) tudott megjelenni a nyugati hadszíntéren, de az antant csapatok erejét nem tudta túlszárnyalni (105 francia, 37 angol, 3 kanadai hadosztály).

Az Osztrák-Magyar Monarchia a következő év tervezésénél külön utakon járt. Conrad az osztrák-magyar vezérkar főnöke a balkáni hadjáratot akarta tovább folytatni és annak részeként győzni Olaszország felett. A németek viszont nem álltak még hadiállapotban Olaszországgal. Az osztrák-magyar politikai vezetés sem erőltette a németek részvételét, mert szerette volna őket távol tartani a térségtől. Így a központi hatalmak következő évre vonatkozó terveit nem sikerült egyeztetni. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1915 végén, 1916 elején tovább folytatta a hadjáratot Montenegróban és Albániában. Arra készültek, hogy Dél-Tirolban indítanak nagy erejű támadást az olaszok ellen.

Az antant 1916-ra elfogadott terve szintén az ellenséges haderő felmorzsolásán alapult. Mindhárom hadszíntéren egyszerre indítanak támadást, és így mindhárom arcvonal egyidejű harcával morzsolják fel az ellenséges erőket, elsősorban a németeket a nyugati arcvonalon.

Az olasz arcvonal eseményei : Asiago és az 5. Isonzó csata

Az osztrák-magyar hadvezetés 1916 elején befejezte Montenegró és Albánia túlnyomó részének elfoglalását és minden rendelkezésre álló erővel az olaszok elleni támadásra készült. Conrad terve az volt, hogy Dél-Tirolból Pádua felé töri át az olasz védelmet, így kijutva az északolasz síkságra hátba támadhatja az Isonzónál harcoló olasz hadseregeket.

Május 15-én erős tüzérségi előkészítés (641 könnyű és 276 nehéz löveg) után megkezdődött a 11. és a 3. osztrák-magyar hadsereg támadása. Első lépésként Arsiero és Asiago városokat kellett volna elfoglalni. A siker alapfeltétele a meglepetés lett volna, azonban a nagyarányú előkészületeket nem lehetett titokban végrehajtani, így az 1. olasz hadsereg megfelelően felkészült az ellenállásra.

A sikeresen induló akció hamarosan lelassult és egyre több tartalékot kellett a galíciai arcvonalról átszállítani. A hónap végére mégis sikerült a városokat bevenni. Ez azonban csak fél siker volt, mert a támadás továbbfejlesztésére nem volt lehetőség, a keleti (orosz) arcvonalon nagy erejű támadás indult. Ezért itt le kellett leállítani az előnyomulást, védelemre berendezkedni és minden nélkülözhető erőt a keleti arcvonalra szállítani.

Az olasz arcvonalon a monarchia által inditott támadás korlátozott sikere ellenére jelentős zsákmányt eredményezett : 318 löveg, 191 géppuska, 45 ezer fogoly. Közben a Doberdó fennsíkon és a Monte St. Michelen újabb olasz támadás kezdődött március 11-én ( 5. Isonzó-csata). Az egy hétig (március 16-ig) tartó ütközetben az olaszok most sem értek el eredményt.

Az orosz arcvonalon: Bruszilov offenzívája:

Az antant egyeztetett tervei szerint június végén - július elején közel azonos időben összehangolt antant offenzívát indítanak. Az orosz támadás indul először Vilnánál, az arcvonal északi szárnyán. Ezt követően angol-francia támadás kezdődik a Somme folyónál, végül az olaszok csatlakoznak az Isonzónál. Ekkor még az Alexej Alexejevics Bruszilov tábornok vezette orosz Dél-nyugati Frontnak nem szántak jelentős szerepet.

Az olaszok már májusban sürgették az orosz offenzíva megkezdését, hogy csökkenjen a nyomás az Asiago-fronton. Külön kérték, hogy a nagy támadás keleten az osztrák-magyar arcvonal ellen is irányuljon. Az antant méltányolta ez utóbbi kérést, hiszen az olaszok megsegítésére akkor nyugatról kellett volna csapatokat átszállítani. Az oroszok azonban nem tudták vállalni a Vilna elleni támadás korábbi megkezdését.

Bruszilov tábornok azonban észrevette, hogy az olaszországi támadás miatt a vele szemben lévő osztrák-magyar erők jelentősen meggyengültek. Az orosz hadvezetés nem feladva eredeti tervét, július közepén a Vilna elleni támadást engedélyezte Bruszilovnak. Az orosz Délnyugati Frontnak 630.000 katonája volt, míg vele szemben az osztrák-magyar és német csapatok létszáma mintegy 475 ezer főt tett ki.

Bruszilov a támadás során új taktikát alkalmazott. Hogy ne fedjék fel az áttörés helyét, a hosszú, napokig tartó tüzérségi előkészítés helyett csak rövid ideig tartó tüzérségi előkészítést alkalmazott. Hogy megakadályozza az ellenség tartalékainak szabad átmanővereztetését a nem támadott arcvonalszakaszokról, a 400 km hosszú arcvonalon egy időben 11 helyen kezdte meg az áttörést. A gyalogság négy hullámban támadott. Az első hullám elfoglalta az első és második ellenséges állást, a második hullám a veszteségeket pótolta, a harmadik és negyedik hullám biztosította a továbbhaladást. A támadásnak ez a módja már eleve bekalkulálta a hatalmas vérveszteséget.

A Délnyugati Front 1916. június 4-én Luck és Csernovicz között áttörte az osztrák-magyar csapatok (4, és 7. osztrák-magyar hadsereg ) jól kiépített állásait. Július végére az áttörés mélysége az arcvonal egyes szakaszain elérte az 50-100 km-t és csak szeptemberben sikerült a támadókat a nyugati arcvonalról és a Dél-Tirolból átcsoportosított erőkkel feltartóztatni. Bár jelentős területeket (20.000 km2) foglaltak el és jelentős veszteségeket okoztak, ők maguk is nagy veszteségeket szenvedtek, a sikert kiaknázni nem tudták. Északon pedig egyáltalán nem jutottak előre.

A Doberdó ostromai

A dél-tiroli osztrák-magyar támadás leállítása, valamint a Bruszilov offenzíva miatt az Osztrák-Magyar Monarchia katonai helyzete meglehetősen válságosra fordult. Nem csak a tiroli arcvonalról, de az Isonzó mellékéről is csapatokat kellett elvonni és egyrészt Oroszországba, másrészt Erdélybe a küszöbön álló Román támadás elhárítására átszállitani. Ilyen körülmények között került sor az olaszoknak azon áttörési kísérleteire, amelyek az úgynevezett 6.,7.,8. és 9. Isonzó csatákat eredményezték. Mind a négy támadás arra irányult, hogy a Doberdó körüli fennsíkon át utat nyissanak a Trieszt felé.

Az első nagy támadás az úgynevezett 6. Isonzó-csata augusztus 4-én kezdődött és 16-ig tartott. Az olasz hadvezetőség olyan eredményt akart felmutatni, amely javíthatja a hadsereg harci morálját és a szövetségesek szemében is komoly győzelemnek tűnhet. A közelebbi cél Görz városának elfoglalása volt. A támadást rajtaütés szerűen akarták végrehajtani, ezért a 3. olasz hadseregnek rejtetten kellett felvonulnia. A támadás kezdetéig sikerült is biztosítaniuk a kétszeres erőfölényt. 17 olasz hadosztály (223 zászlóalj) 700 tábori és 240 nehéz löveg állt szemben a Monarchia 9 osztrák-magyar hadosztályával (106 zászlóalj) 402 tábori és 137 nehéz lövegével.

Augusztus 6-án kezdődött a tüzérségi előkészítés, ami pergőtűzzé fokozódott Tolmeinitől a tengerig húzódó arcvonalszakaszon. A roham tüzérségi tűzelőkészítése egészen délutánig tartott. A hullámharcrendbe tagozott olasz gyalogság ezután kezdte meg a rohamot a görzi hídfőt védő 9 meglehetősen leharcolt zászlóaljunk ellen. A hídfő jobbszárnyán a Monte Sabotinán védő zászlóaljunk nem tudta magát sokáig tartani. A hídfő más részein azonban sikerrel verték vissza az első olasz rohamot. Az olasz csapatok térnyerése csak akkor volt lehetséges a hídfőben, ha a doberdói térség északi pillérét a Monte St. Michele hegyet is elfoglalják. Itt a József királyi herceg vezette magyar alakulatokból álló VII. hadtest rendezkedett be védelemre. A 17. közös, valamint a 20. honvéd gyalogos hadosztály alkotta ezt a hadtestet.

A nagy erőkkel indított olasz támadást feltartóztatni nem lehetett, elkeseredett harcok után az osztrák-magyar hadvezetés úgy döntött, hogy kiüríti a hídfőt. Erre augusztus 8-án sor is került. Az utóvéd harcok nehéz feladata a gyulai 2. népfelkelő gyalogezrednek jutott, amit eredményesen végre is hajtott. A hídfő megtartása az olaszok számára csak akkor volt lehetséges, ha a délen a Monte St. Michelét, északon pedig a Monte Sabotínót is elfoglalják. Ezért a következő napokban ezek ellen indítottak elkeseredett rohamokat az olasz csapatok. Augusztus 12-én a Monte St.Michelét el is foglalták, de az északi szárnyon nem sikerült előrejutniuk, az arcvonalat csapataink megszilárdították.

Szeptember 13-án kezdődött a "7. Isonzó-csata". A harc központja most is a Doberdó-fennsík volt, ahol 130 olasz zászlóalj próbált előre jutni 62 osztrák-magyar zászlóalj ellenében. Az öt napig tartó küzdelemben 45 ezer fős veszteséggel csak a San Grado di Merna magaslatot sikerült bevenniük.

A "8. Isonzó-csata" október 9-én kezdődött. Az olasz tűzérség nehéz aknavetők és nehéz lövegek tüzével szinte teljesen szétrombolta a védők akadályait, mellvédjeit. Ezt követően négy napon át megismételt rohamokkal próbált előrejutni. Október 11-én kilenc rohamot intéztek az osztrák-magyar árkok ellen, eredménytelenül. Az október 12-én végrehajtott roham után 65.000 fős veszteséggel vége szakadt a "csatának".

Az október 31-én kezdődő "9. Isonzó-csatában" az olaszok azt remélték, hogy az előző "csatákban" megpuhított védőkön most már könnyen győzelmet arathatnak. Az olasz gyalogság támadása ismét a Doberdót érte 20 kilóméter széles arcvonalon. A Wippack völgyében egy hadtestünk ellen 6 olasz hadosztály intézett rohamot. Az olaszok kezdetben áttörték az osztrák-magyar arcvonalat, de a november 2-án indított ellentámadás megállította az olasz előnyomulást.

A "9. Isonzó-csatával" a Doberdó elfoglalására indított olasz kísérletek sora bezárult. A hadijelentésekben gyakran tettek említést dícsérőleg a székesfehérvári 17. honvéd, a debreceni 3. honvéd, a nagykanizsai 48. közös, a budapesti 32. közös, a debreceni 39. közös, a komáromi 43. közös, a szegedi 46. közös, a pécsi 52. közös és a gyulai 2. népfelkelő gyalogezredről.

Románia hadbalépése. Hadműveletek a román arcvonalon

Az antant 1916-os nyári támadássorozata mindhárom fronton rendkívül nehéz helyzetbe hozták a központi hatalmakat, különösen a Monarchia állt közel az összeomláshoz. Tartalékai kimerültek és az egyidejű orosz és olasz nyomásnak már nem tudott megfelelni. Elkerülhetetlen volt a német segítség igénybevétele, amit viszont a háború kezdete óta próbált elkerülni, vagy legalább minimális szinten tartani.

Ebben a helyzetben egyre inkább számítani lehetett Románia hadbalépésétől. Ettől leginkább a magyar kormány tartott és sürgette a hadvezetést az ellenintézkedések megtételére. 1916. júliusában végre a német, osztrák-magyar és bolgár katonai vezetés között megállapodás jött létre a román haderő támadása esetén alkalmazandó katonai lépésekről. A megállapodás szerint - román támadás esetén- a három ország összehangolt támadást indít Románia ellen. A központi hatalmak nem engedhettek meg egy újabb arcvonal kialakulását, ezért a fő cél nem a román hadsereg feltartóztatása, hanem megsemmisítése volt. A nyugati és a keleti arcvonalról ehhez a hadművelethez nem lehetett erőket elvonni, ezért a német hadvezetés a szaloniki arcvonalról csoportosított bolgár, török és német egységeket Bulgária északi határára. Ennek a csoportosításnak, ami még nem képviselt jelentős erőt, egy kipróbált német tábornok, Mackensen vezérezredes lett a parancsnoka. A Monarchia kezdetben nem rendelkezett jelentős haderővel Erdélyben.

A francia kormány a verduni harcok idején egyre erőteljesebben sürgette a Románia hadbalépését és arra kérte az orosz kormányt, hogy maximálisan elégítse ki Románia területi igényeit. Ezeket az igényeket viszont Oroszország is túlzottnak tartotta, különösen ott, ahol orosz érdekek is sérültek volna.

Az oroszok elismerték Románia igényét az Osztrák-Magyar Monarchia románok lakta területére, de Bukovina nagy részére maga is számot tartott. A Temesi bánságot, pontosabban annak nagyobb részét pedig Szerbiának szánta. A román kormány viszont hajthatatlan és telhetetlen volt. Igényelte Bukovinát, továbbá azt is, hogy a Maros torkolatától délre a Tisza és a Duna legyen az új államhatár. A katonai együttműködés kérdésében is rendkívül makacsnak és önzőnek mutatkozott az új antantszövetséges. A román kormány erdélyi benyomulással akarta megkezdeni a hadműveleteket, de az esetleges bolgár támadással szemben orosz csapatok tehermentesítsék. Az orosz hadvezetés viszont a galíciai siker kiaknázásában való közreműködésre kérte a román haderőt.

A román kormány már bizonyos volt az antant teljes győzelmében és területi igényeit gyorsan, kevés veszteséggel akarta realizálni. Júniusban és júliusban már folytak a titkos tárgyalások az antant és Románia között. Július 6-án ajánlotta fel csatlakozását az antant szövetségesekhez és augusztus 17-én Bukarestben aláírták a titkos egyezményt, amelyben Oroszország engedett szövetségesei kérésének.

Az egyezményben a román kormány kötelezte magát, hogy a Monarchia ellen augusztus végéig hadba lép és megszakít minden kapcsolatot Németországgal. A négy nagyhatalom ennek fejében elismerte Románia jogát Erdélyre, valamint Bukovina és a Bánság részeire.

A román kormány még június végén titokban megkezdte a hadsereg mozgósítását, majd augusztus 27-én hadat üzent a Monarchiának és a román hadsereg első egységei még aznap éjjel átlépték a hágóknál a magyar határt. Másnap Németország, Bulgária és Törökország hadat üzent Romániának, amire válaszul Olaszország - bár olasz és német csapatok már egy éve harcban álltak egymással - is hadat üzent Németországnak.

A román haderő 600.000 katonával (20 hadosztály) négy hadseregbe csoportosítva, 1300 löveggel megkezdte a hadműveleteket. Három hadseregük ( 1.,2.,4.) a magyar határ egész vonalán benyomult Erdélybe, a 3. hadsereg pedig a bolgár határon védelemre rendezkedett be.

Az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokság 1916. nyarától biztos volt a román támadásban, amit augusztus közepére várt. Ennek ellenére - az olasz és orosz arcvonalon folyó antant támadások miatt - nem tudott megfelelő csapatokat Erdély védelmére összpontosítani. Július 15-én Erdély védelmének előkészítésével megbízták Pflanzer-Baltin vezérezredest az orosz arcvonal déli szárnyán küzdő 7. osztrák-magyar hadsereg parancsnokát. Ehhez alárendelték az Erdélyi póttesteknél a veszteségek pótlására szánt és menetkész állapotba helyezett 16 menetzászlóaljat, a petrozsényi szénbányák munkásaiból alakult 3 bányász zászlóaljat, valamint Erdélybe vezényeltek még 10 hadtáp zászlóaljat, amelyeknek a kiürítésnél kellett volna segédkezniük. A hadtest-főparancsnokság július végén még Erdélybe küldött három olyan magyar hadosztályt, amelyeket nagy veszteségeik miatt az orosz arcvonalból ki kellett vonni. Így a 2500 főt számláló 51. honvéd gyaloghadosztályt, a 3000 főből álló 61. gyaloghadosztályt (magyar népfelkelő zászlóaljakból állt!) és a 11. honvéd lovashadosztályt, amelyik hadilétszámának mindössze egynegyedével rendelkezett. Ezeken felül még két népfelkelő és 23 menetzászlóalj indult Erdélybe.

A korábbi elképzelésekkel szemben - mely szerint a Maros vonalára vonulnak vissza és ott várják be az erősítéseket - az a döntés született, hogy a határon kell várni a támadást. A védelem vezetésére az erdélyi születésű Arz Artúr gyalogsági tábornokot nevezték ki, aki augusztus 14-én Kolozsváron átvette a parancsnokságot. Bár augusztus 27-e előtt még Erdélybe érkezett a székely 82. gyalogezred, a 32. és 44. közös gyalogezredek 1-1 zászlóalja, a marosvásárhelyi népfelkelő huszárosztály (11. honvéd lovashadosztályt viszont Bukovinába vezényelték), a román támadás napján Arz tábornok mindössze 51 zászlóalja (33.900 fő) 9 lovasszázada és 19 ütegbe osztott 76 lövege volt. De ez sem volt mind harcra alkalmas. A 11. tábori zászlóalj felelt meg csak a követelményeknek. A 10 menetzászlóalj csak a veszteségek pótlására volt alkalmas, géppuskájuk sem volt. A 13. népfelkelő zászlóalj idősebb korosztályokból 40-50 éves emberekből állt, géppuskával szintén nem rendelkeztek. A 11,5 hadtápzászlóalj pedig nem is harcra szerveződött, arra ki sem voltak képezve, fegyverzetük is elavult, zömmel régi mexikói és orosz puskák voltak.

Arz tábornok csapatai azt a feladatot kapták, hogy a lehetőségek függvényében késleltessék a román előnyomulást, minél kisebb veszteség árán. A csapatok harci erejét a későbbi ellentámadásra kellett tartogatni. Ezt a feladatot sikeresen teljesítették is. A túlerő elől, az átkarolások kivédésére fokozatosan harcolva vonultak vissza. A románok, mivel nem tudták felderíteni, hogy mekkora erő áll velük szemben és hogy a velük közvetlen harcérintkezésben lévő osztrák-magyar csapatok mögött nem állnak-e nagyobb tartalékok, az egész arcvonalon nagyon óvatosan és lassan nyomultak előre. Három hét alatt mindössze 60 km-t jutottak előre az északi és 100 km-t a déli szárnyon.

Közben délen Mackensen "Duna-hadserege" rajtaütéssel elfoglalta Tutrakan román erődöt, a 3. bolgár hadsereg pedig benyomult Dobrudzsába. Szeptember 10-én pedig a szaloniki antant haderő kezdett támadást, hogy megakadályozza a macedóniai arcvonalról német és bolgár csapatok Romániába szállítását. Erre az arcvonalra egy újabb német hadosztályt szállítottak és a bolgár és német erők főparancsnokának Bülow tábornokot nevezték ki. A háború alatt első ízben sikerült a németeknek kikényszeríteniük szövetségeseiknél az egységes fővezérlet elfogadását.

A Mackensen parancsnoksága alatt álló Duna-hadsereget megerősítették és Bukarest elleni támadásra csoportosították. A Dobrudzsába benyomult 3. bolgár hadsereget szintén Mackensen parancsnoksága alá helyezték. Az eddig Erdélyben védekező csapatokat, mint az 1. osztrák-magyar hadsereget a Maros mentén, Marosvásárhely környékén összpontosították, attól délkeletre pedig a német és osztrák-magyar egységekből álló 9. német hadsereget vonultatták fel Falkenhayn tábornok parancsnoksága alatt. (Falkenhaynt augusztus végén menesztették vezérkarfőnöki tisztéből).

A Bukarestet délről fenyegető támadás a román hadvezetést arra kényszerítette, hogy leállítsa az erdélyi támadást és erőinek egy részét délre csoportosítsa. Ez a körülmény jelentősen megkönnyítette a támadáshoz felsorakozott 1. osztrák-magyar és 9. német hadsereg helyzetét.

Szeptember 26-án a 9. német hadsereg megkezdte az ellentámadást az 1. román hadsereg nagyszebeni csoportosítása ellen. A 9. német hadsereg állományába volt beosztva az 51. honvéd gyaloghadosztály (300,301,302, és 305. honvéd gyalogezred.) Szeptember 22-től két német (187. és 76.) hadosztály között vonult fel, hogy kétoldalról átkarolják a Nagyszebentől délre álló román hadtestet. A két német hadosztály hajtotta végre az átkarolást, míg az 51. honvéd hadosztály arcból rohamozott. A győztes "nagyszebeni csatában" a hadosztály 1375 fős veszteséggel eredményesen teljesítette feladatát, majd végig a hadjárat alatt kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

A 9. német hadsereg, miután az 1. román hadsereget megfutamította, a 2. román hadsereget is kiszorította Erdélyből. a 4. román hadsereget az 1. osztrák-magyar hadsereg kényszerítette visszavonulásra. A román hadseregek minden arcvonalon nehéz helyzetbe kerültek és saját erőikkel már nem voltak képesek a rendezett visszavonulásra sem.

A dobrudzsai arcvonalon megjelentek az orosz Délnyugati Front csapatai, így az itt harcoló román alakulatok Bruszilov tábornok parancsnoksága alá kerültek. Az Erdélyből visszaözönlő román erőket csak francia segítséggel (Berthelot tábornok katonai missziója) sikerült újjá szervezni.

Novemberben Erdély felől a 9. német hadsereg, a Duna irányából Mackensen hadserege nyomult előre a román Alföldön. December 6-án elfoglalták Bukarestet és Ploieştit, és az év végére Románia túlnyomó része német fennhatóság alá került. Mindössze a Szeret-Duna vonalon tudták - valójában orosz erők- stabilizálni az arcvonalat.

A román részvétellel az antant helyzete nem vált könnyebbé. Az orosz arcvonalon pedig kifejezetten előnytelen helyzetet teremtett, hiszen a Bruszilov offenzíva végére alaposan kimerült orosz hadseregeknek most már egy sokkal hosszabb arcvonalon kellett helytállniuk.

A visszavonulás alatt a román hadseregnek mintegy a fele elveszett. Az olajkutakat a visszavonuló román csapatok felrobbantották ugyan, de a román gazdaságot rövidesen helyreállították, és a német hadsereg ellátó bázisává vált a térségben, ugyanis a megszállt Románia német katonai igazgatás alá került.

A románok kiszorítása után Erdélyben a harcok nem értek véget. A keleti határok megszállása és biztosítása meglehetősen nehéz feladat volt. A románok utóvédharcai, majd az orosz csapatok segítségével végrehajtott ellentámadásai megnehezítették csapataink helyzetét, amit a terep és az időjárás tovább nehezített.

Az átlag 1000 méternél magasabb hegyek szűk völgyekkel, meredek hegyoldalakkal, sokszor őserdő jelleget öltő rengetegeivel, a vasút, út és emberi települések hiányaival, a hideg esős őszi idő és a korán beköszöntött zord tél nagyon megnehezítette a csapatok mozgását és vezetését.

A rendelkezésre álló csapatok sem minden esetben voltak alkalmasak az ilyen körülmények közötti harcra. Az orosz, vagy az olasz hadszíntérről ideszállított csapatok rendszerint leharcolt, kimerült állapotban voltak, és a hegyi harcra nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel. Mivel nem volt elegendő erő, az alakulatok a szokásosnál lényegesen nagyobb arcvonalszakaszt kaptak, amit meg kellett védeniük.

A határmenti harcok az oroszok részéről 1916. novemberében egyre hevesebbek lettek. A románok visszavonulásának időszakában így kívánták tehermentesíteni a román haderőt. Jelentősen megerősítették a 8. és 9. orosz hadseregeket, az utóbbi a bal szárnyát is meghosszabbította a déli irányban. November 28-án indult meg az általános támadás az oroszok részéről arcvonalunk ellen a Tatár-hágótól az Ojtozi szorosig. Különösen Jakobénynél és az Úz völgyében volt erős a nyomás.

A Tölgyesi-szoros körül és az Úz völgyében a 37. pozsonyi illetve a 39. kassai és a 61. honvéd hadosztály harcoltak. A harc váltakozó szerencsével folyt. Volt olyan arcvonal szakasz, amit többször veszítettek el és foglaltak vissza rohammal. Így a legendássá vált Magyarós hegy - az Úz és a Csobányos völgy között többször cserélt gazdát. Délen az Ojtozi-szoros körül a románok északi hadserege kísérelt meg többször ellentámadást, amit viszont a 71. hadosztály és a 82. székely gyalogezred (Székelyudvarhely) védett ki sikeresen.

A harcok az arcvonal északi szárnyán voltak a legsúlyosabbak, ahol a 8. orosz hadsereg a Tatár-hágó környékén akart minden áron eredményt elérni. Ha áttörnek, a Beszterce-völgyén át viszonylag könnyen jutnak az ország belsejébe. Ezekben a harcokban már sokadszor tüntették ki magukat Nagy Pál tábornok vezette 40. honvédhadosztály honvédei, valamint a 30. hadosztály részei, elsősorban az egri 60. gyalogezred I. zászlóalja.

Az erdélyi arcvonalon csak önfeláldozó harcokkal tudták tartani az arcvonalat a túlerőben levő orosz hadseregek ellen. Ezek a védelmi harcok tették lehetővé, hogy Mackensen tábornok katonái december 6-án bevonulhattak Bukarestbe. Ezek a harcok igen nagy veszteséget okoztak mind a támadónak, mind a védőnek. A november 28-tól december 4-ig tartó harcokban például a 39. honvédhadosztály 1200 főt veszített. A nagy veszteségekre való tekintettel a 61. hadosztályt a hadvezetőség fel is oszlatta és megmaradt állományából megalakították a 16. népfelkelő-dandárt.

Az 1916-os év mérlege

Az 1916. évi felőrlő harcok nyomán az erőviszonyok egyre inkább az antant javára kezdtek billenni. Az antant 1916 végén 14,5 millió katonával rendelkezett, amit tartalékban tartott további 3 millióval tudott megnövelni. A központi hatalmak 9,5 millió katonáját csak 1 millióval tudta még kiegészíteni. A haditechnikai eszközök tekintetében is egyre inkább az antant javára billent a mérleg. Mindez azonban a védelmi harcban ellensúlyozható, az állások áttörését követően továbbra sem tudták a harcászati sikert hadműveleti sikerré fejleszteni.

 

 

 
Naptár
2017. Október
HKSCPSV
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2005-12-26
 
A MAG TV FELVÉTELEI
 
The Árpád- Line
 
English version
 
De Arpad Lijn
 
Nederlandse
 
Publikationen
 
Studiums
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Linkajánló

www.bunkermuzeum.hu

www.klkf.gportal.hu

www.bazsalicska.gportal.hu

www.varak.hu

 

Kreditnyeremény!!!! Gyere és játssz! Divat, szépségápolás, életmód, blog, minden, ami kell! nyereményjáték!!    *****    Csaba blogja - "It's hammertime!"    *****    ~ FBLOG ~ A BARÁTOM VÁLASZTOTT NEKEM RUHÁT! FELVEGYEM, VAGY SE?!!! NAPONTA KREDITKÓDOK A CHATEN! SMINKTESZTEK! ~ FBLOG ~    *****    KÖNYVAJÁNLÓK - ha nem tudod mit olvass, itt találhatsz hozzá inspirációt - BOOKISLAND    *****    ÚJRA NYITVA! ~FBLOG~ ÁLLATKÍSÉRLETEKTÕL MENTES A SMINKED? ~HAMAROSAN KREDIT NYEREMÉNY! TERMÉKTESZTEK!~FBLOG~ÚJRA NYITVA!    *****    Astropapa-iskolája mindenkit szeretettel vár és INGYENES TANÁCSOT AD minden kedves érdeklõdõnek!    *****    Supernatural - ODaát - 13. ÉVad - Extrák - Infók - ÉRdekességek - ODaát - Supernatural - 13.ÉVad - Supernatural - ODaát    *****    A csillagjövõ oldalon,nem csak alacsonyak az árak, hanem a tanácsadás, teljesen ingyenes. Szeretettel várlak minden nap    *****    Új design! Az egyetlen magyar Olicity és a legaktívabb Zöld Íjász rajongói oldala! 6. évad & Arrowverse hírek!    *****    No.1 Christina Aguilera Fan Site - Minden ami X-Tina, minden héten újdonságok! Katt!    *****    TelenovelasWeb - Hírek, képek, videók, saját véleménnyel tarkított bejegyzések telenovellákról és a színészekrõl! Gyere!    *****    Hamarosan olvashatók lesznek az oldalamon az Asztro-tükör asztrológiai írásai, cikkei.    *****    Gesztenye, gesztenye, gesztenye... és egy álmos sün! Gyertek az októberi rétre Mályvával és Pipitérrel! Irány a Mesetár!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Ha te is a letisztult stílus híve vagy, nézz be hozzám! Smink, ruha, kritika //Style and Stuff// Style and Stuff//    *****    MINDEN HÓNAPBAN INGYENES G-PORTÁL SABLON! TELJESEN ÁTSZERKESZTHETÕ A LEGÚJABB KÓDOKKAL! Ne maradj le egyik hónapban sem!    *****    Rendeld meg az asztrológiai csomagok egyikét és teljesen ingyen megbeszélheted velem a kérdéseidet telefonon, skypeon!!!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film! Film!Film!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!    *****    A CSILLAGJÖVÕ OLDALON RENDKÍVÜLI AKCIÓK,LEHETÕSÉGEK.A MEGRENDELÉSEK UTÁN TELJESEN INGYENES KONZULTÁCIÓ,TANÁCSADÁS.VÁRLAK