E-mail

szaboojj@gmail.com

 
Menü
 
PREZENTÁCIÓK
 
Tanulmányok
 
Erődítés történet
 
Kárpáterődítések
 
Testületi szellem a XX. század első felében szolgált magyar katonák körében

Testületi szellem a XX. század második felében szolgált magyar katonák körében.

A nagyhatalmi rivalizálás árnyékában 1945-1990

A második világháború utáni magyar belpolitikai élet viharai a magyar hadsereget sem kerülték el. A politikai pártok szinte mindegyike szerette volna a hatalom eme fontos támaszát magának megszerezni. Azonban a megszálló szovjet hadsereg jelenléte és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban működő szovjet megfigyelők nem hagytak kétséget a felől, hogy nem tűrnek meg velük ellenséges érzületű erőket a hadseregben. Ma már rendelkezésünkre állnak azok a dokumentumok, amelyek bemutatják, hogy a SZEB szovjet tagjai milyen részletességgel tudták befolyásolni a jövőbeni magyar haderő megszervezésének folyamatát.

A Honvédség létszáma az európai fegyveres harcok befejezését követően drasztikusan csökkent. Semmi sem tette szükségessé a magyar politikai elit számára a mennyiségi növelést és a fegyverzet fejlesztését. Magyarország függetlenségét már akkor elvesztette, amikor a megszálló német csapatok 1944 márciusában magyar területre léptek. Azonban a felszabadító vörös Hadsereg sem a várva-várt függetlenséget hozta el a magyar népnek. Rövid idő alatt kiderült, hogy a Szovjetunió nem érdekelt egy független, önálló politikát folytató Magyarország létrehozására az új határai mentén. Ezért különösen nem volt 1945 és 1948 között érdeke egy jól működő magyar haderő létrehozása.

1947. Február 10-én Párizsban a magyar kormány képviselője aláírta a második világháborút lezáró békeszerződést a győztes hatalmak képviselőivel. Ez a dokumentum, már részletesen meghatározza, hogy Magyarország mekkora és milyen összetételű haderőt tarthat fenn a jövőben. A békeszerződést mai szemmel nézve megállapítható, hogy a korabeli magyarországi lehetőséghez képest tág teret adott a hadsereg fejlesztéséhez.

A békeszerződésben meghatározott hadsereg létszám elérését a magyar katonai vezetés csak több lépcsőben és évek alatt vélte megvalósíthatónak. Ezért nem a mennyiségi szempontokat helyezték előtérbe a magyar katonai stratégák, hanem elsődlegesen a jól felkészült katonai vezetőket szerették volna a hadsereg szolgálatában látni. Ezért a honvédelmi miniszter még ez év június 17-én kiadott rendeletében intézkedett egy demokratikus tisztképző intézet, a Honvéd Kossuth Akadémia felállításáról. Égetően nagy szükség volt ekkor a demokrácia iránt elkötelezett és jól felkészült katonai szakemberekre. Ezzel párhuzamosan, még ebben az évben Magyarországon elkészült a “Vezérkari munkaterv”, amely egy független és demokratikus Magyarország koncepciójából kiindulva célként határozza meg egy véderő jellegű magyar hadsereg felállítását.

1948. Április 15-én lépett életbe a “Pilis” fedőnevet viselő hadrend. Ezzel kezdődött meg a magyar fegyveres erők mennyiségi és minőségi fejlesztése. A gyors fejlesztés eredményeként egy olyan mennyiségi fejlődés és minőségi változás zajlott le a magyar fegyveres erőknél, amire béke időszakban még nem volt példa, és amelynek hatásai rövid idő alatt közvetlenül jelentkeztek a gazdaság és a társadalom valamennyi területén. A Honvédség személyi állományában is jelentős átrendeződés volt megfigyelhető. A Kossuth Akadémia, valamint az egymás után megnyíló 8 fegyvernemi tiszti iskola rövidített képzésben “ontotta” a politikailag megbízható, de szakmailag gyengén felkészített munkás-paraszt kádereket. Ezzel párhuzamosan a MDP vezetése több mint 200 párt (MDP) és állami tisztviselőt irányított a hadseregbe. Ezeknek a kádereknek néhány hónapos felkészítő tanfolyam elvégzése után, megalapozott katonai felkészítés nélkül kellett beosztásaikat elfoglalni, és irányítani az egyre bővülő Honvédség minden napi életét. Külön problémát jelentett, hogy az új tisztek általános műveltsége megdöbbentően alacsony volt. Ezt a hiányosságukat viszont ellensúlyozta politikai megbízhatóságuk, ami az átrendeződő magyar politikái életben ekkor a legfontosabb követelmény volt.

A korábbi magyar gyakorlat nagyfokú önállóságot biztosított, sőt megkövetelt az alárendelt vezetőktől is. Így az orosz tradíciókat követő szovjet modell képviselői számtalan esetben konfliktusba kerültek a magyar tisztekkel, mivel azok nem automatikusan hajtották végre a számukra meghatározott feladatokat. Nem kellett sok idő, hogy az önállóan dönteni képes és felelősséget is vállaló, a kockázatoktól meg nem ijedő magyar katonai vezetők és tisztek eltűnjenek a megszülető Magyar Néphadseregből, és áldozatai legyenek a hadsereg vezetését is elérő koncepciós pereknek 1949-1950-ben.

A politikai megbízhatóság és az engedelmesség most már alapkövetelménnyé vált a Honvédségnél. Az önálló vélemények hangoztatása, amely eltért a párt vezetésétől, illetve olyan szakmai alternatívák felvázolása, amelyek ellentétesek voltak a hivatalos szovjet állásponttal, már egyre nagyobb veszélyt jelentettek. A hadsereg minden szintjén szinte vallásos tisztelettel kellett adózni a politikai és katonai vezetőknek. A személyi állomány körében azonban értetlenséget és megdöbbenést váltott ki előbb Rajk László, majd vezető beosztású tábornokok letartóztatása és kivégzése.

1951-1953 között tovább folytatódott a Magyar Néphadsereg erőltetett ütemű fejlesztése. Az ország egyre nagyobb összegeket költött honvédelmi kiadásokra. A Magyar Néphadsereg 1952 őszén a hadsereg személyi állományának létszáma meghaladta a 210 000 főt.

1953 nyarán a politikai életben jelentős változások következtek be. Rákosit felmentették miniszterelnöki posztjáról és helyét Nagy Imre vette át, aki 1953. Július 4-én mutatta be kormányát a Magyar Országgyűlésnek, amelyben a honvédelmi tárca vezetője a korábbi vezérkari főnök, Bata István lett. Az új kormány a Magyar Néphadsereg létszámát több mint 54 ezer fővel csökkentette.

1955-ben, amikor létrejött az osztrák államszerződés a Szovjetuniónak a többi megszálló hatalommal együtt ki kellett vonnia csapatait Ausztria területéről. A kivont szovjet alakulatok egy részét Magyarországon, míg a többit Romániában helyezték el. Nyugat Németország felvétele, már világosan jelezte, hogy az amerikai vezetés nem kívánja egyedül viselni az európai biztonság terheit, hanem aktív részvételre és hozzájárulásra számít a NATO-ban tömörült tagállamoktól. Nyugat Németország belépése a NATO-ba azt is jelentette, hogy a német egység akkor még beláthatatlan messzeségbe tolódott ki. De azt is jelezte, hogy Kelet-Európa államaival ellentétben, megkezdődött egy olyan politikai és gazdasági egyesülési folyamat, amely majd néhány évtized múlva felkelti a világ figyelmét. A magyar katonai vezetés helyzetét és feladatait gyökeresen átalakította, hogy Magyarország tagja lett a Varsói Szerződésnek. A Varsói Szerződés létrejötte sajátos feladatokat rótt a tagországok fegyveres erőire. A nemzeti hadseregekből bizonyos alakulatokat a VSZ Egyesített Parancsnokságának irányítása alá utaltak.

A magyar fegyveres erők 1956 után

A korszak több mint harminc éve alatt hazánk katonapolitikai helyzetét, a hadsereg állapotát, hadtudományi gondolkodását külső és belső feltételek erőteljesen befolyásolták. A külső feltételeket a kétpólusúvá alakult világ küzdelmének menete, a belső feltételeket az ország anyagi-gazdasági helyzete, a katonai és szellemi potenciál állapota határozta meg.

A külső és belső érdekkonfliktusok, feszültségek különböző alternatívákat vetettek fel a (katona) politika s így a hadseregfejlesztése fő irányainak kijelölése területén is. A hatvanas években az “általános atom-világháború” megvívásának lehetősége uralta a katonapolitikát és így természetesen a hadsereg felkészítésében az atomcsapások, illetve azok elleni védekezés minden mást megelőző elsődlegességet kapott. E periódusban a Magyar Néphadseregnél (MN) az extenzív fejlesztés volt a jellemző: viszonylag nagy számban állították hadrendbe az új harckocsikat, szállító és harcjárműveket, fegyvereket. Vagyis kísérlet történt a hadügyi forradalom követelményeinek megfelelő fegyverzet, haditechnika, rendszerbe állítására, ennek fogadására kész szervezetek létrehozására.

A hatvanas évtized végén, a hetvenes években az esetleges hadviselés módjára vonatkozó elképzelésekben az atomfegyver alkalmazása korlátozottabbá vált és “hagyományos harceszközökkel megvívandó feltételezett háború” irányzata került előtérbe. Megkezdődött a — már a második világháború után kifejlesztett fegyverek korszerűbbekkel történő felváltása. E minőségi fejlesztésen belül csak kis mértékű szervezeti változtatásra került.

A hetvenes évek végén, nyolcvanas években a korábbi egysíkú “megsemmisítés”, “áttörés” doktrínái helyébe az esetleges agresszió visszaverése, “ellentámadás a hadszíntér nagy mélységeibe” koncepció nyert teret. E felfogás korántsem jelentette a támadó hadászatnak esetleg védelmi hadászattal történő felváltását. A támadás változatlanul a főharcmód maradt — egészen a nyolcvanas évek végéig. Ekkor történik kísérlet az MN vezetésében nem egyszerűen csak átszervezésre, hanem bizonyos korszerűsítésre is.

A hadsereg új struktúráinak kiépítése a nyolcvanas évek végén vált lehetővé és szükségessé. A világháború, az európai “nagy” háború lehetősége jelentősen csökkent és így a fegyverzet- és haderő csökkentési tárgyalások kisebb-nagyobb sikerei következtében megkezdődtek a haderők létszámának csökkentése, a fegyverzetek korlátozása. Ezt tetőzte be a szovjet csapatok Kelet-Közép Európából való kivonása.

A hadseregfejlesztés, a magyar katonapolitika alakításának belső feltételei a tárgyalt 30 évben az ország külső feltételeihez képest lassabban, áttételesen fejtették ki hatásukat és csak hosszabb idő alatt jutottak érvényre. A kádári-konszolidáció lehetőséget biztosított egyfajta belpolitikai enyhítésre az ún. “puha diktatúra”, de ennek ára az erősen korlátozott szuverenitás volt. Ebből következően az önállónak mondható magyar kül-, és katonapolitikát a “szövetségi hűség” oltárán feláldozták. A Magyar Néphadsereg fejlesztésének az egész korszakban igen szűk volt a mozgástere úgy a külső, mint a belső szférában.

Az 1960-as évekről elmondható, hogy a Magyar Néphadsereg mindkét haderőneme az évtized végére képessé vált a politikai vezetés által kitűzött feladatok végrehajtására. Miután a hadsereg a politika eszköze, a Csehszlovákia megszállásában való részvételt nem a katonai vezetők akarata vagy szándéka döntötte el.

A hatvanas években a katonai vezetés törekvései már az ország gazdaságának korántsem bőséges gyarapodása következtében rendelkezésre álló növekvő anyagi erőforrások legcélszerűbb felhasználását irányozták elő. A hadsereg arculatának a feltételezett hadviselési mód elméleti kutatására alapozott struktúra kialakítása elsőrendű fontossággal bírt. A szellemi fundamentum megerősítése, megerősödése előfeltétele a mégoly korlátozott szuverenitásnak is. Ezért volt nagy jelentősége annak, hogy a hatvanas években emelkedett a tisztikar műveltségi színvonala és megindult az önálló hadtudományi kutatás is hazánkban, bár igen szűk mozgástér mellett, mégis a kreativitás utat törhetett a dogmatizmuson keresztül.

A magyar néphadsereg utolsó tíz éve

A magyar politikai vezetés eddig az ország honvédelmét a Varsói Szerződésre bízta. Nem tűztek ki nemzeti katonai stratégiai célokat. A belső biztonságot a mind sikeresebb gazdasági és külpolitikai törekvések révén igyekezett biztosítani. Önálló alkalmazásra képes hadsereg kialakítására nem törekedett, nem is igen törekedhetett. Ebben sem gazdasági, sem katonapolitikai helyzetünk nem volt eléggé “szuverén”: Fő cél a konfliktusok elkerülése volt. Akárcsak történelmünk során annyiszor “vonakodó szövetséges” volt hazánk. A politikai vezetés megelégedett a “védelemhez való hozzájárulás” alacsonyabb követelményének teljesítésével a tetemes ráfordítások ellenére is súlyos aránytalansággal küzdő hadsereg alakult ki. A szövetségesi “hűség” azt követelte, hogy a hazai életszínvonal romlása árán is, a nemzeti jövedelem 4,5¾5%-át fordítsák honvédelemre.

A 80-as évek első felében már egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a “szövetségi hűség oltárán” nem áldozható fel tovább a nemzeti szuverenitás. Mód és lehetőség mutatkozott a gorbacsovi peresztrojka katonapolitikai következményeinek kihasználására, a korábbi szempontok átértékelésére. A 70-es év végére, 80-as évek elejére már “kiüresedett” intenzív fejlesztési koncepció dinamikus tartalommal való megtöltése új vezetési stílust igényelt, amely valamelyest határozottabb szakmai és kevésbé politikai szempontot képvisel.

Az új miniszter, Oláh István vezérezredes felkészültsége, katonai ismeretei reményt nyújtottak egy olyan koncepció megvalósítására, mely az 1984-re megmerevedett hadsereg szerkezetet megbontva hatékonyabbá, korszerűbbé és egyben hazánk lehetőségeihez, szükségleteihez jobban igazodó haderőt eredményezhet. Az nyilvánvaló volt, hogy a régi struktúrák, ebbe az irányba nem voltak továbbfejleszthetők. Ez természetesen szemléletmód megváltoztatását, új arculatot biztosított, követelt a hadsereg teljes személyi állományától.

A Magyar Néphadsereg több mint három évtizedes történetét áttekintve végül is megállapítható, hogy a külső- és belső nehézségek ellenére a hadsereg figyelemreméltó fejlődésen ment át az 1957-es lefegyverzéstől a 80-as évek hadügyi forradalmához való igazodásig. A politikai eseményeken túl érdemes volt megvizsgálni azt is, hogy az MN miként érte el szervezeti, technikai értelemben azt a szintet, hogy a 70-es, 80-as évektől nemzetközi ellenőrző, békefenntartó akciókhoz is képes volt katonákat biztosítani. E vitathatatlan fejlődés feltárásával talán közelebb jutunk annak a kérdésnek megválaszolásához, hogy ez a politikavezetés által igencsak “kézben tartott” fegyveres erő miként tudott a rendszerváltás idején ¾ csak a haza érdekeit szem előtt tartva ¾ túllépni a túlpolitizáltság, túlideologizáltság állapotán és 10 évvel később NATO-képessé válni.

A tárgyalt 30 évben vált lehetővé az ¾ alapvetően megfelelő, de nem problémamentes ¾ intenzív fejlesztés. A fejlesztés során, a külső és belső feltételek, korlátok miatt sokszor születtek erőltetett, késedelmes, nem kellően megalapozott döntések. Különösen kirívó volt a nemzeti jelleg, nemzeti stratégia egyre szembeötlőbb hiánya. De problémát jelentett a technika és személyi állomány viszonyának rendezetlensége, sok technikai hiányosságot emberrel igyekeztek pótolni, illetve az új technikák által igényelt képzettséget sok esetben csak kampányszerűen biztosították. A meghozott döntések ¾ akár a politikai, akár a katonai vezetés részéről ¾ nem voltak minden esetben tudományosan megalapozottak. Előtanulmányok, háttéranyagok ritkán készültek, a prognózistanulmányokat is sok esetben figyelmen kívül hagyták. Mindezek következtében az ¾ egyébként igen költséges ¾ hadseregfejlesztés hatékonysága az 1980-as évek végére sem érte el a kívánt szintet. A felszínre került társadalmi, politikai és nem utolsó sorban honvédelmi életünk ellentmondásait feloldani már csak a rendszerváltást követően lehetett.

Megjegyzés

A második világháború után a magyar katonák identitásával szembeni legfontosabb elvárás az internacionalizmus volt. Az internacionalizmus szó elé egy nehezen értelmezhető jelzőt is illesztettek és így hangzott: „proletár internacionalizmus”. Ennek volt ugyan definíciója, de tartalma alig-alig volt értelmezhető, és inkább a nagy orosz nacionalizmus sajátos megjelenési formája volt. Ehhez társult a „szocialista hazafiság” fogalma, ahol a szocialista jelző volt értelmezhetetlen, mert maga a fogalom pontosan megegyezett a hazafiság fogalmával, mindössze ez a „szocialista” hazára vonatkozott.

A Néphadsereg csapathagyományai a kor kötelező ideológiájának megfelelően „csak” haladó hagyományok lehettek, ami a korábbi csapathagyományok merev elutasítását jelentette. Ennek helyettesítésére jelentek meg az orosz és spanyol polgárháború és a második világháború partizánjainak, internacionalista hőseinek kultusza, ami nem helyettesíthette a tradíciókat. Ezért a magyar történelem függetlenségi harcainak hagyományai, így a Bocskai, vagy Rákóczi vezette szabadságharc, vagy az 1848/49-es szabadságharc hőseinek kultusza tudta ezt bizonyos mértékig pótolni. Ennek ellenére a Néphadsereg és a magyar történelem korábbi csapattestei között végérvényesen szakadás következett be. Ezt a szakadékot a mai alakulatok esetében, – néhány kivételtől eltekintve – nem sikerült áthidalni.

A tisztikar testületi szelleme egyes elemeiben, így viselkedéskultúrájában a „monarchiás” hagyományokat követte, de a szovjet mintára szervezett haderő tisztikarával szemben olyan követelményeket támasztottak, ami egyfajta kettős tudatot eredményezett, mert az új „barátokhoz” alig kötötte valamilyen személyes kapcsolat, leszámítva azt a néhány nemzetközi gyakorlatot. Ennek az lett az eredménye, hogy a tisztikar nemzeti elkötelezettsége erősebb volt, mint a szövetséghez (VSZ) való tartozás érzése.

Napjainkra a hadművészetben hasonlóan az első világháború és az azt megelőző évtizedekre, ellentmondás keletkezett a haditechnika és a harceljárás között. A modern, támadó fegyvereknek hozzájuk hasonló kaliberű, megsemmisítendő célra van szükségük, azonban ilyen alig akad. A kézifegyverekkel szétszórtan harcoló gyalogos, vagy alig gépesített alegységek ellen ezeket nem lehet bevetni. Mégis a legnagyobb veszélyt sok esetben ezek jelentik.

A Magyar Honvédség fő feladata Magyarország szuverenitásának és területi épségének védelme valamint hozzájárulás az Észak-atlanti Szerződés kollektív védelméhez. További feladata, hogy hozzájáruljon más, közösen vállalt szövetséges küldetésekhez, részt vegyen a nemzetközi szervezetek égisze alatt zajló béketámogató és humanitárius akciókban, valamint a súlyos ipari és természeti katasztrófák elhárításában. Magyarországnak vállalt kötelezettségeinek megfelelően, a közös védelem érdekében készen kell állnia arra, hogy rendelkezésre bocsássa a szükséges katonai erőt, és lehetőségei szerint hozzájáruljon a Szövetség egyéb misszióihoz. A biztonságpolitikai alapelveknek megfelelően a Magyar Honvédség arra is törekszik, hogy a két- és többoldalú katonai együttműködés útján erősítse a regionális biztonságot és stabilitást.

Ha valaki figyelmesen végigolvasta az eddig leírtakat, rájöhet arra, hogy a Honvédség mai szerződéses és hivatásos katonáinak komoly identitászavarral kell megküzdenie, és ehhez szinte semmilyen segítséget nem kap. Nem is kaphat, mert a világ olyan változások korát éli, aminek pontos végkimenetelét még csak jósolni sem lehet.

VI. Az identitás dilemmái

A mai fiatalság értékrendjében nem biztos, hogy Európa, sőt az sem, hogy a haza áll elöl, sok minden más előtt. A katonai főiskoláról kikerülő fiatal tisztek és a szerződéses szolgálatot vállaló fiatalok semmiben nem különböznek a társadalom többi fiataljától. Több mint 15 éves oktatói pályám tapasztalatait, valamint történelmi ismereteimet felhasználva kijelenthetem, hogy a katona identitása alakításának ma különös aktualitása van (lenne).

A kérdés aktualitását adja, hogy ezeréves történetünk során most csillant fel először igazán a remény, hogy létrejön egy olyan igazi európai egység, esetleg Egységes Európa, ahová érdemes egységes félként betagozódni akkor is, ha ennek ára van. Sok mindent fel kell adni tegnapi önmagunkból. Annak is meg van a veszélye, hogy többet adunk fel önmagunkból, mint kellene, s az elveszett önmagunkért nem kapjuk meg cserébe új önmagunkat. A magyar katona ma már nem csak „honvéd”, de egy tágabb szövetség katonája is, annak minden világosan érthető, vagy zavaró tényezőjével együtt.

Az identitás egyik fontos – ha épp nem a legfontosabb – tényezője a történelem. A teljes históriai múlt örökségét hordjuk magunkban, s ennek ismerete (vagy félreismerete), tudata (vagy hamis tudata) ott él a nemzedékekben.

A meglehetősen komplikált módon összeálló identitásból a mostani témánk szempontjából különösen fontosnak ítélt - három szálat emelek ki. Más összefüggésben ugyanilyen fontosak a családi, a baráti, az iskolai, a lokális, a regionális, a vallási és más hitbeli és még sok más identitás összetevői és ezek egymáshoz és az egyénhez való viszonya is.

Identitás a szerződéses katonák körében

Az első kérdés: mit jelent ma az identitás a szerződéses és hivatásos katonák körében? Történelmileg, hagyományosan, általánosan. Mi mindennel azonosul ez a katonanemzedék, és mi mindennel nem. A kérdés megítélésében komoly gondot okoz, hogy csak benyomásaink, sejtéseink, feltételezéseink lehetnek nagy, átfogó, felmérések híján.

A globalizáció valahol a vágyrendszerben a jómód s az erre épülő gazdag és könnyű élet elérésének az igenlését jelenti, ennek összes külső jeleivel, hatalmi és civilizációs tényezőivel. A hős, ebben a szappan-álomvilág az, aki mindezt el tudja érni, lehetőleg ügyességgel, de akár bármi áron is, magának, legfeljebb még egy-két barátjának. A példa tehát az egyéni hős, a „szuperember”, nemigen esik itt szó érdekről, mint közösségi valamiről. Ezt sugározza az egész világra zúduló amerikai filmszemét és modern ponyvairodalom.

Mi a tanulság? Kettő is van. Az egyik: szinte eltűnt a társadalom, mint realitás és maradt helyette az egyéni hős, mint emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező képtelenség. Lehet ezt egyfajta modern mesevilágnak is tekinteni, csak amíg a régi mesefigurák valaha az 5-6 éves korosztályokig hatottak az identitásra, most mintha az egész lakosságot 5-6 évesnek nézné ez a fajta vizuális tömegkultúra.

Szeretnék tévedni, amikor levonom azt a tanulságot, hogy ebben a globalizációs folyamatban a közösség, mint olyan, kulisszává válik, vele szemben totálisan heroizálódik az egyéni hős. A motívum pedig az egyéni érdek. S én nem látok ezzel szemben lényeges ellenható tényezőt. A szerződéses katonák jó része a jobb élet reményében, vagy kalandvágyból írja alá a szerződést, nem titkolt vágya, hogy minél előbb valamelyik misszióban szolgálva hizlalhassa bankszámláját.

Nem lehet kérdés nélkül hagyni: ez lesz az egységes Európa katonája közös identifikációjának egyik összetevője? Ő lesz a modern zsoldos? Alkalmi feladatokra az állam által szerződtetett szuperkommandó (zsoldoscsapat) tagja? Mert olcsóbb bérelni, mint fenntartani csapatokat? A honvédelmi miniszter – nem is olyan régen – magabiztosan jelentette ki, hogy a katona „munkaerő-piaci tényező”, Magyarországon ma a hadsereg az egyik legnagyobb foglalkoztató. (No comment!)

Európa-identitás

De jó ez így? Nem lehet ellene tenni semmit? Ellentényezőként két másik faktor képzelhető el. Egyfajta Európa-identitás és egyfajta nemzeti identitás. Az Európa-identitás eleve feltételez valamiféle közös vagy részben közös Európa-eszmét. Európa eszméje a múlt közösségére és az erre épülő civilizációra és kultúrára támaszkodik. A görög-római örökségre, a közös – s egyre közösebbé váló – keresztény-zsidó középkorra, a világot alakító polgárosodásra, a modernizáció örök kísérleteire. Ez többé-kevésbé iskolai tananyag, a pluralista tananyagfelfogás szerint eléggé különböző módon és mértékben. A szerződéses katona ilyen identitással vállal munkát, aztán megkezdődik a kiképzése, néha az amerikai filmekből vett minta alapján.

A tisztikar sem sokkal jobb az identitás kérdésében. Ők is ugyanazt a történelmet tanulták, és ugyanazokon az amerikai filmeken nőttek fel. Saját tapasztalatom az, hogy a hadtörténelem oktatását is alig van mire építeni, annyira sekélyes a hallgatók történelemtudása.

Gyors, radikális változás ezen a téren nem fog bekövetkezni. Mégis megkísérelhetnénk átstrukturálni az egyetemi oktatást, vagy új tantárgy bevezetésével, vagy a meglevők belső tartalmának összehangolásával. A közös európai múltat kellene bemutatni a jelen világsablonizációján, életmódi szűkülésén alapuló jelennel szemben, illetve a kettő összefüggésrendszerében. Ez adhatna egy olyanfajta azonosulást, amely már öntudatos elemeket is magában hordoz. A jelenlegi szerződéses állomány identifikációját kialakító, vagy erősítő történelmi ismeretekkel nem, vagy alig rendelkezik, ennek fejlesztésére vonatkozóan törekvéseket a mai kiképzési struktúrában nem látok.

A nemzeti azonosságtudat

Az identifikáció harmadik nagy territóriuma, a nemzeti azonosságtudat. Ez a legbiztosabb történelmi fogódzó, gyakran tele hamis elemekkel. Ez a legkönnyebben és legbiztosabban elérhető közösségi tényező egy ország népe (népei) számára, ahová még többé-kevésbé lehet identifikálódni. A nemzeti összetartozást nem pótolja semmiféle territoriális összetartozás. Történelmi múltunk mindenképpen belekerül identitásunkba, s nemcsak nálunk, hanem más európai népeknél is. És ez az erős nemzeti identitástényező lehet Európa-identitás erősítő, de lehet gyengítő is. Az európai felzárkózáshoz a legrosszabb tanácsadó a nacionalizmus. Múlt valós - vagy vélt - nagyságunk erőszakos rávetítésének a kísérlete a mai Európára. Valós történelmi múltunkat kell tanítani, de kényesen a valós történelmi következmények levonásával.

Tanítani? Kik és kinek? A mai tisztikarnak? A leendő tiszteknek, tiszthelyetteseknek? A szerződéses állománynak? Van-e rá igény? Olyan átmeneti korban élünk, amikor csak kérdések léteznek, de a kérdésekre még nincsenek válaszok.

VII. Az én dilemmáim

A nagy francia forradalom által elindított „nemzetállam” eszméje alakította úgy a hadseregek feladatát, hogy az magába foglalta a nemzet nevelését is. Az általános hadkötelezettség ennek szervezeti kereteit is megteremtette. Európában a XIX. sz. végén, a XX. sz. elején ezt a nemzetállam eszmét még a soknemzetiségű birodalmak, mint például az Osztrák-Magyar Monarchia is igyekezett államfilozófiájába beépíteni. Ferenc József szerint birodalma különböző „néptörzsei” teljesen egyenértékűek, csak az uralkodó személye közös, ami inkább segíti, mint hátráltatja a nemzetek fejlődését, mert egy biztonságos keretet ad. (Nem hasonlít ez egy kicsit az EU-hoz?) Ezt a koncepciót a birodalom nemzetállam létrehozására törekvő különböző „néptörzsei” nem fogadták el. Az első világháború végén létrejövő kis államok nem voltak tisztán nemzetállamok, nem oldották meg, de tovább fokozták az etnikai konfliktusokat. Ezek napjainkban sem hagyhatók figyelmen kívül! A második világháború utáni „rendezés” és a kialakult bipoláris világrend ezeket a konfliktusokat csak elfojtotta és nem oldott meg semmit. Ez idő alatt az USA és a Szovjetunió szembenállásának színtere Európa lett. Ne feledjük, a világháborút a nagyhatalmak itt kívánták megvívni. Az USA növekvő, majd kiteljesedő befolyása Európában nem minden esetben és nem minden területen európai érdekeket szolgált. A „nagy szembenállás” megszűntével a 90-es évektől ez még inkább szembetűnő.

Napjainkban egyre inkább érezhetővé válik, hogy a Szovjetunió létezéséig volt egy közös cél, a kommunizmus elleni harc. Mivel ez már nem létezik, folyamatosan közös ellenséget kell keresni, hogy az USA vezető szerepe Európában fenntartható legyen. Amennyiben ez nem sikerül, a gazdasági érdekek ütközése előbb utóbb komoly konfliktusok forrásává válhat. Az USA napjainkban arra törekszik, hogy az EU ne rendelkezzen olyan katonai erővel, ami diplomáciai nyomás alátámasztására szolgálhat. Ezért olyan közös haderő kialakítására törekszik a NATO-n belül, ahol a fő csapásmérő erőkkel az USA rendelkezik, Európa csak kiegészítő része legyen ennek a haderőnek.

A honvédelem feladata ma.

A védelmi felülvizsgálat vitaanyaga is tartalmazza azt a feladatot, hogy fel kell készülnünk az EU haderőben való részvételre. „Az országunk 2004-re tervezett Eu-tagsága új kötelezettségeket is jelenthet.” Ez szerintem fontosabb annál, hogy csak feltételes módban, egy félmondattal elintézzük. Ez a haderő a közös hazánk Európa védelmét látná el. A szövetségek nem örökre köttetnek. Nagyon fontos látnunk, hogy az USA bár finoman, de megkezdte az Európát bomlasztó propagandáját. A vén Európát és az új Európát (Ezek vagyunk mi, az újonnan csatlakozók.) szembeállítva egymással az „oszd meg és uralkodj” régi, de jól bevált módszerét alkalmazza.

Napjainkban a nemzetállam eszméje, legalábbis Európa fejlettebb, nyugati és középső felében átalakulóban van. A fejlett demokráciákban a nemzetnek inkább a kulturális és nem a politikai funkciója került előtérbe. A hadsereg, az általános hadkötelezettség eltörlésével, vagy alkalmazásának szüneteltetésével nem lehet többé a nemzet nagy nevelőiskolája. A nemzet nevelését a civil szervezetek veszik át. A fejlett polgári demokráciákban ez természetes folyamat. A kevésbé fejlettek esetében az átmenet komoly identitászavarokhoz és belső konfliktusokhoz vezethet, mint például hazánkban is.

A magyar honvédelem távlati és aktuális céljai.

Az EU-hoz való csatlakozás alapvetően befolyásolja a korábbi nemzetállam honvédelem koncepcióját. Az EU sokkal több, mint egy politikai és katonai szövetség. A magyar nemzetállam szuverenitásának, belső rendjének védelme mellett (a keresztény) Európa védelmét is magába kell hogy foglalja. Európára, mint leendő tágabb hazánkra kell tekintenünk. Véleményem szerint ma összemosódnak a feladatok. Az EU sem tudta még megfelelően artikulálni saját érdekrendszerét. Ez nem azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb nem fogja ezt megtenni. A honvédelem feladatrendszerének kidolgozásánál véleményem szerint három fő színtérre kell gondolni:

a./ szűkebb hazánk, a Magyar Köztársaság területi integritásának, belső rendjének védelme;

b./ tágabb hazánk, az Európai Unió területi integritásának, érdekeinek védelme;

c./ részvétel a nemzetközi kihívásokra adandó válaszlépésekben az EU és az ENSZ keretében.

Ezek egymástól nem elkülöníthető feladatok, ugyanazon dolog három oldala!

A honvédelmi nevelés újbóli átgondolása is csak a felvetés szintjén marad a védelmi felülvizsgálat vitaanyagában: „A haza védelme iránti elkötelezettséget fel kell kelteni és fenn kell tartani a felnőtt lakosság körében.” Ezt a munkát nem a felnőtt lakosság körében, hanem már az iskolában el kell kezdeni. Modern haderőt néhány év alatt létre lehet hozni, csak pénz kérdése. Tudatot formálni évtizedekre, több emberöltőre van szükség.

A tervezett haderő

A békeidőben fennálló professzionális haderő szerkezete, feladatai világosak. „Válsághelyzetben a megfelelő felkészítési rendszer visszaállításával” kívánják a hadkötelezettség alapján kiegészíteni a haderőt. Lesznek-e keretek, aminek segítségével folyamatosan karbantartható a kiegészítő rendszer? Mi az a „megfelelő felkészítési rendszer” és hogy lehet azt visszaállítani, ha egyszer teljesen felszámoljuk? Ez nagyon szépen hangzik, de nincs mögötte tartalom!

A tiszti és tiszthelyettesi kar

A haderő békeállománya, azaz a „profi” haderő tiszti-, tiszthelyettesi állományának képzését, továbbképzését a vitaanyag egyértelműen határozza meg, az egyezik a kis létszámú profi haderő igényeivel, de nem veszi figyelembe a tartalék képzését. Ma azok a tisztek, akiket felavatnak, és nem kerülnek a hadsereg kötelékébe, elvesztek a hadsereg számára. Válsághelyzetben legénységi állományt lehet rövid időn belül kiképezni, de katonai vezetőket csak kinevezni lehet. A gyengén képzett katonai vezetők veszélyesek a hadsereg számára. A katonai tanintézetekben felkészített, de nem a hadsereg kötelékében alkalmazott tisztek és tiszthelyettesek igen jó kondíciókkal kerülnek a munkaerő piacra, mert fegyelmezettek, pontosak, tudnak szervezni, tudnak emberekkel bánni. Igen jó középvezetők lehetnek az élet bármely területén. A hadsereg számára pedig jól képzett katonai vezetőket nyerünk, akik a válsághelyzetben felállítandó haderő biztos alapját képezhetik.

Válsághelyzetek hihetetlenül gyorsan kialakulhatnak. Erre az esetre a vitaanyagban nincs koncepció. Erre az esetre felállítandó haderőnek nincs békében meglévő kerete, ezt nem is tervezik felállítani. Olyan ez, mintha nem is létezne.

Nem tisztázottak a hadkötelezettségen kívül eső, személyes jellegű honvédelmi kötelezettségek, mint például a polgári védelmi kötelezettség és a honvédelmi munkakötelezettség. A honvédelem új koncepciója csak ezekkel együtt újítható meg. Üdvözlendő a honvédelmi tárca azon kezdeményezése, miszerint minden tárca bevonásával kezdődik (talán már folyik is) egy újabb, immáron „igazi” védelmi felülvizsgálat. Akkor ez most mi volt? A pénzelvonásokhoz igazított „haderő” létrehozásának terve? Nagyon úgy néz ki, mert a honvédelem és a haderő nem szinonimája egymásnak. Ebben a felülvizsgálatban, legalábbis a vitaanyag szerint csak a haderőről volt szó. Megvan tehát a gomb, majd varrunk hozzá illő kabátot is?

 

Felhasznált irodalom

 

Balogh Sándor szerk.: Magyarország a XX. században. Kossuth, Budapest 1986.

Berkó István szerk.: A Magyar Királyi Honvédség története 1868-1918. M.kir Hadtörténelmi Levéltár, Budapest 1928.

Galántai József: Magyarország az I. világháborúban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.

Hajdú Tibor: A magyar katonatiszt. (1848-1945.) MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1989.

A magyar huszár. A magyar lovas katona története. Reé László, Budapest, év nélkül.

A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története. Reé László, Budapest, év nélkül.

A magyar tüzér. A magyar tüzérség története. Reé László, Budapest, év nélkül.

Magyarország hadtörténete. I-II. Zrínyi, Budapest 1984/1985.

Pilch Jenő: Ausztria és Magyarország hadserege. Lampel Kk Rt., Budapest év nélkül.

Stromfeld Aurél: Hadseregszervezés. Magyar Katonai Közlöny kiadása, Budapest, 1911.

„Boldogtalan hadiidők”…avagy: ami a „boldog békeidők” után következett 1914-1918. (Szerkesztette: Ravasz István). Petit Real Könyvkiadó. Budapest, 2004.

A Magyar Királyi Honvédség története 1868-1918. (Szerkesztette: Berkó István) Magyar Királyi Hadtörténelmi Levéltár. Budapest, 1928.

Nagy képes millenneumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. (Szerkesztette: Rácz Árpád). Rubicon-Aquila Könyvek. Budapest, 2000.

A magyar hadtörténelem évszázadai. Szerk.: Király Béla és Veszprémi László. Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány. Bp., 2003.

Dr. Lengyel Ferenc: A második világháború története. ZMNE. Bp., 2000.

Dr. Lengyel Ferenc: A fegyveres erők és a hadművészet a második világháborúban. ZMNE, Bp., 2000.

Dr. Balló István: A magyar hadsereg fejlesztésének fő tendenciái 1948—1953 között. ZMNE, Bp., 2001.

Dr. Horváth Miklós: A Magyar Néphadsereg az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában. ZMNE, Bp., 2003.

Dr. Szani Ferenc: A Magyar Néphadsereg 1956—1989. ZMNE, Bp., 2001.

Dr. Szántó Mihály: A Magyar Honvédség a rendszerváltástól a NATO tagságig (1989—1999). ZMNE, Bp., 2002.

A Magyar Honvédség 1948–1989. Egyetemi tankönyv, Tanulmánygyűjtemény. Szerk.: Csikány Tamás. ZMNE, Budapest, 2004.

 

 

 
Naptár
2017. Október
HKSCPSV
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2005-12-26
 
A MAG TV FELVÉTELEI
 
The Árpád- Line
 
English version
 
De Arpad Lijn
 
Nederlandse
 
Publikationen
 
Studiums
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Linkajánló

www.bunkermuzeum.hu

www.klkf.gportal.hu

www.bazsalicska.gportal.hu

www.varak.hu

 

Csaba blogja - "It's hammertime!"    *****    ~ FBLOG ~ A BARÁTOM VÁLASZTOTT NEKEM RUHÁT! FELVEGYEM, VAGY SE?!!! NAPONTA KREDITKÓDOK A CHATEN! SMINKTESZTEK! ~ FBLOG ~    *****    KÖNYVAJÁNLÓK - ha nem tudod mit olvass, itt találhatsz hozzá inspirációt - BOOKISLAND    *****    ÚJRA NYITVA! ~FBLOG~ ÁLLATKÍSÉRLETEKTÕL MENTES A SMINKED? ~HAMAROSAN KREDIT NYEREMÉNY! TERMÉKTESZTEK!~FBLOG~ÚJRA NYITVA!    *****    Astropapa-iskolája mindenkit szeretettel vár és INGYENES TANÁCSOT AD minden kedves érdeklõdõnek!    *****    Supernatural - ODaát - 13. ÉVad - Extrák - Infók - ÉRdekességek - ODaát - Supernatural - 13.ÉVad - Supernatural - ODaát    *****    A csillagjövõ oldalon,nem csak alacsonyak az árak, hanem a tanácsadás, teljesen ingyenes. Szeretettel várlak minden nap    *****    Új design! Az egyetlen magyar Olicity és a legaktívabb Zöld Íjász rajongói oldala! 6. évad & Arrowverse hírek!    *****    No.1 Christina Aguilera Fan Site - Minden ami X-Tina, minden héten újdonságok! Katt!    *****    TelenovelasWeb - Hírek, képek, videók, saját véleménnyel tarkított bejegyzések telenovellákról és a színészekrõl! Gyere!    *****    Hamarosan olvashatók lesznek az oldalamon az Asztro-tükör asztrológiai írásai, cikkei.    *****    Gesztenye, gesztenye, gesztenye... és egy álmos sün! Gyertek az októberi rétre Mályvával és Pipitérrel! Irány a Mesetár!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Ha te is a letisztult stílus híve vagy, nézz be hozzám! Smink, ruha, kritika //Style and Stuff// Style and Stuff//    *****    MINDEN HÓNAPBAN INGYENES G-PORTÁL SABLON! TELJESEN ÁTSZERKESZTHETÕ A LEGÚJABB KÓDOKKAL! Ne maradj le egyik hónapban sem!    *****    Rendeld meg az asztrológiai csomagok egyikét és teljesen ingyen megbeszélheted velem a kérdéseidet telefonon, skypeon!!!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film! Film!Film!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!    *****    A CSILLAGJÖVÕ OLDALON RENDKÍVÜLI AKCIÓK,LEHETÕSÉGEK.A MEGRENDELÉSEK UTÁN TELJESEN INGYENES KONZULTÁCIÓ,TANÁCSADÁS.VÁRLAK    *****    Õszi manókalandok a réten! Búcsúztassátok el ti is útra kelõ madarainkat Mályvával és Pipitérrel! Gyertek a Mesetárba!